Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)

1978 / 2. szám - KÖRKÉP - Kiss László: "Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót!" (Ám 5,15)

A Szentírás felsorol egy sereg bűnt — a jó végzetes hiányait — amelyekhez Isten csak negativen viszonyulhat és ezt emberi módon utálatosnak, gyűlöletesnek nevezi. Isten szemében „utálatos és gyűlöletes dolog" például a bálványimádás (Jer 44,4), az istentiszteleti képmutatás (Iz 1,14; Ám 5,21), a rablás és gyilkosság (Iz 61,8), a hamis eskü (Zak 8,17), a feleség eltaszítása (Mai 2,16). Isten „gyűlöli" a gőgös szemet, a hamis nyelvet, az ártatlan vért ontó kezet, az álnokságot tervező szivet, a gonosz ügyben járó lábat, a hazudozó, hamis tanút, a testvérek közt viszályt szítát (Péld 6,16—19). így lesz a bűnös — amennyiben azonosul bűnével — Isten ellensége, gyűlölője. (Vö. Kiv 20,5; MTörv 7,10; Zsolt 139,21.) Isten és a bűnös között a bűn következtében támadt ellenségeskedést a Szentirás gyakran gyűlöletnek mondja. Istennel kapcsolatban tehát csak a gonoszságra vonatkoztatva és csak úgy használhatjuk ezt a szót, hogy megtisztítjuk bűnös, emberi világunkban hozzá tapadó minden kicsinyességtől, dühkitöréstől, bosszúállástól, gyilkos szándéktól. Mindezt olvasva állandóan tudatában kell lennünk, hogy Isten a bűnöst szereti, csupán a bűnét gyűlöli. Isten „érzése” hasonlítható a jó orvoséhoz, a jó nevelőéhez. A jó orvos szereti betegét, de betegségét gyűlöli, ettől akarja megszabadítani betegét. Tehát egy és ugyanazon viszonyulást jelenti a beteg szeretete és a betegség „gyűlölete". A jó szülő, a jó nevelő szereti „rossz" gyermekét is. És éppen mert szereti, ezért akarja „rosszaságától” megszabadítani, azaz a jóra neveli, irányítja.

Az isteni kiválasztás és kiválasztottság titka azt jelenti, hogy Isten, — minden általunk felismerhető ok nélkül — nagyobb előszeretettel van az egyik ember vagy nép iránt, és ezért a másik — legalább is a mi megítélésünk szerint — háttérbe szorul. Ennek legtipikusabb példája: Jákob és ízsau. Még mielőtt megszülettek volna, anyjuk, Rebekka ezt a kinyilatkoztatást kapta: „Az idősebb szolgálni fog a fiatalabbnak” (Tér 25,24). Malakiás próféta írja: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem” (1,2k). Ezt Szent Pál is idézte (Róm 9,13). Ez előszeretetet és háttérbe szorítást, kisebbnek vagy nagyobbnak tűnő szeretetet jelent Istenben — a már jelzett értelemben — és nem a ma használatos személyes gyűlöletről van itt szó. Annyi bizonyos, hogy Isten igazságos, de irgalmas és nagylelkű is. Senkinek nem marad adósa. Ha tehát itt valami részrehajlást, „igazságtalanságot” látunk, akkor a hiba bennünk van, amikor Isten ajándékba adott javát mástól elkívánjuk vagy rá irigykedünk. Az Úr Jézus ezt mondja a különböző időben meghívott szőlőmunkásokról szóló példabeszéde végén, amikor a szőlősgazda szójába adja a szót: „Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" (Mt 20,14k)

A kiválasztással vagy háttérben hagyással, a látszólagos vagy valóságos büntetéssel Isten azt a különleges szeretet-tervét akarja kinyilvánítani, amit az Újszövetségben mindenkire kiárasztott. Ebben már nem olvassuk, hogy Isten gyűlöl. Színtiszta szeretetét Jézus Krisztusban értettük meg, benne „üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét” (Tit 3,4).

Jézus szeretete legyőzi a gyűlöletet

Jézus Isten szeretetének üzenetét hozta a világba, mégis csakhamar tapasztalnia kell, hogy bár ő magából csak szeretetet, jóságot áraszt, mégis mindenfelé felizzanak vele szemben a gyűlölet különböző formái. Egyesek azt híresztelik: „Ördög szállta meg és megháborodott" (Jn 10,20). Rokonai vissza akarják vinni Nózáretbe, „mert az a hír terjedt el róla, hogy megzavarodott" (Mt 3,21). Pilátus tudta, „hogy csak irigységből adták kezére" (Mt 27,18). A zsidók egy része „életére tört” (Jn 5,18), mert „Atyjának nevezte Istent és egyenlővé tette magát Istennel". Gyűlölet övezi Öt azért is, mert jelenlétével elítéli a bűnt, a „gonoszok tetteit” (Jn 7,7). Kaifás főpap így vélekedik: „Jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nép elpusztuljon" (Jn 11,50). Még halála után is „csalónak” nevezik (Mt 27,63). — A gonosz világ tehát azért gyűlöli Jézust, „mert mindenki, aki gonoszát tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek tettei” (Jn 3,20). Gyűlölték őt minden ok nélkül, és rajta keresztül az Atyát is: „Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli" (Jn 15,23).

Jézus a gyűlölet áldozataként hal meg. „Ö (ti. Krisztus) a mi békességünk, a kettőt (ti. a zsidó és pogány népet) eggyé forrasztotta, a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte... Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megszüntette” (Ef 2,14.16.). Jézus kereszthalála így lett a szeretet tette: „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). „Isten azonban azzal tett tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk . .(Róm 5,8). Ez az áldozat minden egyes emberi személyre vonatkozik, személyes szeretetből fakad: (Jézus) „szeretett engem és feláldozta magát értemI" (Gál 2,20) — Jézus tehát az őt övező gyűlölettel szembeállította a szeretetről szóló tanítását, szeretetből fakadó életáldozatát és ebből az áldozatból fakadó kegyelmeit. „E szerint az aka105