Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A türelmes szeretet

juk. Ha viszont egy gyermeket korán és gyakran ér sikertelenség, sorsát „fenyegetettnek” érzi, dühösen védekezik vagy visszavonul, idegesség, nyugtalanság vesz rajta erőt. A ritkán dajkált csecsemő, aki mellett anyja csak unatkozik vagy gyorsan és idegesen látja el — ha­marosan közönyös lesz, visszafojtja érzéseit, arcmimikája és mosolya hiányzik. A váratlan kudarc esetén mindenkire rátámad, nem kiváncsi az igazi okra. Kudarcérzés távolabbi kiala­kítója lehet egy előnytelen testalkat, gyenge emlékezet, lassú gondolkodás, szóval mindaz, ami miatt társai korán fölébe kerekedhetnek. De a legtöbb veszélyt mégis a merev, tekin- télyi jellegű, driIles családi légkör jelenti, ahol a gyermek viselkedését állandóan elutasítják. Ahol mindig azt kívánják a gyermektől, hogy „állja meg a helyét", „ne hagyja magát", — az előbb-utóbb öklét és könyökét is használni fogja. És mivel a gyermek eleve azonosul a szülővel, gondolkodás nélkül átveszi előítéletét is: Nagyon tudom gyűlölni azokat, akik szü­léimét nem szeretik! — Egy hatéves gyermek viszont már átéli az előítéletek konfliktusát is: Apám állandóan gúnyolta az íreket — írja visszaemlékezéseiben egy amerikai középiskolás. - Egyszer kedves öreg nagybátyámmal én is azt játszottam: Te ír vagy, nem engedlek be lakásba! — Utána megtudtam, hogy nagybátyám ír származású. Még ma is szorítja torko­mat az a szomorúság, amit akkor éreztem, amikor megtudtam, hogy szegény öreget így meg­bántottam. Ezek a megfigyelések mind azt mutatják, hogy a gyűlölet sohasem elsődleges. A gyűlölet előfeltétele a megcsúlolt szeretet. Előbb mindig egy szeretetkapcsolat bomlik fel ahhoz, hogy a megbántott fél a szerinte felelősét gyűlölni kezdje. A gyűlölet és az ellenségeskedés állan­dósulásának súlyos kára, hogy véglegesen is megbéníthatja a személyiség szerető képességét. A szeretetvágy sorozatos megsebzésével, a személyes értékek elutasításával (például a vá­lás utáni ide-oda kallódás), a gyermek korán és végzetesen elveszítheti önbecsülését és állan­dó alapérzésként jelenik meg benne a gyűlölet. Jan D. Suttie, a gyermeki szenvedéssel fog­lalkozó pszichológus írja: „Nincs gyűlölet, csak gyűlöletbe felszívódott szeretet. A pokolban nem o tűz éget, hanem az első szeretetlenséget átélt csecsemő könnye" (The Origins of Love and Hate, London, 1935.23.). Ma is a legrejtélyesebb szociológiai kérdés, hogy mikor min­denki a szeretetet éhezi, miért van mégis annyi gyűlölet és ellenszenv a világban? A türelmes és előítéletes személyiség rajza A felsorolt tényezők bonyolult összhatásainak érzékeltetése után nézzük meg, hogy Else Frenkel—Brunswik a gyermekek, Gordon Allport pedig a felnőttek vonatkozásában miként vázolta az előítéletes és türelmes személyiség jegyeit. Természetesen ezek a jegyek az élet­ben vegyesen, de mégis dominánsan tűnnek fel. A jegyek kiemelése arra jó, hogy a pozitív és negatív tulajdonságokat magunkban is jobban tudatosítsuk (Human relations, New York, 1948. — Some roots of prejudice, Journal of Psychology, 1946.). AZ ELŐÍTÉLETES SZEMÉLYISÉG általában sírna modorú, de belsőben féltékeny, gyanakvó, igen könnyen vádolja a másikat. Az ilyent gyermekkorában rendszerint minden ösztönös pró­bálkozásán rajtakapták és apró vágyai teljesítését szeretetmegvonással büntették. Élete kulcsélménye a ,,fenyegetettség". A szabálysértések miatt önmagára neheztel, ezért fokoza­tosan figyeli mások hibáját, hogy azokat is büntesse. Általában két végletben gondolkodik: az emberek jók vagy rosszak, gyengék, vagy erősek. A világot fehérnek vagy feketének látja, átmenetet nem ismer. Felnövekedve — hogy belső bizonytalanságát mindinkább leplezze — határozottságot erőltet magára, a „nem tudom”-ot nem használja. Mindenről van véle­ménye. Mivel sohasem volt módja énjével igazán szembenézni, önmagát elfogadni, azért mindenre külső támpontot és igazolást keres. Nehézségei szerinte rajta kívüli okból ered­nek: Nem én gyűlölöm őket, ők bántanak és gyűlölnek engem! — Saját családja, intézmé­nye lesz számára az a sziget, ami külsőleg védi, ezért módfelett őrzi az intézményes szabá­lyokat, eltúlozza a családi ragaszkodást, a hazafiságot, a vallási kötelezettséget. A TÜRELMES SZEMÉLYISÉG alapvonása, hogy ha elmond egy látott esetet, mindig hozzá tesz ilyesmit: Igen, de tudom, hogy még egyéb oka is lehet. William James szerint ez az „igen, de" — érzés a valósághoz való alkalmazkodásnak, az élet sokfélesége elfogadásá­nak szembetűnő jele. A tapasztalat azt mutatja, hogy a türelmes személyiségű gyermek szü­lei általában engedékenyek, ugyanakkor kiegyensúlyozott, rendszeres életet élnek. A gyer­meket aktuális viselkedésétől függetlenül szeretik és pozitiven elfogadják. Az ilyen gyermek életének kulcsélménye a „biztonságérzet". Szüleit ő is elfogadja, mert alapérzése a szeretet, ezér: belső szorongás nélkül bírálhatja hibájukat is. Felnőtt korban nagy fokban és hosszan képes elviselni a sikertelenséget, megtalálja a kiútat és a nehéz helyzetbe is humort visz. ön­magával biztonságban él, tudja, hogy „jó énje" hibát is hordoz, ezért mások hibáival is el­84

Next

/
Oldalképek
Tartalom