Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - KÖRKÉP - Komesz Mátyás: Testvériségünk Jézus Krisztusban
bér ezek szerint az a közösségi ember, aki szolidáris a legszegényebbekkel, az elnyomottakkal és azért küzd, hogy a bűn következményeitől ők is megszabaduljanak (vö. Schille- beeckx, 743.). Ebben az összefüggésben csak megemlítjük az ún. politikai teológiát, amelyet Metz neve fémjelez, továbbá a magyar protestáns egyházakban kidolgozott szolgálat-teológiát is. Mindkettő az evangéliumból, a Krisztus követésből vezeti le a társadalmi aktivitás szükségességét, a társadalmi elkötelezettséget. Nagyon is vázlatosan mutattunk be olyan irányzatokat, amelyek Jézus Krisztusra hivatkozva vállalják az elkötelezettséget a szegények, a kizsákmányoltak ügyével. Érdemük, — mondja Schillebeeckx, — hogy hangsúlyozzák a közösség szolgálatát, a legszegényebbekkel való szolidaritást. De kritika illeti őket, mihelyt abszolutizálnak egy-egy konkrét cselekvési modellt és azt kizárólagosnak, egyedül helyesnek tartják. Hiszen ez utóbbi már semmiképpen sem vezethető le egyértelműen az evangéliumból, Jézus Krisztus példájából. Napjaink „alter Christus" eszményéből — miként a mondottakból is, némileg kitűnik — olyan ösztönzést kapunk, amely arra serkent bennünket, hogy vállaljuk a közösség ügyének szolgálatát. Krisztus követése azt jelenti, hogy legyünk szolidárisok a gyengékkel, a szegényekkel, az elnyomottakkal, a kizsákmányoltakkal és segítsük őket. Hogy esetenként milyen cselekvési modellt választunk, hogy milyen tevékenységi formát tartunk szükségesnek, — ez már nem vezethető le az alter Christus-eszményből. Ennek megállapítása az adott gazdasági- társadalmi szituáció értékelésén, egyéni beállítottságon stb. múlik. Ami biztosnak tűnik, az annyi, hogy Jézus Krisztus a XX. század keresztényei számára is a követendő példa, elsősorban a legkisebbekkel vállalt szolidaritás, önmagát feláldozó, mindenki felé szeretettel forduló magatartásában. Jegyzetek: Bonaventura—Dóm: Életem Krisztus. Magyar Barát. Budapest, 1940. 157. o. — Girardi: Chrétiens pour le socialisme. Cerf. Paris, 1976. 206. o. — Huizinga: A középkor alkonya. Magyar Helikon. Budapest, 1976. 327. o. —■ lserloh: Nachfolge Christi. In LThK2 7. köt. 762—764. o. —• Clévenot: Approches materialistes de la Bible. Cerf. Paris, 1976. 174. o. —• Muggeridge: Valami nagyon szépet Istenért. Prugg Verlag, Eisenstadt, 1974. 100. o. — Nyíri: Antropológiai vázlatok. Szt. István Társ. Budapest, 1972. 296. o. — Rahner: Grundkurs des Glaubens. Herder, Freiburg, 1975. 448. o. — Schillebeeckx: Christus und die Christen. Herder, Freiburg, 1977. 895. old. —■ Stockmeier: Wandel pastoraler Leitideen in der Geschichte. Diakonia, 1977. November. Goják János TESTVÉRISÉGÜNK JÉZUS KRISZTUSBAN Sokan föltették már a kérdést: „Ugye, a kereszténység feudális vallás?" A kérdés igen érdekes helyzetet teremt: A kérdező csodálkozik, hogy keresztény ember még a feudalizmus után is létezik: A keresztény csodálkozik, hogy ilyen kérdés hogyan merülhet fel valakiben. És értetlenül néznek egymásra. Miért? — A kérdező minden társadalmi jelenség mögött szociális struktúrát keres. A kereszténység társadalmi jelenség, tehát szociális struktúra felel meg neki. Milyen? A kereszténység történeti megjelenése még a rabszolgaság idejére esik. Hosz- szú időt tölt el feudális társadalmakban. Hatalmi bázisa hanyatlani kezd a kapitalista társadalomban. A kép tehát feudális struktúrát sejtet.1 — A kérdezett azonban egészen más kategóriákban gondolkodik. Számára a kereszténység nem társadalmi struktúra kérdése, hanem egy mai, aktuális kapcsolat a meghalt, de feltámadva élő Jézus Krisztussal. Ebből a kapcsolatból következik a keresztény ember életvitele, és az ehhez tartozó társadalmi vonatkozások, amelyek mindig az aktuális helyzetben realizálódnak. Tágranyílt szemmel néz tehát arra, aki pontosan fordítva próbálja végiggondolni az ő helyzetét. Próbáljuk meg most áthidalni a két gondolkodásmód közti szakadékot! Meg kell ismerni mindkét fél gondolkodását. Azután derül ki, hogy hol vannak közös pontok, melyekben kapcsolat, sőt megértés létesíthető. Tárjuk fel a keresztény gondolkodásmódot: Hogyan szemléli a keresztény ember a szociális struktúrát, amelyben él? A kérdés megvilágításához az alábbi lépesekben juthatunk el. 241
