Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - TÁVLATOK - Életünk imája
jótéteménye, amit a világnak adhatunk ... A megismerés nélkül nincs szeretet, de tettek nélkül sem. Minden szeretetnek megvannak a maga tettei, és a legegyszerűbb tetthez is időre van szükségünk. Egy anya nem fektetheti le ugyanakkor gyermekét, amikor éppen főz neki ... Istent az ima párbeszéde nélkül sohasem szerethetnénk igazi szeretettel. Az ima azonban nincs kizárólagosan hozzákötve sem tettekhez, sem időhöz. Bármilyen életformában imádkozunk, ha az Istennel, az élő Krisztussal találkozunk. Bármi is legyen imánk alapja, mindig ugyanazokat a titokzatos erőket ragadja meg, amelyek Istent közvetlenül érintik: a hit, a remény és a szeretet hatalmát, ... Bárhol is lépjünk be az imába — legyen az rózsafüzér, zsolozsma, elmélkedés, tettek vagy találkozások, — attól a pillanattól már Isten felé vesszük az irányt, és megkapjuk a természetfeletti ajándékok kegyelmeit. Mert az Istenkeresésben értelmünk gyorsan „kifullad”, de ahol leáll az értelem, ott tovább fut a hit. Ezért olyan csodálatos, hogy imádkozni tudunk akkor is, ha minden tevékenységünk pihen — abban a tudatban, hogy hittel szemléljük az Istent. Ezt az imát kérjük saját nevünkben és mások számára is. Gyakran felvetődik a kérdés, hol és mikor imádkozzunk? Az Úr egyszer azt tanácsolja tanítványainak, ha imádkozni akarnak, zárják be az ajtókat. Máskor az utcán tanította a népet a Miatyánkra. Ö maga is imádkozott magányában is, tömegben is, a templomban is. Ebből megtudhatjuk, hogy mindenütt imádkozhatunk. Az imával ugyanis kivonulunk a térből és az időből, azzal a céllal, hogy Istennek áldozzuk magunkat. Ebből a szempontból az ima annyit jelent, hogy megadjuk Istennek az elsőbbséget, megvalósítjuk Istenhez tartozásunkat. De az ima azt is jelenti, hogy képmutatás nélkül szeretünk másokat, hiszen nem az Istennek van szüksége a mi áldozatunkra, hanem nekünk. Mi mindannyian megváltásra szorulunk és ennek a gyakorlati váltságdíját imában kell lerónunk. A mai kor szűkében van a helynek és az időnek. Kicsi az életterünk és kevés a szabadidőnk. Ez a technikai élet szegénységének egy sajátos fajtája. Életünk szétdarabolódik, ki vagyunk szolgáltatva saját igényeinknek, a véletlennek és az önkénynek. Pedig központi igényünk az, hogy legyen időnk a személyes életre... Ebből könnyen belátható, hogy olyan keresztény, akinek nem jut ideje Istenre, képtelenné válik az imára és ezzel személyes életét csonkítja meg. Ha Isten vette magának a fáradságot, hogy bennünket megteremtsen, akkor nekünk is lélegzethez kell jutni, hogy Felé forduljunk ... Elképzelhetetlen, hogy a mindenható Atya, aki azt akarja, hogy szeressék, olyan életmódot adjon gyermekeinek, amelyben lehetetlenné válik a szeretet. A hiba biztos bennünk van! Ha mi imáról beszélünk, inkább valami megemlékezésre gondolunk, — mintsem felismerésre, alkotó tevékenységre. Inkább az archívumok őrei vagyunk, mintsem realista alkotók. Isten ma is biztosít számunkra időt lélegzetvételre és imádságra egyaránt. Találékonyságunkra bízta a teremtett világot, hogy a legelőnyösebben rendezzük be. Az ember például felismerte a tüzet. Eleinte csak fával táplálta. Ehhez mindig több erdőséget, nagyobb teret kellett kipusztítania. Azután felfedezte a szenet. Használata „kifizetődött”, de kibányászása térben, időben és munkában sok erejét felőrölte. Majd felismertük a földgáz és a kőolaj energiáját. Egy jól kiszámított mélyfúrással nagymennyiségű nyersanyaghoz juthatunk. — Ha az Úr Jézus ma élne közöttünk, példabeszédeiben bizonyára szerepelnének a fúrótornyok. — Amint az Ür természetes ajándékait mindig jobban értékesítjük, úgy a mai imalormákat is „racionalizálnunk", újítanunk kell. Az idő és a hely szűkét a lelki mélység feltárásával pótoljuk. Isten mindenütt jelen van, de az a feltétlen és biztos pont, ahol rátalálunk, az a „szeretetünk tere." A mai „pusztába vonulásunkéhoz elég öt metró-megálló időtartama. Lelki mélységünk furata pillanatok alatt rátalál Istenre... Csak legyünk olyan pontosak és figyelmesek, mint a fúrótornyok vezérlői... Az életnek ténylegesen nincs is szüksége időre, pillanatok alatt sorsdöntő eseményekben részesedhetünk... El kell hagynunk énünket, hogy találkozzunk Krisztussal, Vele és Általa imádkozzunk, de úgy, hogy Krisztus imájába mindenkit befogadjunk... Ám ilyenkor az az érzésünk támadhat, hogy „a mindenkiért szóló” ima a „sajátunkat” háttérbe szorítja . . . Ha azonban igazán hiszünk a megváltás titokzatos üdvrendjében, akkor felismerjük, hogy miként keresztény létünk minden tette, úgy imánk is olyan istenszeretet, amely csak az embertársat és az egész világot magába fogadó szeretetben bizonyul hitelesnek." (Széli) Uram, hosszú és kemény volt az utad a bölcsőtől a keresztig. Akik végigkísértek téged, azokat megjutalmaztad: Máriát, Józsefet, Veronikát, Cirenei Simont. Jutalmazd meg azok szeretetét is, akik bennünket segítenek a hozzád vezető úton! Amen. Andreas Fröhlich 218
