Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kerényi Lajos: Gondolatok a papi hivatásról

tények számára a szenvedés, a halál is nyereség. Ezt senki más nem képes így tekinteni. Itt válik a pap a társadalom hasznos tagjává. Mennyi szenvedőt erősített meg XII. Piusz pápa, amikor halála előtt többször kérte orvosát: ne adjon neki fájdalomcsillapító injekciót, mert tudatosan akar engesztelni a világ bűnöseiért. Micsoda öröm fakadhat az ilyen lelkületből minden pap számára: még a szenvedések, a kilátástalan helyzetek esetén is van mondanivalónk! Nem hamis köntörfalazások, gyógyulás ígérgetése, hanem nagy távlatba mutató remények biztosítása.

Lábával beteg, fiatal férfi került egyik kórházba. Először gyűlölettel utasított el. Fél év telt el azóta. Ágyáról látta, hogy megkeresem szobatársait. Azalatt sok beteg megfordult a szobában. Köztük nagyon súlyosak is, akik meghaltak. Meglepetésemre egyszer odahívott: „Tisztelendő úri Itt vagyok fél éve —, egyre rosszabb, már menni sem tudok. Én elhagytam a hitemet. — Ide figyeljen! Akik hozzám jönnek, soha nem tudnak megnyugtatót mondani. Meggyőződésem: magának igaza van! Van mit mondania. Halni készülő szobatársaim úgy megnyugszanak. Újra tudnak remélni. Beszéljen nekem is Krisztusról!"

A pap további küldetése, hogy ő Isten kiválasztott eszköze a nemzedékek üdvözlésében. „Az evangélium hirdetése arra szolgál, hogy az embereket a hithez és a szentségekhez elvezesse. A keresztény közösségekben pedig, hogy ne hit és megtérés nélkül vegyenek részt a vallási gyakorlatokon, továbbá a szentségek vételénél.” (Papi szolgálat és élet, 2. pont.) Van, ahol a pap egyszersmind orvos, tanító, politikus. Ö ébresztgeti a kultúrát, a tudományt, küzd a szellemi szabadságért. Igazi feladatköre mégis bent a lelkek mélyén teljesedik ki, amikor bűnöst hívogat, feloldoz: újra, meg újra ott áll Isten és népe között, hogy Krisztus áldozata megújításával közvetítő lehessen. A dekrétumok és a pápai megnyilatkozások sokat emlegetik a papság hármas feladatát: prófétai, papi és királyi küldetését.

A pap Isten prófétája: Az eredeti-bűn végzetes következménye az értelem elhomályoso- dása volt. Schütz Antal ezt valláserkölcsi tudatlanságnak nevezi, ami a lélek nemesebb kibontakozásának kerékkötője. Miatta nem látja: mivégre vagyunk a földön: ki az Isten, és mi az ember, mi a különbség igazi és talmi, lényeges és mellékes életértékek között (vö. Dogmatika, II. Budapest, 1937. 68. §. 42.). János apostol így biztat: „Járjatok a világosságban, hogy fényt vigyetek!" Ki hordozza a fényt? Krisztus, a világ világossága. Ki a prófétája, a tanítója? Elsősorban a pap. Sajnos, ma annyi ún. „modern” pap van, akinek az a lényeges, hogy sokfelé szerepeljen, minden eszköze meg legyen, a közéletben feltűnjék és tekintélyt szerezzen, de nincs lelki háttere. A farizeusok, a nép akkori lelki vezetői is segítettek a népen, még alamizsnát is adtak, sok pénzt dobtak a perselybe, — Krisztus mégis „jaj”-t kiáltott rájuk. A próféta hivatása, hogy előbb szent legyen, átélő, szemlélődő, elmélkedő, tisztánlátó, és csak azután tanítson.

Ha van ihletett tanító, minden más megadatik hozzá. Kell a szemléltetés, de legyen mit szemléltetni. Számos pap keveset elmélkedik, a Szentírást alig olvassa. Feljajdul az egyre igényesebb ifjúság: „nincs igazi prédikáció!” — Egy hivő így panaszkodott: „Sajnos, még mindig sok az olyan igehirdetés, ami nem az evangéliumról szól. Szó esik mindenről, és már az is jónak mondható, ha a természetes erkölcs világából veszi témáját." — A pap „prófé- tólása” legyen mindig új, korszerű, eleven, lüktető, átkínlódott és átélt gazdag belső világ tükre.

A főpap: Nagy feladat vár a papra, mint áldozat-bemutatóra.

1. A papban kell kifejeződnie mindannak, ami méltót és szentet tud gondolni és vallani az ember Isten előtt. A hívek nem érnek rá, hogy sejtéseiket megfogalmazzák. A történelemben a kereszténység mélypontjai: a papi élet süllyedésének voltak a következményei. „Maradjanak meg tisztának és szentnek”,— írta valaki —, „mert mi abból élünk, onnan merítünk erőt.” Kevés a szent pap, és ha a hívek elidegenednek Istentől papjuk miatt, ezért elsősorban nem ők fognak felelni. Papi feladatunk, hogy lelkiismeretvizsgálatot tartsunk, hogyan ál! érdeklődésünk Isten dolgai iránt? Mi az, ami után elsősorban lelkesedünk? Hol a szívünk? Mi a kincsünk? Vajon, az emberek üdvözítése irányít-e bennünk minden másodlagost: utazást, filmezést, sportot, kertészkedést, növény- és állatvédelmet?

2. A papban gyűljön össze, és belőle áradjon szét a kegyelmi jó, amit Isten a közösségnek szánt. De hogyan tudna az osztani, aki maga sincs bőséggel tele. A Szentlélek gyümölcsei a keresztény élet végső termései: ezek azok az értékek, amikre mindenki vágyódik, és amiket a világ nem adhat. A pap ezek nyomán végezhet lelkiismeretvizsgálatot. Szeretet: nem máz-e, önszeretet bennünk, amit mi szeretetnek nevezünk? öröm: nem vagyok-e savany- kás, aggodalmas, kicsinyes, szomorú, úgy, hogy minden sikertelenség elsötétíti lelkemet? Békességben élek-e házam népével, családtagjaimmal, híveimmel, önmagommal? Türelem: Meddig tart nálam? Jogosnak érzem-e, hogy gyorsan elveszítsem? Ha nem vagyok türelmes, nem is vagyok alázatos. Kedvességemet kikre pazarolom? Egy-két kiváltságos személyre, vagy csak néhány családra? Jóság: Egyáltalán észreveszem-e a bajbajutott embert? Hűség: Szeretek-e otthon lenni híveim körében? Szívesen látogatom-e őket? Pontos vagyok-e szol54