Teológia - Hittudományi Folyóirat 12. (1978)
1978 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BOZÓKY ÉVÁVAL - A szeretet tűzhelye: a család
A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE BOZÓKY ÉVÁVAL A szeretet tűzhelye: a család — Hazánk nagy áldozatot hoz a családért, a társadalom alapsejtjének kiegyensúlyozott életéért. Ugyanakkor éles reflektorfénybe állítja az otthon biztonságát, a gyermekek harmonikus fejlődését akadályozó visszásságokat, ön, mint sokirányú társadalmi Író, hogyan látja ezeket a problémákat? — A családot az egész társadalom érdekében védenünk kell. Ezért vettem részt minden vitában — a népesedés kérdéstől az iskolai szabad szombatig — mert a sokáig el nem ismert tételt, mely szerint a család a társadalom alapsejtje — mindig meggyőződéssel vallottam. Ma már annyi, igen fontos családvédelmi intézkedés után nagy eredményekre tekinthetünk. De igen sok helyrehoznivaló is van még, mert főleg a nagyvárosokban a családok biztonságát megrendíti a válások sokasága. A Szociológia 1977/2. számában (Lőcsei Pál tanulmánya) található adatok szerint a századfordulótól napjainkig negyvenszeresére emelkedett a törvényesen elváltak száma. A század első éveiben 8400 elvált élt a mai Magyar- ország területén, 1975-ben pedig 325.000 fő. — A gyermekek veszélyeztetettségének egyik fő oka tehát a család bomlékonysága. A másik nem elhanyagolandó tényező az érzelmi nevelés szegénysége. Az igazi etikus magatartás az erkölcsös élet eleve érzelmi indíttatású. Az erkölcsi törvény ismerete még senkit sem tesz erkölcsössé. Jogászok mondják, hogy senki sem ismeri úgy a BTK-t, mint a bűnözők. Nem arról van tehát szó, hogy nem tudják, mit szabad, mit nem. A deviáns cselekedetektől csak az érzelmek nemessége menti meg az embert. Minden, ami jó egy emberi lényben, szeretetből születik, szeretetből hat, a szeretet képessége pedig a kisgyermek korban bontakozik ki. Az „érzelmek iskolája" a család, tanító- mestere a szülői példa. Az érzelmi gazdagságban, az együttlét meleg örömében, a naponta ismétlődő boldogságban nevelt gyermek könnyen irányítható, mert azonosul szülőjével és a benne élő szülői minták belülről vezérlik. A szeretet hatalma óriási. De viszont nem nevezhető szülői szeretetnek, hanem csak annak gyönge utánzása az olyan szülői magatartás, amely pénzben akarja megváltani a gyermekével való törődést. Az a szülő, aki szabad idejében is önmagát hajszolja az anyagi javakért, vagy aki örömét nem gyermekében, hanem másban leli —, bűntudatos, és ezért úgy véli leróni szülői kötelességét, hogy szeretet helyett anyagi javakkal halmozza el gyermekét és ezzel elkapatottá, követelődzővé teszi, végül megfosztja az öröm képességétől is. — Ma mindinkább az anya-gyermek korai, kölcsönösen átélt kapcsolatában látjuk meg azt a felelős okot, ami a kiegyensúlyozott személyiség jövőjét alapozza meg. Ezért ad államunk is annyi anyagi lehetőséget ahhoz, hogy az anyák az első három évben maguk neveljék gyermeküket. — Valóban, a pszichológusok napjainkban újfajta vitaminként emlegetik az ,,M-vitamint”, illetve ennek hiányát (M=mama). Az éretlen személyiségű, érzelmekben szegény anya gyermeke sorvadozik az M-vitamin hiányától. A legszomorúbb az, hogy egy gyermek érzelemszegény nevelése nemzedékeken át érezteti hatását, mivel a legtöbb ember azt adja át, amit mintának gyermekkorában otthon kapott. Az a boldog kisgyermek, aki úgy érzi, hogy „kerek a világ”, bízik az emberekben, jóindulatú, jót vár és jót ad, és ezt a képességét később is megőrzi. Ellenkező esetben viszont bizalmatlan, rosszhiszemű felnőtté válik. De a boldog kisgyermek-korhoz védő, biztonságos család kell, olyan édesanya, aki nem unatkozik a járóka mellett, nem boldogtalan, egyszóval harmonikus család. A családi otthonnak tisztának, biztonságosnak, szeretettől melegnek, nyugodtnak kell lennie. Ugyanakkor „nyitott menedéknek", ahová mindenki, rokon, barát, ismerős, szomszéd betérhet melegedni, ha didergésnek érzi életét. Igen, ha a családok jórészt ilyenek lennének, akkor mondhatnánk, hogy jól indítottuk el az új nemzedéket. — Igen sokszor mégis azt tapasztaljuk, hogy a fiatal szülő sem kész ember. A nő sokszor éretlenül kezdi a családi életet, talán éppen saját családjától menekül a házasságba, mert addigi életében nem kapott elegendő szeretetet. Egyik lél a másiktól várja a segítséget, vagy gyermekétől „koldulja" a saját lelki hiányát. A kisgyermek korán megérzi ezt a belső bizonytalanságot. Azok a házaspárok pedig, amelyek nem tudnak egymásnak kölcsönösen igazi szeretetet adni, hamarosan elhidegülnek. Ilyenkor már minden apró nehézség áthidalhatatlan akadállyá válik és útjaik hamarosan szétválnak. 94
