Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 4. szám - KÖRKÉP - Mátrai Benedek: A Szentlélek Jézus megváltó művének folytatója

A Lélek aktualizálja Jézust

Jézus megdicsőülése gyökeres változást hozott az övéivel való viszonyában. Nyilvános működése idején az emberek közvetlenül láthatták őt és úgy hittek benne (bár igéinek elfogadásához akkor is szükség volt a Lélekből való újjászületésre), ezentúl anélkül kell hinni, hogy látnák őt. Nyilvános működése idején Jézus adta nekünk a Lelket, hogy mi megkaphassuk őt magát (6,63), most pedig a Lélek adja nekünk Jézust. A Jézus megdicsőülését követő idő tehát a Lélek ideje, s egyben az egyház ideje is. Ennek az időnek egyik fő jellemzője a Jézus és hívei között fennálló viszony megváltozása. Befejezésül néhány szót erről a megváltozott viszonyról.

Bár Jézus visszatért az Atyához, mégis, mennybemenetele után sem lehet abszolút értelemben beszélni távollétéről. Bizonyos értelemben és bizonyos módon Jézus újra visszatért a világba; a Vigasztaló Lélek által — akit ő küldött — jelen van és tevékenykedik a hívők közösségében.9 Jézus tehát nem távozott el teljességgel és véglegesen feltámadása után, hanem azóta is állandóan jelen van egyházában. Feltámadása ugyan valódi kezdete „saját világába” való visszatérésének, ez a visszatérés azonban különbözik az idők végén bekövetkező Paruziától.

Jézus az Atyához vezető Út, eszkatologikus üdvösséget tartalmazó Élet és Igazság, és ez lesz nemcsak a Paruzia idején, hanem már most is az! János evangéliumának 14. és 16. fejezetében Jézus többször is beszél a világba való visszatéréséről, mint eszkatologikus eseményről. Az egzegétikai kutatások szerint Jézusnak ezek a kijelentései nem a végső Paruziára, hanem húsvét utáni jelenlétére vonatkoznak.

„Nem haqylak árván titeket, eljövök hozzátok. Rövid idő még, és a viláa nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok" (14,18—19). ,,Ti is. most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni foq szivetek” (16,22); „Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról” (16,25). Abból a tényből kiindulva, hogy a 14. és 16. fejezetekben Jézus épp azokban az összefüggésekben tesz ígéretet a Vigasztalóról, melyekkel kapcsolatban saját visszatéréséről is, mint eszkatologikus eseményről beszél, az egzeaéták arra következtetnek, hogv a ,,lélekado- mány" ezekben az összefüggésekben (14,16k; 16,7—II. és 13—15) nem ielent mást, mint hogy Jézus visszatér a „Lélekben" vagy a „Lélek által".10 A Húsvét a reális kezdete Jézus visszatérésének, amennyiben János felfoaá^ában a Húsvét maqa is eszkatoloaikus esemény.11 Ez a felismerés vezetett a következő megállaoításhoz: „A Viaasztaló működése a megdicsőült Jézus jelenlétének új és különböző formája a világban".12

Az igehirdetés nem egyenlő a régmúlt események, vagy történelmi tények egyszerű felsorolásával vagy emlékezetbe idézésével. Az igehirdetés mindannyiunk számára személyes üzenetéi és tanúságtételt tartalmaz, mely a történelmi eseményt mint eszkatoloaikus eseményt hirdeti. Ezért mondhatjuk, hoqy az igehirdetés maqa is eszkatoloaikus eseménv. mert benne maga Krisztus válik jelenvalóvá, az emberrel kapcsolatos ígéreteivel és elvárásaival együtt.13 A „Krisztus-esemény” így az igehirdetésben mint eszkatoloaikus eseménv válik jelenvalóvá. Az iaehirdetés az apostolok és az egyház küldetésének fő feladata, feltétele oedia nz a szilárd hit. amely nélkül nem lehet az igét hirdetni, cerri Krisztusról tanúsáaot tenni. A Szentlélek szerepe, hogy az igehirdető hitét erősíti és így tanúságtételének feltételét megteremti.

Jézus aktualizálásának, megjelenítésének másik módja a kultikus vagy szentségi élet. A hívők közösségének liturgikus összeiövetele alkalom és mód arra, hogy a Lélek a „telies igazságra" vezesse őket,14 Csak röviden uralunk itt a „keresztény beavatás” szentségeire, a keresztséqre, bérmálásra és az eukarisztiára, ill. azok pneumatikus dimenziójára.

A keresztség, mint a keresztény beavatás első szentsége, Krisztus taaiává tesz. az ő húsvéti életébe olt be minket.15 Ez a szentség realizálja a gyermekkéfoaadást. A Galata levél a gyermekkéfogadás kegyelmét a Szentiéleknek tulaidonitja (Gál 4.6). S valóban, a oáli levelek és az AnCsel több helven is beszélnek arról, hogy már a keresztségben megkapjuk a Lelket (Tit 3,5—7; ApCsel 9,17—18. stb.), A Lélek a keresztséaben a meahalt és feltámadt Krisztus felé irányítja az embert, az ő tagjává teszi, s bevezeti azoknak közösségébe. akik megtérve az Atyához fordulnak.19

A keresztséggel szoros egységet alkot a bérmálás, teológiailag nem is lehet szétválasztani e két szentséget. A bérmálás a keresztség beteljesedése, amely feleleveníti, reaktualizálja a keresztségben kapott lélekadományt.

A keresztény beavatás harmadik szentsége az eukarisztia, amelyben a húsvéti misztérium bontakozik ki.17 Az egyház hagyománya és értelmezése e szentségben is lát pneumatikus dimenziót. Bár a nyugati és a keleti hagyomány e tekintetben mutat fel különbözőségeket, az epiklézis szerepe igazában a keleti hagyományban van kidomborítva. Eszerint a szent236