Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Jézus valóságos Isten és valóságos ember
lági-dualista vallást hirdet-e Jézus, vagy pedig Isten segítségével már most kíván változtatni az emberiség és a világ állapotán, hogy ezáltal megteremtse a halált legyőző remény lehetőségének tapasztalható föltételét és alapját, 5. Azt sem hallgathatja el, hogy napjainkban mintha megváltoztak volna ezek a frontok: az ősegyházban idegen elemnek tekintik a gnózist. Korunkban viszont éppen Jézus eredeti üzenetét tekintik némelyek (nem is sejtve gondolkodásuk gnósztikus fertőzöttségét) a hagyományos tantételek és a keresztény önfelfogás legnagyobb ellenségének. Jegyzetek: 1. G. F. W. Hegel: Das Leben Jesu, Tübingen 1907. 55. — 2. G. F. W. Hegel: Werke in 20 Bänden (Suhrkampf Werkausgabe) I. 188. — 3. G. F. W. Hegel: Einleitung in die Philosophie der Geschichte, Hamburg 1959. 179. — 4. G. F. W. Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról, Budapest 1966. 582. — 5. WW XVII, 291. — 6.L. Feuerbach: A kereszténység lényege, Budapest 1978, 29. —■ 7. I. m. 31. — 8. K. Marx. Fr. Engels: A vallásról, Budapest 1961. — 9. K. Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok, Budapest 1970. 136. — 10. E. Bloch: Das Prinzip Hoffnung, Frankfurt/M 1959. III. 1482. — 11. E. Bloch: Atheismus in Christentum, Frankfurt/M 1968. 182. — 12. E. Bloch: Hoffnung, 1490. — 13. M. Horkheimer: Die Sehnsucht nach dem ganz Anderen, Hamburg 1970. — 14. M. Horkheimer: Notizen 1950—1969. und Dämmerung. Notizen in Deutschland, Frankfurt/M 1974. 96. — 15. Fr. Nietzsche: Werke in zwei Bänden, Leipzig 1930. II. 228. — 16. K. Jaspers: Nietzsche und das Christentum, München 1952. —• 17. K. Jaspers: Die massgebenden Menschen, München 1964. Gál Ferenc JÉZUS VALÓSÁGOS ISTEN ÉS VALÓSÁGOS EMBER Az apostoli egyház Jézus Krisztussal kapcsolatban nem használta ezeket az elvont fogalmakat, hogy: különlegesség, le-nem-vezethetőség, felülmúlhatatlanság, de érezte, hogy mindez megvan benne és ez jellemzi alakját. Azért, amikor az igehirdetésben és tanúságtételben megfogalmazta kilétét, nemcsak azt állította róla, hogy próféta, Dávid fia, messiás, hanem merészen átcsapott a transzcendens, illetve természetfölötti világba, és úgy nevezte meg, hogy Úr, sőt Isten fia. A kiindulás az volt, hogy Jézus földi élete, működése, halála és feltámadása nem fér bele a természetes emberi kategóriákba, és hogy csak az ő természetfölötti nagyságának elismerésével igazodhatnak el az ószövetségi iövendölések értelmezésében. Hozzá kell még venni azt is, hogy az apostoli egyház megélte a maga pneumatikus telítettségét. Érezte, hogy léte és működése éppúgy karizmatikus, mint Jézusé volt, és hogy ezt a karizmát a feltámadt és megdicsőült Jézusnak köszönheti. Ezért, amikor Jézusról, mint Isten Fiáról tanúságot tett, tudta, hogy a Szentlélek vezeti, tehát felismerése és állítása igaz. Az újszövetséqi iratokból kiolvassuk, hogy Jézus Krisztus rendkívüliséqét a nevek mellett mindjárt az első években azzal is jelezték, hogy ő személy szerint nincs bezárva a földi születés és halál véaes keretébe. Feltámadása igazolta, hogy léte folytatódik az Atya dicsőségében, és ha előbb azt állította maaáról. hoav őt az Atya küldte, és eav az Atyával, akkor bizonyára megvolt a preegzisztenciája, mielőtt a földre iött volna. A Filippi levél már világosan feltünteti létének hármas tagolódását: isteni alakját az Atyánál, szolgai alakját a földi kiüresítésben és felmagasztaltatását a feltámadásban (Fii 2.4—10). Ennek a hármas létfázisnak a felsorolásában burkoltan benne volt annak a megvallása. hogy Jézust lehet Istennek mondani és embernek nevezni. Elméletileg ugyan nem mondják ki, hoay ő Isten és ember, de mind az Istennek, mind az embernek lényeges tulajdonságait állltiák róla. Jézus isteni és emberi létére a célzás legjobban benne van azokban a szembeállításokban, amelyek Pál apostolnál olvashatók: Jézus Krisztust meg lehet ismerni test szerint (kata sarka) és lélek szerint (kata pneuma) (2Kor 5,17); ő test szerint Dávid nemzetségéből született, lélek szerint Isten hatalmas fiának bizonyult (Róm 1,4); őbenne Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született (Gál 4,4); benne ott van a földi ember és a mennyei ember (1Kor 15,49). 201