Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 1. szám - FIGYELŐ - Erdő Péter: A keresztény erkölcsi norma és a statisztikai átlag
V irodalom a célja, hanem a lélek .. . Aki lelki olvasmányt vesz a kezébe, annak nem lehet célja sem művészi élvezet, sem valóságok tudomásulvétele... A lelki olvasmány célja nem az érzelem, nem a megismerés, hanem a tett.” Az is igaz azonban, hogy azok a lelki könyvek lettek maradandóvá, amelyek irodalmilag is értékeseknek bizonyultak. El lehet gondolkodni azon is, hogy a közelmúltnak nem egy igazán népszerű lelki íróját mai ízlésünkkel alig találjuk élvezhetőnek. Kölcsey Ferenc ma is haszonnal olvasható Parainesiséből vett gondolattal zárjuk összeállításunkat: ,,Az ki életében sokat érzett és gondolkozott s érzeményeit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálékot nyújta lelkének. Sok szépet írónak a bölcsek, s gyakran a nem éppen bölcsek is: gazdag forrást nyitónak fel, honnan jó sorsban intést, bajban vigasztalást, mindkettőben magasbra emelkedést, szív és észnemesülést meríthetünk: de azok is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhöz kapcsolódtak.” Jegyzetek: 1. Mindkettő olvasható Sík Sándor „Kettős végtelen” címmel 1969-ben megjelent válogatott munkáinak első kötetében. Első tanulmánya eredetileg a Vigília 1935. évi 2. számában jelent meg. Akkor sok vita folyt Európa-szerte — így hazánkban is — a katolikus irodalom problémájáról; a második a Vigilia 1951. évi 12. számában. — Aki elolvassa ezt a két tanulmányt — s bár minél többen tennék meg! —, az látni fogja, hogy az idézeteken kívül is mennyit merítettünk belőlük. — 2. Henri Brémond műveit Szalay Jeromos ismertette legalaposabban Magyar- országon az 1942—43. évi Regnum, Egyháztörténeti Évkönyvben. — 3. Illyés Gyula első nyilatkozatát Batári alább (5. jegyz.) idézett művének 69. lapján, a másodikat Kőhalmi Béla 1937-es könyvének 163. lapján találjuk. — 4. Kőhalmi Béla: Az új könyvek könyve. 1937. 292. o. — 5. íróinknak az olvasmányaikról való nyilatkozatait gyűjtik össze: Gyulai Farkas: Legkedvesebb könyveim. Bp„ 1902; Kőhalmi Béla: Könyvek könyve. Bp., 1918.; Kőhalmi Béla: Űj könyvek-könyve. Bp., 1937.; Batári Gyula: írók könyvek közt. Bp., 1974. — 6. Tervszerűen összeállított könyv- jegyzéket találunk elsősorban Benedek Marcell: Az olvasás művészete c. könyvében. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1955-ben megjelent „Mit olvassunk a világirodalom klasz- s7ikusaitól" c. kiadványában az egyes írókról szóló általános bevezetés után részletesen ismerteti főbb műveiket. — Az ifjúságnak szóló összeállítások közül csak a legutoljára megjelentet említjük, amelyet Dezséry László adott ki 14—18 évesek számára 1958-ban „Olvasni jó” címen. — 7. Pázmány Péter írásművészetének értékelésére idézni lehet Kosztolányi Dezsőt: „Pázmány közelebb áll hozzám, mint bármelyik más prózaírónk. Szinte naponta olvasom.” — Az Irodalomtörténet 1971. évfolyamában Kolozsvári Grand- pierre Emil emlékezett meg Pázmány születésének 400. évfordulójáról. Ö is magáévá teszi Sík Sándor nézetét, hogy a magyar nyelv fejlesztésének egyik legnagyobb mozgalmában, a nyelvújításban, Pázmányhoz kellett volna fordulni, és sajnálatos, hogy nem így történt. — 8. Az említettek közül csak Vajda Sámuelről jelent meg újabb írás Szabó Flóristál a Vigilia 1954. évi 3. számában. J. M. A KERESZTÉNY ERKÖLCSI NORMA ÉS A STATISZTIKAI ÁTLAG A pasztoráció és a keresztény nevelés egyik fő feladata az értékorientációk — az igazi értéktörekvések — fejlesztése, a keresztény erkölcsi normák továbbadása. A múlthoz viszonyítva olyan társadalomban kell ezt végrehajtanunk világszerte, ahol a keresztény erkölcsi eszmény korántsem uralkodó. Ezért a társadalom általános normái és a keresztény erkölcs közötti különbség és érintkezési pontok tudatosításának munkáját komolyan kell vennünk. A mai helyzetkép Olyan világot találunk magunk körül, ahol a keresztény módon gondolkodó emberek kognitív kisebbséget alkotnak. Bizonyosságot szerezhettem erről esperesi kerületünkben, főleg ipari részekben, ahol a legnépesebb településeken is a gyerekeknek csak kis hányada részesül hitoktatásban. A többség számára a keresztény erkölcsi eszmények később is többé-kevésbé ismeretlenek maradnak. Ma tehát nem az a probléma, ami az ún. keresztény korokban gyakori volt, hogy ti. az emberek nagy része nem él a keresztény erkölcs normái szerint. Tévesen ítéli meg a helyzetet az, aki „erkölcstelen világról” panaszkodik. Sokkal inkább azzal állunk szemben, hogy az emberek többsége számára nem cél a keresztény erkölcs követése; nem tekintik normának a maguk számára a keresztény etika útmutatásait. Viszont azt el kell fogadniuk, hogy ma is vannak erkölcsi normái társadalmunknak. Újabban néhány 51
