Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 1. szám - KÖRKÉP - Harmati Béla: A keresztség és az eukarisztia kérdése a legutóbbi ökumenikus teológiai beszélgetésekben
is. A magyarországi Evangélikus Egyház számára öröm és megtiszteltetés, hogy a kisebbségi egyháznak képviseletében dr. Hafenscher Károly Budapest-Deák téri lelkész vehet részt a megbeszélésekben. A Lutheránus Világszövetség Strasbourgban működő ökumenikus Intézetének munkatársa, Harding Meyer professzor a párbeszédeket értékelve a követett módszerek elemzésénél azt húzza alá, hogy az egyes kérdések mögötti történelem, a korabeli összefüggések vizsgálata minden ponton alapvetően hozzájárult a beszélgetések eredményességéhez (H. Meyer, Luthertum und Katholizismus in Gespräch, i.m. 40—41.). Ebbe a munkába beletartozik az egyes tételek, sokszor merevnek és lezártnak tűnő dogmatikai rendszerek, tradicionális tételsorok vagy fogalmak újból történő vizsgálata, azoknak az egyházi tanítás mai összefüggéseibe való beállítása. Az eukarisztia kérdése Az eukarisztiáról szóló tanítás az egyházak közötti beszélgetések egyik fő témája. Az Egyházak Világtanácsa már említett irata (One Baptism — One Eucharist, i. m. 18—28.) több egyház oldaláról vizsgálja a kérdéseket. Érdekes az Amerikai Egyesült Államokban folvó dialógus eredményeit kiemelni, mivel egy hosszabb szakasz lezárását jelentik. (Vö. The Eucharist as Sacrifice. Lutherans and Catholics in Dialogue III. i. m.) A Vatikáni Egységtitkárság és a Lutheránus Világszövetség vegyesbizottsága még nem fejezte be saját munkáját a kérdésről. Az amerikai dialógusban két kérdéscsoportot emeltek ki: az eukarisztia mint áldozat és az úrvacsorában való Krisztus-jelenlét kérdései. A hagyományos evangélikus és római katolikus tanítás két egyezése volt a kiindulópont: a) Az eukarisztiában „Krisztus, a megfeszített van jelen, aki bűneinkért meghalt és meg- igazulásunkra feltámadt, mint a világ bűneiért egyszer s mindenkorra hozott áldozat, aki magát ajándékozza a hívőknek” (I. 1. a.) Ennél a pontnál jó figyelni arra, hogy a dokumentum megállapítása szerint elterjedt az olyan közvélemény a római katolikus egyházban, hogy az evangélikusok az eukarisztiában nem vallják a reálprezenciát. A valóságban azonban nem itt vannak a különbségek, mert a fenti tételt mindkét részről elismerték. b) „Az eukarisztia ünnepe az egyház hálaáldozata és önmaga odaadása.” 1. Az eukarisztia mint áldozat. A tradicionális evangélikus teológia kifejezése szerint az eukarisztia lényegét tekintve nem engesztelő áldozat (sacrificium propitiatorium), hanem hálaáldozat (sacrificium laudis). Ennél a tételnél a hitvallási iratok számos igehelyre támaszkodnak, így elsősorban Zsidók 7,27; 9,12.26.28; 10,10 jön számításba. A római katolikus álláspontot a következő három pontban rögzítették: a) Az eukarisztiában az egyszeri keresztáldozat nem megismétlődik, hanem szakramen- tális értelemben megjelenítődik, jelenvalóvá válik. A Tridentinum „repraesentari” kifejezése így érthető (vö. Lumen Gentium, 28.). b) Arról, hogy a miseáldozatban „Krisztust feláldozzák”, csak abban az értelemben lehet beszélni, hogy — mivel az egyház Krisztus teste —, az egyház részt vesz Krisztus áldozatában. c) Az eukarisztia engesztelő áldozatként való megjelölése annak érdekében történik, hogy senki se tekintse üres jelnek az eukarisztiát, hanem ki legyen emelve üdvösséget munkáló, hatékony jellege. Az evangélikus teológusok számára továbbra is kétséges marad az a tétel, mely szerint a miseáldozatot nem csak a résztvevőkért lehet bemutatni, hanem másokért, élőkért és holtakért is. A fenti hármas válasz értelmében azonban felülvizsgálandónak tartják azt a hagyományos evangélikus tételt, mely szerint a miseáldozatról szóló római katolikus tanítás állítaná, hogy emberi cselekedetek alapján igazulunk meg, — valamint, hogy ez a tanítás veszélyeztetné Krisztus egyedüli üdvközvetítő szerepét és a keresztáldozat elégségességét. 2. Krisztus jelenléte az úrvacsorában. A reformációi hitvallások szerint itt nem adódott a tradicionális ellentét (vö. Apológia X.). Az evangélikus teológia a reálprezenciát vallja, azaz a szentségi cselekmény (distributio) tartama alatt nem az osztó személyes hatalma vagy szavai, hanem a szerzési igékben adott ígéret megjelenítő erejénél fogva szentségbeli, rejtett egyesülés (unió sacramentalis) jön létre a kenyér és a bor és az értünk halt és föltámadott Krisztus között. Az elemek és Krisztus szentségi módon (in, cum, sub) egyesülnek. Az elemek megmaradnak elemeknek, de velük együtt testileg vesszük az Úr testét és vérét (manducatio oralis), — a méltatlanok pedig ítéletre veszik azt az IKorintus 11,27.29. értelmében. A dialógus résztvevői Krisztus jelenlétének „hogyanja” kérdésében nem tudtak megegyezésre jutni. Megvizsgálták a két szélsőséges véleményt. Ezek egyike úgy gondolja, hogy Krisztus helyileg-dologilag, azaz a térben kiterjedten van jelen az eukarisztiában, — a másik értelmezés szerint csak jel, szimbólum az eukarisztia, mely Krisztusra mutat —, Ő azonban 35
