Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Balázs Pál: Világiak Isten népében

Világiak a zsinat tükrében

A zsinat a keresztény világi fogalmát még csak tipológiailag írja körül és ez a következő elemeket foglalja magába: A világiak: az Isten népének tagjai, nem leiszenteltek, nem szerzetesek, de sajátos hivatásuk alapján az egész keresztény nép küldetését gyakorolják az egyházban és a világban. (Vö.LG 31.)

„A világiak azok a Krisztus-hivők, akiket a keresztség Krisztusba iktatott, Isten népévé rendelt.” (LG 31.) — Legáltalánosabb alapelemében a világiak fogalma olyan sajátosságot jelöl, ami minden Krisztus-hivőben egy és ugyanaz. Beletestesülés Krisztusba a ké- resztség által, ami egyúttal Isten népének teljes jogú tagságát jelenti.

A világiak egyház-tagsága olyan dolog, amely meghaladja az ember kezdeményező képességét. Az Atya Jézus Krisztus által lehajolt az emberhez, hogy új méltóságot, hivatást és rendet adjon neki és egy sajátos ,,kegyelmi rendbe" emelje az embert. Ebből azonban ki kellett szabadítani a bűn bilincséből. „Ügy tetszett (az Atyának), hogy benne (Jézusban) lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten vérével békességet szerzett." (Kol1,19—20) „Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát .”(Kol1,14) Jézus Krisztus húsvéti titkában pedig eszkatológikus távlat nyílik meg az ember előtt, mely szabad és biztos utat jelent az Atyához, de csak azok számára, akik hitből fakadóan Jézus Krisztust öltik magukra a keresztségben (Vö.Gal 3,27). Ez azt jelenti, hogy Isten „megerősíti” és „fölkeni" az embert Krisztusban. Pecsétjével jelöli meg, és szívébe árasztja Lelkét (vö. 2. Kor íálUz-22). Ezért a keresztségben qz ember valóban újjászületik a megújulás fürdőjében, hogy az örök élet reménybeli örökösévé váljon (vö.Tit3,5—7). A keresztség aktusában úgy találkozik az ember Krisztussal, mint „Fővel”, a többi megkeresztelt emberrel pedig mint „testvérrel”, akik tagjai a Főnek is és egymásnak is, és így egyetlen testet alkotnak Krisztussal (vö.1Kor12,13).

A világiak egyház-tagsága a krisztusi alapból következik, hogy a pap és q világi keresztény léte és cselekedete közös alapból ered és közös területén, azonos célra irányul. A világiak is felelősek az egész egyház sorsáért, és nemcsak a papság. Ezzel a zsinat nemcsak a világiak passzív szerepének szemléletét vetette el, hanem azt is, hogy az egyházat a papság, a világot pedig a hívek munkaterületének tekintsék. E megfogalmazás következtében az egyházjog negatív kánoni meghatározása8 automatikusan megszűntnek tekinthető. Világossá vált a világiak és a papság funkcionális különbsége, mert mindnyájuk életének és cselekedetének közösségi jellege került előtérbe. —- Ügy látszik azonban, hogy a funkcionális különbség miatt a pap és a világi között egy bizonyos ellentét megmaradt. Az egyház tagjai közti „ellentétet" csak úgy lehet helyesen értelmezni, hogy ha életüket és cselekedetüket átjárja az egymást kölcsönösen kiegészítő egymásrautaltság tudata. így az egyház minden tagja a maga teljességében bontakoztathatja ki keresztény egyháztagságát.8

V dcíJd! ,!djí>Iídí!Dhcploq sí

A világiak hivatása

A zsinat meggyőződése, hogy a világiak sajátosan részesülnek Krisztus hivatásában, és küldetésük gyakorlása az egész keresztény nép számára különösen jelentős. A világiak küldetésének sajátossága, hogy hivatásukat nemcsak a világban, hanem az egyházban is gyakorolják. Ez a hivek világi karaktere, amely különös módon sajátosságot biztosít nekik s ebből következik világi hivatásuk.10

A hívek úgy fordulnak a világ felé, mint sajátos egzisztenciával felruházott egyháztagok. A világi élet sok tényező egymásrahatásától állandóan mozgó valóság, amelyben az egyes személyeknek mégvan á földi munkájuk, feladatuk a családban és a társadalomban. A világiak az evilági életrend keretei között keresik Isten országát és építik a földi rendet. — Mi ez a földi rend? — Minden, ami az ember anyagi és szellemi kibontakozását szolgálja. Beletartozik a civilizáció fejlesztése, a tudomány művelése, a kultúra egyéb ágainak elmélyítése, a politikai és gazdasági élet javainak munkálása.11

A világi híveket mégsem jellemezhetjük fcsupán bizonyos világi5 aktivitással, Benne élnek a világban is, és az egyházban is. Aktív munkát vállalnak mindkettőben.12 Mindkét „helyen” sajátos hivatást töltenek be. Hivatásuk mindenestül megfelel az egyház „természetének" is és a világ természetének is. A Világnak Krisztus arcvonásait kell magára ölteni. Ezért a keresztény ember világi hivatása a szó szoros értelmében megfelel a világ természetének.

A világiak sajátos hivatását nem képesek ellátni sem a papok, sem a szerzetesek. Következésképp a világi hivatás kibontakoztatása sem tőlük várható. Erre mutat rá a zsinat is: „ív. a világi élet helyes kibontakozását a hivőkfték kell magukra vállalniuk, mint sajátos feladatot. Tevékenykedjenek ezen a téren nyíltan és határozottan az evangélium fénye, az egyház szelleme és a keresztény szeretet ösztönzése szerint. Mint polgárok működjenek köz147