Teológia - Hittudományi Folyóirat 13. (1979)
1979 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Tardy László: Az ének-zene hitre nyitó útjai és katekétikai lehetőségei
gelizálásba. Ha ezt elmulasztaná a katekéta, akkor a hivő keresztény a világban magára maradna, izolálódna és elveszne. A keresztény igehirdetés egyetemes jellegű és az emberi és keresztény együttműködés területei adottak: házasságkötés, helyi szokások, ünnepek, betegek, elesettek segítése stb. A mai világ sorsának előbbre vitele közös erőfeszítést követel ! — Üzenetünk hitelességének próbája az öröm! — A szeretet titkának szolgálatában nélkülözhetetlen az öröm. Isten üzenete Jó Hír, ezért hirdetőjét is eltölti az öröm! Az öröm és a boldogság a keresztény igazság megnyilvánulási módja, a keresztény élet lényege. Ez azonban nem jelent szenvedés és küzdelem nélküli életet. Az öröm és a szenvedés együtt van életünkben. A keresztény öröm, húsvéti öröm, a szenvedés tüzén és tisztulásán átment öröm, a halál feletti győzelem öröme. Isten titkának első érintése a mi örömünk, amivel eljutunk a szomorúságban élőkhöz. A katekéta bizonyosságának tanúja kiáradó belső öröme és lelki derűje. Csak ez az örvendő, irgalmas szeretet képes új élettel megajándékozni a kicsinyeket, a szomorúakat és az elesetteket. Ezért mondjuk, hogy a Szeretet Lelke mindig az Öröm Lelke! Fila Béla AZ ÉNEK-ZENE HITRE NYITÓ ÚTJAI ÉS KATEKÉTIKAI LEHETŐSÉGEI „Mennyit sírtam himnuszaid és énekeid közben, zengő templomod hangjaitól mélyen megindítva! E hangok fülembe ömlöttek, az Igazság szétáradt szívemen, kegyes érzés szökött elő belőle, könnyeim folytak s boldog érzés fogott el sírásom közepett" — hangzanak Szent Ágoston ismert szavai. E képben: az Igazság szétáradt szívemen, csodálatos Vallomás rejlik: a már megismert, belátott Igazság útjára lépő embert Isten a zenén keresztül így szólítja meg: Add nekem a szívedet is! Mert a zene útja a szív útja, az odaadásé, a szolgálaté. Máriának is, a „legyen meg a Te akaratod” után hátra van a szív Igenjének kimondása a Jegyes hívására. Erzsébet szavaira: „Áldottabb vagy te minden asszonynál" —• tör fel leikéből a szív válasza, az Ének, mely azóta is zeng és zengeni fog a szívüket odaadok ajkán egy örökkévalóságon át: „Magasztalja, magasztalja az én lelkem az Urat, az én lelkem az Urat!” (Erdélyi Magnificat, Musica sacra II. 21.) Miről is zeng itt Mária? A lélek magasztal, a szív ujjong, Isten irgalma felemeli az alázatosokat, az őt éhezőket végtelen gazdagságával tölti be. De ez csak akkor válik valósággá bennünk, ha az igazság valóban szétárad szívünkön, teljesen betölti embervoltunkat. Ebben lehet segítségünkre a zene. Megoldja nyelvünket, áttüzesíti szívünket, megtanít a magasztalásra, dicsőítésre, szent újjongásra, az Istenben való boldogságra, de az alázatra és az irgalomért való könyörgésre is. Mire indíthat Isten zengő templomában az ének, vagy bárhol azon kívül is a zene? Az alázat, az irgalomért való esedezés, elégtelen voltunk, — rászorultságunk megvallása a Kyriék- ből, Uram irgalmazzokból zeng fel. Kodály Magyar Miséjében az énekszólam felszálló, de minduntalan visszacsukló dallama a könyörgés, Isten felé kapaszkodás hangja, az orgona alsó szólama leszálló, kromatikus lépéseivel, fájdalmas harmóniájával a meghajlás, alázat, megtörtség kifejezője. Az adventi lelkűiét magunkra öltésében milyen sokat segít a Harma- tozzatok, Ébredj ember, Ó jöjj, ó jöjj századok óta élő és éltető dallama. Hányán érezhették meg, akár hangversenyteremben is Kodály vegyeskarából, a Veni, veni Emmanuel-ből, hogy a mi Adventünk nem a bezárt egűek várakozása, benne zeng az öröm is: „Az Úr közel van." A remény szülte öröm mily erővel vág bele a botorkáló, tapogatózó dallammenetbe: Gaude, gaude, Meglásd, meglásd, — hangzik a felszólítás —, s nekem meg kellett látnom a fagyott földön, hogy a karácsony melegére vár, a fák csupaszon meredő ágain, hogy az ég felé nyúlnak, a fáradt arcú ember tekintetében, hogy arcomon az Örömhír nyomát kutatja. Karácsonyi, húsvéti énekeink nemcsak szövegükben ismétlik, zengik szüntelenül: örvendezzünk, vigadjunk, ujjongjunk, hanem dallamukkal valóban méltó módon segítenek, emelnek a szent újjongásra: Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt; Szülte a Szűz szent Fiát, örvendezzünk; örvendetes napunk támadt... és a sokezer Alleluja ének egész liturgiánkban, melyben Istenhez kiáltunk, szavak nélkül ujjongunk, prófétálunk. A legcsodálatosabb, leggazdagabb egyszólamú dallamkultúra, a gregorián ének; majd az európai polifónia, többszólamúság valamennyi korszaka és századunk sokarcú zenéje ezernyi utat épített és épít ma is a kereső ember számára azáltal, hogy teljessé teszi benne a hallott hír örömét, boldogságát és megfelelő módot kínálva a bánatban, szenvedésben, könyörgésben tud Isten előtti szavában társául, erősítőjéül szegődni. Mert minden 126
