Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 3. szám - OLVASÓK FÓRUMA - Magyar Ferenc: Az egyház legfőbb gondja a második ezredfordulón

OLVASÓK FÓRUMA AZ EGYHÁZ LEGFŐBB GONDJA A MÁSODIK EZREDFORDULÓN Egymás után két püspöki szinódus is foglalkozott a keresztény örökség átadásának kérdé­seivel. (Evangelizáció, katekézls.) Nem véletlenül, mivel a második ezredfordulóhoz közeledő Egyháznak nincs ennél égetőbb gondja. Korántsem új gond ez, végigvonul az egész egy­háztörténeten, amióta Krisztus azzal bízta meg apostolait, hogy vigyék el az Evangélium jó­hírét minden népnek, ismertessenek meg minden nemzetet a keresztény tanítással és gon­doskodjanak arról, hogy a kinyilatkoztatást, a szent hagyományokat, a keresztény erkölcsi elveket és kultúrát, a megváltott ember üdvözülési életrendjének gyakorlatát — a folytonos megtérést — a személyes és közösségi hit erejével, mint valami örökséget, egyik nemzedék a másiknak átadni képes legyen. Ennek az egész örökség-állománynak az átadása sohasem volt olyan egyszerű, mint egy háznak, teleknek vagy betétkönyvnek örökbehagyósa. Mindenekelőtt azért nem, mert egy életelveket tartalmazó tanítást, az emberi életrendet szabályozó törvényrendszert, tapaszta­latot — és tegyük hozzá: még egy rideg szolgálati szabályzatot is — könnyebb átadni, mint azt a nagyon bonyolult és összetett tulajdont, amit mi hitnek nevezünk. Minden vallásos szülő jól tudja a maga gyakorlatából, hogy a keresztény életrendnek és a vallásos életfor­mának átörökítése nagyjából ugyanazokkal a módszerekkel oldható meg, amint az állandó tisztálkodásra, a gyakori kézmosásra, fogmosásra, illedelmes köszönésre, pontos időben való felkelésre és lefekvésre, iskolai kötelezettségeinek elvégzésére és holmijainak rendbentartá- sára előbb szoktatással, majd neveléssel tanítjuk meg a gyermeket. De még ez a szoktatás és nevelés is csak akkor épül bele véglegesen az ifjú személyes életrendjébe, amikor ezek­nek a dolgoknak élelmességéről és hasznáról a tapasztalat útján — csalódások, bukások és fájdalmas következmények árán — személyesen is meggyőződik. Magának a hitnek átörökítése azonban sem nem genetikai, sem kizárólagosan szoktatási- nevelési, de még csak nem is egyszerűen a vonzó példamutatás kérdése, bár e két utóbbi­nak óriási szerepe van abban, hogy a bontakozó emberi személyiség nyitottá és befogadóvá váljék Isten ingyenes ajándékára: a hitre. Szoktatással, neveléssel, fegyelmezéssel, a család vallásos atmoszférájának megteremtésével és következetes egyéni példaadással meg lehet teremteni és könnyíteni a hit befogadásának lehetőségeit. De azt is a tapasztalat igazolja, hogy élő, eleven, az emberi tudatot és személyi karaktert döntően átható és a különböző helyzetekben elhatározó módon reflektáló hit nélkül a „keresztény szolgálati szabályzatok­kal" csak addig boldogul örökösünk, a gyermek, amíg a családban él. Onnan kikerülve egy már nem vallásos, közömbös, a vallásos életforma iránt kritikus (pláne ellenséges) környe­zetben állandóan zavarba jön. Manapság erre különösen is oda kell figyelni, mert alaposan megrövidült a gyermekeknek a szülői házban eltöltött időszaka. Amikor korban, tudásban, műveltségben, személyiségének kialakulásában odaérkezik, hogy már saját életének tudatos megépítésére alkalmassá válik: rendszerint kikerül a szülői ház hatásai alól. Megrövidült az a bizonyos „fészek-korszak”, ami a keresztény örökség átadásának is legalkalmasabb idő-kerete és lehetősége volt. Hozzá kell tenni ehhez még azt is, hogy a gyermeknek — vagy ifjúnak — a vallásos családi környezetben eltöltött ideje is megoszlik, mert az óvodában, napköziben, iskolában eltöltött idejének atmoszférája más, mint a családé. Ezen kívül még a családban eltöltött időnek sokszor a nagyobb része az, amikor a szülők nincsenek vele. Van-e mit átadni? Vegyük az ideálist megközelítő szerencsés helyzetet, amikor az otthonnak és a családi életnek a légkörét alapvetően meghatározza a vallásosság. A gyerekek beleszülettek és belenőttek egy olyan családi életrendbe, amelyben nem rendkívüli, ünnepi jelenség, hanem rendszerinti napi esemény az imádság: mindenki imával kezdi és végzi a napot, evés előtt 172

Next

/
Oldalképek
Tartalom