Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - KÖRKÉP - Komesz Mátyás: Testvériségünk Jézus Krisztusban
ház közössége ad erkölcsi, és ha kell, anyagi támogatást is az értékes élet kibontakoztatásához. Ez a kibontakoztatás — másszóval életünk beteljesítése — nem más, mint életünk egyéni és kollektív célja. Jézus kinyilatkoztatásából azt is tudjuk, hogy ez a beteljesedés a feltámadás utáni Istenbe-kapcsolódásban valósul meg (Mt 25,31 skk; Ef 1,9—10; 1Kor 15; Jel 21 stb.). Jézus testvérisége életünk beteljesedésében is középponti tényező; ő szerezte meg nekünk a beteljesedés lehetőségét (Zsid 4,14); ő ítél meg minket a vele szemben tanúsított viselkedés alapján (Mt 25,40); ővele együtt valósul meg a beteljesedésünk (Rám 8,16—17); sőt maga Jézus életünk beteljesedése, hiszen ő „az örök élet" (1Jn 5,12—20), „a mi életünk" (Kol 3,4). Sokan testvérek Krisztusban Jézus Krisztus életstílusa a fentiek alapján feltétlenül testvéri lelkületet mutat. Ennek megfelelően, ha Krisztus bennem él, ha krisztusi életet élek, akkor bennem is ki kell alakulnia a testvéri lelkületnek. De még ennél mélyebb gyökerekre is találunk. A keresztény élet lényege úgy áll előttünk, mint élet Krisztusban. Ámde ha több keresztény vállalja a krisztusi életet, akkor többen élnek Krisztusban, és ezért feltétlenül kapcsolatba kerülnek egymással is. Az így létrejött testvéri közösség az egyház, amit a szentírási teológia a misztikus test képével szemléltet (Rám 12,4 skk; iKor 12; Ef 4,4—16; Kol 1,18 skk stb.). A kép sokatmondó, mivel rámutat az egyház szervezetének alapstruktúrájára (a Fej Krisztus, a testrészek az egyház tagjai), egyes „részeinek" szerves egységére (biológiai szervezet), az egész állandó fejlődésére (Ef 4,13), a tagok együttesében megnyilvánuló gazdagságra (1Kor 12) stb. Az egyház tehát közösség, — ennek megfelelően társadalmi struktúrába foglalható. Milyenbe? A vizsgálatnál érdekes probléma adódik. A társadalmi jelenségeket elemző szociológus a társadalmi közösség alapját a gazdasági életben, a termelőerőkben látja illetve keresi. A teológus viszont — és nyomában a keresztény ember — a fenti gondolatmenetet végigjárva az „életközösség"-hez jut el, mint alaphoz. A krisztusi életstílus a közösségi feladatok megoldásának csupán alapelveit szögezi le: „Szeressétek egymást!" (Jn 15,12) „építsétek föl a Testet” (Ef 4,12), „hajtsátok uralmatok alá a világot!” (Tér 1,28), „töltsétek be a földet!" (Tér 1,28). Ami ennek „konkrét” megvalósításához tartozik, az már ezekhez az alapelvekhez képest „részletkérdés”, amivel nem a krisztusi üzenet foglalkozik, hiszen „csak- emberi” hatáskörben is megoldható. Ebből következik, hogy a krisztusi (keresztény) ember a társadalmi kérdések megoldását részleteiben nem a kereszténységtől várja, hanem az erre a területre kidolgozott tudománytól, esetleg mozgalomtól. Keresztény mivolta abban jelentkezik, hogy a talált megoldás célkitűzését és eszközeit egyezteti a keresztény „alapelvekkel”, és ettől függően vesz részt bennük, vagy esetleg hoz létre vagy indít el ilyen tudományos vagy mozgalmi megoldást.5 Ha ezek után újból föltesszük a kérdést: Milyen társadalmi struktúrába foglalható az egyház, mint közösség? — azt a választ adhatjuk, hogy olyanba, mely az adott helyzetben aktuális. Ezzel azt is nyilvánvalóvá tettük, hogy az egyház krisztusi mivoltából nem következik részleteiben is meghatározott társadalmi struktúra, mivel az a vonása, hogy „testvéri közösség”, nem azonosítható társadalmi struktúrával, hanem társadalmi struktúrák „fölött” álló kategória. Mégpedig olyan kategória, mely állandó feladatot állít a társadalmi struktúrával szemben, hiszen annak lehetővé kell tennie a „testvéri közösség” kialakítását. Ezzel az is világossá válik, hogy a krisztusi szemlélet nem „társadalom-idegen" vagy „passzívan visszahúzódó" szemlélet, hanem időtlenül megfogalmazható követelményt (testvéri közösség) megvalósítani kívánó szemlélet, mely „igazán és mélységesen összetartozónak érzi magát az emberiséggel és az emberiség történetével”,6 tudván, hogy „Isten, aki mindnyájunknak gondviselő Atyja, azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak, és testvérként bánjanak egymással.”7 Jegyzetek 1. Vö. Murányi M.: Vallás és illúziók. Budapest 1974. 295. o.; Világnézetünk alapjai. Budapest 1969. 151—156. o. 2. Schütz A.: Summarium Theologiae dogmaticae. Budapest 1923. 154—205. o.; Gál F.: Katolikus hittételek. Budapest 1960. 180—182. o.; Komesz M.: Kísérletek a kalkedoni dogma mai értelmezésére. Budapest 1975. (Doktori disszertáció) 136—139. o. — 3. D. Wiederkehr: Entwurf einer systematischen Christologie. Mysterium Salutis. Einsie- deln-Zürich-Köln 1970. 111/1. 500—646. o. — 4. Gál F.: Istenről beszélünk. Budapest 1969. 146—151. o.; G. W. F. Hegel: Vorlesungen über die Philosophie der Religion. III. „Jub. Ausgabe" Bd. 16. 239. o.; W. Pannenberg: Grundzüge der Christologie. Gütersloh 3. 1964. 347. o. — 5. Christentum und soziale Strukturen. Theologie der Gegenwart 1975/2. sz. 95— 99. o. — 6. 2. Vatikáni zsinat: Lelkipásztori rendelkezés az egyházról a mai világban. Gaudium et Spes 1. pont. — 7. 2. Vatikáni zsinat: i. m. 24. pont. Komesz Mátyás 244
