Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Eszmélkedjünk, elmélkedjünk! (Témaindító gondolatok papoknak és világiaknak az "Olvasók írják" számhoz (Teológia 1978/3.))
—• Van-e egyéni kapcsolatom az Atyával, — Jézussal, az Isten Fiával, és a Szentlélekkel? — Mi jellemzi olyan ember apai szerepét, aki a hitben megértette, hogy Istent atyjának szólíthatja? — Sok felnőtt ember azért hagyja el a keresztény vallás gyakorlatát, mert nem tud mit kezdeni azokkal az Isten-elképzelésekkel, amelyekre még gyermek korában tett szert. — Mit kell tenni azért, hogy a korai Isten-képből kiindulva olyan fogalmakat alakítsunk ki, amelyek a hitből fakadó nagykorú életalakításunk hatékony tényezőjévé válnak? — Mi szükséges az olyan hithez, amely nemcsak az egyént erősíti, hanem olyan bőséges és kiáradó, hogy példájával az embertársakat is hitre és bizalomra serkenti? Jézus azt akarta, hogy minden ember elnyerje Istentől az üdvösséget. Ehhez nem voltak elegendők szavai vagy csodatettei, hanem ezért egész életét feláldozta. — A mai keresztények mennyi áldozatot fektetnek be embertásaik hitéért? Isten akaratát konkrét tettekben, itt és most valósíthatjuk meg. Az általános keresztény feladat mellett, — mit jelent ,,a jelen óra parancsa”? —• Mire kell a jelenben, vagy a közvetlen jövőben különleges erővel törekednem: egyéni életemben, egyházközségem és hazám életének megjobbításában? — Az élő Isten teljes önátadást kíván meg az embertől. Az emberek rendszerint úgy Vonják ki magukat az igaz Isten parancsa alól, hogy pót-isteneket. Isten-pótlékokat készítenek maguknak. — Hogyan nevezhetjük azokat az (ál)-isteneket, akik (amelyek) előtt a mai ember leborul: a divat, a szex, a társadalmi tekintély, az autó, a mindig nagyobb, költségesebb utazások? —■ Ha a köznapi viselkedésem szerint ítélnének meg az emberek, mi lenne a benyomásuk rólam? — Mit tekintenének legfőbb értékemnek? Hogyan értékelem én saját magamat? Folytatjuk az 1977/4. számban (A „Wem glauben”, Herder, Wien, 1976. szövege nyomán Sz. A.) VI. Pál pápa 1976. december 16-án kiadott Motu proprio-jában a Laikusok Tanácsát és a lustitia et Pax pápai bizottságot a Kúria kongregációival és titkárságaival egy szintre emelte és a „Laikusok Pápai Tanácsa” elnevezést adta nekik. A vezetését pedig a kanadai Maurice Roy bíboros helyett Opilio Rossi bíborosra bízta. (Végleges vezetője az ezév június 27-én bíborossá kreált afrikai érsek, Bernardin Gantin. — szerk.) A Laikusok Pápai Tanácsa ezentúl nemcsak tanácsadó szerv lesz, hanem a Kúria tagja, részt, vesz az egyház vezetésében is. Tagjai a püspökök és a papok mellett a világ különböző részein élő világiak, akik járatosak a laikusok egyházszolgálatának sokrétű feladataiban. „A férfiak és nők megfelelő arányszámban vegyenek részt” — írja a Motu proprio. — „A Tanács jogköre a világiak életvitelének minden területére kiterjed ... A világiak tevékenyen vegyenek részt az egyház liturgikus, hitoktatási, nevelői és szentségi életében, — mert mindezek sajátos munkaterületüket képezik.” — A Világiak Tanácsa a Papi Kongregációval egyetértésben tárgyalja meg mindazt „ami plébániai és egyházmegyei szinten a Lelkipásztori Tanácsokra vonatkozik.. A lustitia et Pax bizottsága pedig mélyítse el azokat a lelkipásztori és igehirdetési szempontokat, amelyek az igazságosság és a béke keresztény szolgálatát jelentik.” (vö. Herder Korrespondenz 1977/1.) „A papok úgy éljenek a hívek között, mint testvérek. A különböző véleményeket úgy hozzák összhangba, hogy a közösségben senki se érezze magát idegennek.” (Papság 9.) „Akármennyire kívánjuk, hogy gyarapodjék a világi katolikusok hittudományos képzettsége, számot kell vetnünk azzal a ténnyel, hogy a világiak teológiájára nincs hatékonyabb eszköz, mint a papság mélyebb teológiai tudása. Tudatossá kell fenni,, hogy azok, akik a jövő papságot elméleti képzésben részesítik, az egyházban kiválóan fontos és igen nehéz szerepet töltenek be, és joguk van az egész egyház megértésére és segítésére”. Alszeghy Zoltán 192
