Teológia - Hittudományi Folyóirat 11. (1977)

1977 / 2. szám - FIGYELŐ - Kiss László: "Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség" (Fil 1,21)

lépés a Vele való végleges egyesülésre, a saját feltámadásunk felé. „Ő legyőzte a halált, felra- gyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot az evangéliummal'' (2Tim 1,11). — ö az „elsőszülött a halottak közül" (Kol 1,18), hogy a halált és a feltámadást mi is tudjuk „új életre születésnek” értelmezni, hisz „Krisztus bennünk, a megdicsőülés reménye" (Kol 1,27).

„Isten kegyelmi ajándéka az örök élet" (Rám 6,23)

A bűn szolgálatának a vég következménye a halál (Rám 6,21). A keresztség részesít a megváltás kegyelmeiben. „Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál. Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban a mi Urunkban” (Róm 6,22k). Az apostol Isten ingyenes kegyelmi ajándékának tulajdonítja az örök életet. Ez nem a testtől elvált lélek élete, hanem magában foglalja a test feltámadását is. „Ha pedig bennetek lakik Annak Lelke, Aki feltámasztotta Jézust a halálból, Ö, aki Krisztust leitámasztotta, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által" (Róm 8,11k). — „Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt és veletek együtt elébe állít” (2Kor 4,14). Testünket, a földi életben töltendő életünket Pál ideiglenes szálláshoz, sátorban lakáshoz hasonlítja. Amint egy nagy viharban leomlik a sátor, úgy omlik össze földi életünk is a halálban. „Tudjuk ugyanis, hogyha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást, örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített... Maga az Isten készít erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul" (2Kor 5,1.5). Ez a testben töltött „vándorélet" ezért bizonyos fokig azt is jelenti, hogy „távol járunk az Úrtól”. „A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle" (2Kor 5,6.7—9).

„A mi hazánk a mennyben van" (Fii 3,20)

Minthogy az Apostol szemléletében Krisztus halálával és föltámadásával megváltásunk kezdetét vette, a mi feltámadásunk is néha úgy jelenik meg, mint ami már Krisztus feltámadásában megtörtént, mintha már mi magunk is túl lennénk a halálon és a feltámadáson. „Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben holtakat is, — így kegyelemből kaptuk a megváltást! —; föltámasztott minket és maga mellé ültetett a mennyben" (Ef 2,3—6). Jézus Krisztusban „jó tettekre" teremtett minket az Isten (Ef 2,10), és lettünk az Ö házanépe, Országának polgárai, családjának tagjai (Ef 2,19). Az apostol itt a jövendő dicsőség ragyogásában szemléli földi életünket előre látva azt is, ami „időben" még meg nem történt, de aminek „foglalóját” „csíráját" Isten Leikével, a kegyelemmel már magunkban hordjuk (vö. Róm 8,23; 2Kor 1,22). Megváltásunk a feltámadásban lesz teljessé, feltámadásunk pedig Krisztus feltámadásából nő ki.

Az, hogy „Krisztussal együtt feltámasztott és életre keltett minket is az Isten”, a bűnbocsánatban és a gonosz hatalmak (szellemek) feletti diadalában nyilvánul meg (vö. Kol 2,13—15). Ne legyünk tehát „Krisztus keresztjének ellenségei" (Fii 3,18). „A mi hazánk... a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ö azzal az erővel, amellyel mindent a hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez" (Fii 3,20k). „Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Krisztusban hunytak el" (1Tesz 4,14). Nem kell tehát aggódnunk sem a Jézusban elhunytak sorsa felől, sem a saját sorsunk felől, ha Jézusban halunk meg. De ha a „mi hazánk a mennyben van”, ha mi „Krisztussal feltámadtunk”, ebből gyakorlatilag az következik, hogy már most ennek megfelelően kell élnünk. Ez az átélt hitigazság erkölcsi magatartásunk normája. „Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönt van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen" (Kol 3,1—4). Ebből az elvből vonja le az apostol a bűn elleni harc szükségességét, a régi ember levetését, az új ember felöltését (Kol 3,5—10), míg végül majd „Krisztus a minden és Ő van mindenben" (Kol 3,11).

105