Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 1. szám - KÖRKÉP - Az egység jele

minden eszébe jut az embernek. Az ívek kiértékelésénél szembeötlőit, hogy ezek a fiatalok

— etikai műveltség szempontjából — a legfölkészültebbek közé tartoznak. A további okokat

— véleményem szerint — feltétlenül az anyagelvű nevelésben kell keresni, mégpedig annak milyenségében. Az általában vett erkölcsi neveléssel együtt az ateizmus sem áll különösebben magas színvonalon. A rossz értelemben vett népszerűség javára sokat enged a minőség rovására. Akit valamennyire is izgat a kérdés, azt az úgynevezett ismeretterjesztő kiadványok egy része kifejezetten elriasztja, mert vagy nem adnak választ az új természettudományos eredményekre, vagy megelégszenek a puszta tagadással, ami egy fiatal, kutató elmét semmiképpen sem elégít ki. Abból, hogy manapság sokkal egyszerűbb és kényelmesebb ateistának lenni, két ellenhatás következik. Az egyik lelki: az emberek szeretnek a gyengébbnek szurkolni: a másik: egy vallásos meggyőződés kimutatása sokkal több munkával jár — következésképpen .becsesebb’ egy készen kapott nézetnél.” (Indulatos jelentések, Magvető, 1973.)

Az okok közül Czaká kifelejti a leglényegesebbet: a hitből egyre inkább kiszorul a dogmatikus tényező, az Istenre vonatkozó elvont teológiai állítások mindjobban eljelentéktele- nednek a hivő számára. A dogmatikus hitrendszer elvesztette egyensúlyát, de nem maga a hit: a hitet ma minden embernek értelmeznie kell saját lelkiismeretének állapota szerint, és vele-benne élni szükségletei szerint, ami csak nagy benső, érzelmi-értelmi harc árán valósul meg.

Ezt a megállapítást támasztják alá Pataki Ferencnek és Hunyady Györgynek középiskolások és egyetemisták körében végzett csoportvizsgálatai is (A csoportkohézió, Akadémiai Kiadó, 1972). Az a tétel, amelyik „leszögezi, hogy az emberiség történelme során mindig élt az emberekben a vallásos hit — a vallás értékelésének legpozitívabb összetevője lett. A közép- iskolás tanulóknak mintegy fele foglalt emellett állást, harmada semlegesen nyilatkozott, mindössze egynegyede kérdőjelezte meg". Ugyanakkor a másik tétel, amely kimondja, hogy „az emberi kultúra sok értéke és szépsége a vallásnak köszönhető, mivel a vallás nemcsak az elnyomók propagandája, hanem az elnyomottak vigasztalója is”, az értékelés szerint lényegében semleges, kiegyenlített fogadtatásra talált. „A középiskolai minta negyede határozottan elveti ezt a meglehetősen összetett megállapítást, egyharmada kitérő álláspontot képvisel, a legnagyobb hányada — nem kategorikusan — igenli. A középiskolás és egyetemista csoportok átlagos állásfoglalása arányosan megoszlik” — állapítja meg a fenti csoportlélektani vizsgálat.

Hegyi Béla

AZ EGYSÉG JELE

A hit ősindítéka

A hit eredettörténetének szálai elválaszthatatlanul összefonódnak fejlődéstörténete azon dialektikájával, amelyet az ember külső helyzete és belső törekvései folytatnak egymással. Saját korlátáival viaskodik a magát kiteljesíteni akaró ember. Számonkéri a természettől életfeltételeit, a másik embertől a társsá válás készségét, a sorstól a nemvárt akadályokat, az időtől az elmúlást, a tértől az elérhetetlen messzeséget. És hogy valóságot kutató számonkérése ne legyen csupán fecsegés, elemzés alá veszi sorsának tényezőit, megméri hatékonyságukat, boncolja összefüggéseiket. Kiszolgáltatottsága csökkentésére így építi szerves világképbe az ember mindazt, amihez köze van.

Az önvitatkozásból a fejlődés párbeszédének kölcsönhatása fakadt. Az ember sorsa az, hogy a már elértnél többre törekedjék, mert távlatait a legmesszibb messzeség sem zárhatja le.

A léthelyzetből fakadó kiszolgáltatottság mérésre sarkallja az embert. Minden valóságot meghatározó tényezőt matematikai képletbe akar sűríteni, mert csak ezen keresztül tudja a világot befolyásolni. A mérés-technika fejlesztésének a rugója nemcsak kiszolgáltatottságunk, hanem az a hit is, hogy az ember képes befogadni azokat a tényezőket, amelyeknek eddig kiszolgáltatottja. Ez a hit az emberré-válás és az embernek-megmaradás fordulóiban nem a már megélt igazság formáiban jelentkezik, hordozója és kifejezője lesz az ember ama nagy élményének, hogy ismeretlen erőket bonthat ki magából, és ezzel a sorsának alakítására képes. Erőélményében azt is megérzi, hogy köze van valakihez. Ezt a valakit szeretné teljes értékű találkozás élményében megragadni.

45