Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TÁVLATOK - Széll Margit: Személyiségünk kibontakozása Jézus Krisztusban
Az emberi személy nem teljes, ezért időnként töltekeznie kell. Töltekezésül a világ köny- nyebb élettel kecsegtet, hogy végül a földi korlátok szolgaságába vessen. Innen ered a buzgó keresztény állandó kísértése, hoqy kiszakítsa magát ebből a világból és üdvösségéért aggódva várakozzék jézus lelki országára, a túlvilági életre. ,,A másért élés", a másra irányulás azonban megkívánja, hogy egész keresztény lényünkkel készek legyünk tudományos, társadalmi, gazdasági és politikai tevékenységgel a jövő megalapozását segíteni, de úgy, hogy el ne veszítsük érzékünket a lelkiek iránt. Az ember horizontális és vertikális feszültségű hivatását állandó belső imával képes megvalósítani. „Ezért törekszünk szüntelenül Jézus felé —■ írja René Voillaume —, hogy el ne kallódjunk az élet sodrában.” Ezért őrizkedünk a pusztán emberi eszközöktől, hogy az emberiség üdvéért folytatott munkánkban a sajátosan keresztény kegyelmet továbbítsuk. önként, áldozatos odaadással vesszük ki részünket az emberi szenvedésből és ezzel elkerüljük, hogy belesüllyedjünk a földi javakba. — Tisztán, őszintén és egyszerűen ajánljuk életünket Jézusnak, lemondva saját önző előnyünkről, érdekünket biztosító emberi akciókról és előtérbe engedjük a rászorultat, a másikat, a hátrányok érezhető vállalásával is.” (Au coeur des masses, Paris, zárszó), fgy oldódik fel a belső feszültségünk — és megvalósítjuk Isten országát már itt a földön, amikor minden emberi személyben meglátjuk a megtestesült Kisded istenemberi arcát, és valamiképp mi is részt veszünk felnőtté nevelésében. A ma Krisztusának igazi arca a tegnapi, a történeti és a jelen egyházában élő Krisztusból, valamint a jövő prófétai látomásából rajzolódik ki. A mában, a tegnap és a holnap metszéspontjában álló megtestesült Ige erősít minket az úton. Megtapasztaljuk, hogy a föld és az ég, az emberi és az isteni érintkezés feszültségében sem vagyunk egyedül. Krisztusért vagyunk és velünk van az a Krisztus, aki nyíltan mondja magáról: „Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élő vizek forrásából” (Jel 21,6). Széli Margit Az egyik legmélyebb kívánságunk és legvégsőbb célunk, amit megvalósíthatunk, hogy Krisztus jelen legyen életünkben. Ezért át kell vennünk gondolkodását, érzéseit, meg kell valósítanunk önátadásunkat az Atyának, hogy helyet adjunk magunkban: ezentúl csak Jézus éljen bennünk és általunk. — A háború után történt, hogy amikor egy kis francia faluban a hivek a szétlőtt templom romjait eltakarították, megtalálták kedves Krisztus-szobrukat. Majdnem sértetlen volt, de mindkét keze hiányzott. Amikor felállították, ezt a feliratot vésték alapzatára: „Most már nincs más kezem, csak a tiétek!" — A mélyértelmű kijelentés Krisztus egész földi működésére érvényes. Krisztus mennybemenetelével eltávozott közülünk testileg. Ebben a világban csak a mi kezeinkkel tehet jót, a mi ajkunkon át taníthat. Rajtunk keresztül tevékenykedik a világban. Klemens Tilmann
