Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)
1977 / 3. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc - Nagy József: Homiliavázlatok az évközi 26. vasárnaptól Karácsonyig
EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA Évközi 26. vasárnap (A Szentírás vasárnapja) (Ám 6,1a. 4—7; 1Tim 6,11—16; Lk 16,19—31) Isten küldötteire kell hallgatnunk Jézus a tanítását és az Isten országát nem feltűnő reklámra és szenzációra építette. Azt akarta, hogy a hitet az ő küldöttei személyes tanúskodással adják tovább. A mai evangéliumból sok figyelmeztetést levonhatunk. Gondolhatunk az irgalmasság erényének fontosságára, a szívtelenség elkerülésére, a túlvilági jutalom vagy büntetés komolyságára, a türelmes szenvedés értékére. De most inkább ragadjuk ki a hit felébresztésének szempontját. Jézus itt a túlvilágról a korabeli népies elképzelést használja, s ehhez a képhez fűzi tanítását. Az el- kárhozott gazdag úgy gondolja, hogy a földi embert a túlvilágról jövő figyelmeztetés visszatartaná a bűntől és hitre indítaná. Jézus ellenben kereken kijelenti: Ha Mózesnek és a prófétáknak nem hisznek, akkor annak sem hinnének, aki a holtak közül megy hozzájuk. Az apostolok is ezt a módszert követték. Elég idéznünk a 2Pét 1,19-et: ,,Mi a prófétai jövendöléseknek hiszünk. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint a sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.” Isten adott elég természetfölötti jelet az üdvtörténetben. Jézus maga volt a legnagyobb jel, különösen feltámadásában. Az erről szóló tanuságtételt rábízta az apostolokra, akik megőrizték azt a Szentírásban. Az apostolok Jézustól kiválasztott tanítók voltak. Ő vállalt értük felelősséget a Szentlélek elküldésével. A Szentírás is a sugalmazó Szentlélek műve. A hit terjedése tehát ehhez a forráshoz van kötve. Jézus Krisztus, az Egyház és a Szentírás Isten történeti műve, nem pedig az egyéni látomásoké. Amikor az egyház a Szentírásból él, tudja, hogy azt olvassa ki belőle, amit Isten a világ végéig mondani akart az embereknek. Ez a kinyilatkoztatás gyarapítja ismereteinket, sok kérdést megvilágít, de végső célja mégis az egész ember átalakítása, mint ahogy az apostol a mai szentleckében megjegyzi: „Menekülj a bűntől, törekedjél az igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelíd ségre. Vívd meg a hit jó harcát!” Az egyház igehirdetése ahhoz segít, hogy a Szentírásból Isten szeretetét és irgalmát olvassuk ki, s ezáltal erősödjék a hitünk. Évközi 27. vasárnap (Hab 1,2—3; 2,2—4; 2Tim 1,6—8; 13—14; Lk 17,5—10) A hitből élünk Az apostolok kezdik megérteni, hogy Jézus radikális követeléseit maguktól nem tudják teljesíteni. Látják azt is, hogy Mesterük egészen a természetfölötti világból táplálkozik. Onnan meríti tanítását, tetteinek indítékát, türelmét, kitartását, azért kérik, hogy növelje bennük a hitet. Emlékeznek arra is, hogy amikor Kafarnaumban hallgatói megkérdezték, hogy milyen istenes tettet végezzenek, azt felelte nekik: Higgyetek abban, akit az Atya küldött (Jn 6,30). Az apostolok észrevették azt is, hogy a hit valamiképpen Isten mindenhatóságát közvetíti, ezért általa erősebbek, gazdagabbak leszünk. Jézus ezen a vonalon teszi számukra még kívánatosabbá a hitet: Ha csak annyi hitetek lesz, mint a mustármag és azt mondjátok a szederfának, szakadj ki és foganj meg a tengerben, az is megtörténik. A képből meg kell tanulnunk, hogy a hittel áttörjük az emberi bölcsesség és okosság határait. A hit olyan világba vezet, ahol minden Isten ajándéka, vagyis amit nem saját erőfeszítésünkkel érünk el. Itt egyedül Isten mindentudására és mindenhatóságára támaszkodunk. A hitnek nagy ígéretei vannak. De Jézus mindjárt gondolt arra is, hogy az ember önző és a hitet is szeretné evilági javainak megszerzésére felhasználni. Ezért hivatkozik Jézus a gazda 156
