Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Előd István: Jézus emberi tudása és öntudata
A boldogító istenlátás és Jézus szenvedő képessége Hitünk egyik alaptétele, hogy Jézus szenvedése nem látszat, hanem valóság volt: ténylegesen éhezett, szomjazott, elfáradt, szomorkodott, átélte a félreértéseket, az Istentől való elhagyatottságot, és fizikailag is sokat szenvedett. Hogyan lehet a szenvedéseket összeegyeztetni a „boldogító'' istenlátással? Rahner válasza látszik a legtalálóbbnak erre a kérdésre. Eszerint Isten közvetlen megismerése nem mindig eredményez boldogságot, hiszen Isten nemcsak jóság, hanem megítélő szentség is. Ha tehát az Ő szemén keresztül nézzük a dolgokat, elszomoríthat, ami azokban ítéletre méltó. Aki egészen közel jutott Istenhez, részt kap a szomorúságon felülemelkedő boldogságból. De a világban élő, „úton levő" emberhez hozzáférhet a szomorúság, a testi és lelki fájdalom. Amíg Jézus útban volt a megdicsőülés felé, átélte Isten végtelenségét, igazságát, hatalmát, szentségét, jóságát, de embersége nem merülhetett bele tökéletesen Isten boldogságába.17 Jézus öntudatának problémái Jézus tudásához, vagyis ismeretvilágához hasonló kérdés Jézus öntudata: Mióta tudott Jézus arról, hogy ő a messiási ígéretek beteljesítője, mióta tudott arról, hogy ő Isten. A problémára adott válasz többféle lehet. — A hagyományos felfogás Jézus öntudatát fogantatása pillanatától számítja, hiszen akkor kezdődött az unió hypostatica, akkor jött létre Jézus egyetlen énje, az Ige isteni énje. Ezt a véleményt képviselte Parente. — Schillebeeckx és Rahner szerint tapasztalati, történeti úton alakult ki Jézus öntudata, akárcsak tudásának egyéb ismerettartalmai. — Hasonló a helyzet a habituális tudás esetén: a tapasztalat aktualizálja, vagy verbaii- zálja a lélek mélyén, vagy a tudatban még homályosan rejtőző megfogalmazatlan önismeretet. — Eltérő véleményt képviselt Galtier, aki abból a skotista tételből indult ki, hogy az öntudat nem a személynek, hanem a természetnek sajátossága. Szerinte Jézusban az isteni öntudat mellett külön emberi öntudat is volt, a „pszichológiai öntudat". Ezzel tudta Jézus, hogy emberileg is felelős tetteiért és azok következményeiért. A kétféle öntudat egymáshoz való viszonyát azonban nem tudta kielégítően megvilágítani Galtier,18 ezért elmélete visszhang nélkül maradt. , Krisztológiai vagy trinitológiai öntudat? A hagyományos felfogásból egyesek arra következtettek, hogy ha Jézus öntudata egyenlő az Ige öntudatával, akkor Jézus kezdettől fogva tudja, hogy Ö a második isteni személy és azonfelül ember is. öntudata tehát trinitológiai. Ezzel szemben Rahner és Schillebeeckx azt mondják, hogy a szentháromsági személyeknek csak közös isteni öntudata lehet, mert egymástól való különbözőségük tudata három Istent hozna létre. Az Ige tehát az Atyára irányuknak, az Atyával egy akaratának és egy természetűnek tudja magát, elsősorban tehát fiúsági viszonyáról tud, másodsorban pedig a kettőjüket összekötő bensőséges szeretetről, a Szent- lélekről. A megtestesült Ige ezenkívül emberségéről is tud, de azt istenfiúságával egybefogva tudatosítja. Hiszen az ember-Jézusnak csak egyetlen fiúsága van (DS 615). Tehát istenembernek az Atya lényegével megajándékozott és önmagát az Atyának szeretetben visszaajándékozó Fiúnak tudja magát, krisztológiai öntudata van. A FENTIEKET ÖSSZEFOGLALVA azt mondhatjuk, hogy Jézus istenemberi tudásának és öntudatának kérdésében többféle elmélet közül választhatunk. — Csatlakozhatunk a hagyományos elgondoláshoz, amelyik Jézus három tudásfajtáját vallja, de nem próbálkozik összeegyeztetésükkel. Ha arra utal, hogy az isteni hatás sohasem szünteti meg az emberi hatások teljességét, hanem felfokozza azokat, akkor is csak a megoldás elvi alapját említi, a hogyanra azonban nem válaszol. —• Sokak szerint ma már tartható Riedlinger álláspontja is, méginkább az ismertetett négyféle közvetítő megoldás, amelyek közül pillanatnyilag a Lonergan-Marchesi féle látszik legvalószínűbbnek. Mert Rahner és Schillebeeckx csak névleg fogadják el a scientia visionis meglétét, gyakorlatilag eltérnek a hagyományos értelmezéstől. — Valószínűségnél többről ma még nem beszélhetünk. Mert abban ugyan igazat adhatunk az új elméletek szerzőinek,..hogy metafizikai levezetések helyett a Bibliát kell előnyben 209
