Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 4. szám - Lohfink, Gerhard: A megújuló hitélmény
Valahogy úgy vagyunk ezzel, mint a napfénnyel, melyet az üvegprizma hét színre bont. A Miatyánkokban hét kérésre bontott isteni ima lényegében egy: az isteni akarat föltétien tisztelete mindenben. Ez foglalja össze és olvasztja eggyé a hét kérést. És ekkor rájövünk, hogy miért is van feljövőben Jézus szent Gyermekségének a csillaga. Mert emberi nyelven, ki nem mondotton is az isteni akaratnak föltétien imádója volt. Ha a modern gondolkodás érdeklődést mutat a yoga, a hinduizmus, a zen és testvéreik felé, melynek mindegyike azzal kezdi a megalapozást, hogy átadja magát teljesen és vakon, minden fönntartás és bírálat nélkül a nagy s fölöttünk érvényesülő törvényeknek (tao, bra- manizmus) egészen a gyakorlatot vezető önkényes akaratának való engedelmességig (zen), akkor egyre jobban látjuk, hogy milyen „modernek” voltak a kereszténység nagy imádkozói és szentjei, akik minden életszentség és minden lelkiség alapjául az Isten akarata előtt való föltétien meghajlást jelölték meg, de nem kényszerből és fegyelmezettségből, hanem szere- tetből. Assziszi szent Ferenc imája végül is ebben csúcsosodott ki minden böjtölés, elvonultság és aszkézis után: „Ki vagy Te édes Istenem? És ki vagyok én szegény bűnös?" (Kapossy: Fioretti, 166. o.) — Tauler koldusa ezt mondja: Jobb nekem Istennel a pokol kínjait szenvednem, mint Isten nélkül a gyönyörökben lennem. — Avilai Nagy szent Teréz szinte ugyanígy beszél: „Legjobb, ha az ember Isten karjaiba veti magát. Ha az égbe akarja vinni: csak rajta! Ha a pokolba: azt sem bánja, mert hiszen övele, az ő kincsével megy oda... Tegyen vele Ö szent Felsége, mint sajátjával.” (önéletrajz, XVII. f.) Ugyanezt hirdeti Liziői szent Teréz az 6 kis útjában, mely az élet minden mozdulásában megkeresi szerető bizalmával az Isten atyai kezét: az elragadtatástól kezdve a lelki sötétségeken át a nagymosáskor fröcskölve mosó nővértársa bosszantó viselkedésének eltűréséig. Mindez azonban akkor lesz világossá előttünk, ha rájövünk arra, hogy Isten nemcsak a csöndnek Istene, de a zajé is; nemcsak a rend Istene, de a rendetlenségé is. Nemcsak a sima utak vezetnek Hozzá, de a göröngyös és kanyargós utak is az Ö utjai. Jézus két nagy csendje, a Betlehem és a Golgota csendje tele van mindazzal, amit mi zajártalomnak nevezhetünk. Jézus megmutatta, hogy e világ dolgainak áradó sodrában, az idegtépő nyugtalanságok és nyugtalanítások között is lehet istengyermeki öntudattal végigmenni. Ezt az egyszerű odaadást kell megtanulnunk Tőle. Gerhard Lohfink A MEGÚJULÓ HITÉLMÉNY Gerhard Lohlink az Újszövetség professzora a Tübingeni Katolikus Egyetemen. Pontosan átgondolt és kiegyensúlyozott szentírásmagyarázati irányt képvisel. Kutatási területe mindenek előtt az, hogy a világ végéről szóló újszövetségi tanítást a modern világ hit- és imaéletébe illessze be. Felszabadítja a bibliai szemléletet a korához kötött nézőpontoktól és így a mai, kritikailag gondolkodó ember számára is hihetővé teszi a kinyilatkoztatás alapigazságait. Teológiai meglátásait könnyedén és meggyőzően tudja átültetni az igehirdetés mindennapi nyelvezetébe. Az itt közölt tanulmány egy, még nem publikált előadásának szövege, melyet a szerző 1976 őszén küldött meg a TEOLÓGIA olvasói számára. 1647-ben Blaise Pascal, a francia tudós olyan kísérletet tervezett, amelyben egy higanyoszlop segítségével kimutatja a légnyomás függését a magasságtól. Kísérletét egybekapcsolta a Clermont-tól délre fekvő magas hegy megmászásával. Ez az esemény volt az első alkalom, amikor kísérletileg is igazolták a légnyomás és magasságváltozás összefüggését. Természetesen az 1647. évi nevezetes hegymászás nem az első fizikai kísérlet az emberiség történetében. Mégis olyan kísérlet, amely mindmáig jelként hat. Jele, útjelzője lett az egzakt kísérleti tudományok mindent magával ragadó, az emberiséget elbűvölő győzelmi útjának. És ez az ünnepi felvonulás mindmáig tart. Meggyőző ereje alól senki sem vonhatja ki magát. Az egzakt tudományok olyan kísérleti rendszerekkel dolgoznak, amelyeket mindenkor ismételni és ellenőrizni lehet. A jelenben is mindannyian átéljük, hogy miként változtatja meg az egzakt tudomány a világot. Látjuk, hogyan történnek az új feltalálások, hogyan tervezik meg a találmányokat, hogyan teszik lehetővé a fejlődést, ami az emberi tudást egyre jobban gyarapítja. Felmerül a kérdés, ha ez így halad tovább, vajon nem fog-e a hit reménytelenül 204
