Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Egységes hit és sokrétű teológia
Érthető, ha az egyházi centralizáció évtizedei után a teológusok sokat emlegetik a szabad kutatást és a pluralizmust. A helyzet felmérése azt mutatja, hogy ezt a fejlődést már nem lehet megállítani. De gondolni kell az egyensúly megtartására is. Az egység akkor marad meg, ha minden teológiai irányzat beilleszkedik a Szentírás, a tradíciót hordozó egyházi élet és a tanítóhivatal kapcsolatába. A Szentírás mint sugalmazott könyv és mint a kinyilatkoztatás vezérfonala, csak Isten népének hagyományos közösségében értelmezhető, hiszen az a címzettje. A tanítóhivatal sem az egyház testétől elszakítva fejti ki tevékenységét. Karizmája arra való, hogy felismerje az igazi hagyományt az egyház életében és elkülönítse tőle a téves értelmezést. A teológiának mindenütt ebben az összefüggésben kell az egyház hitbeli öntudatát szolgálnia. A tanítóhivatal gyakorlatilag úgy érvényesíti karizmáját, ha biztosítja a teológiai irányok együttműködését, a szabad kutatást, ha a pozitív eredményeket az egész közösség javává teszi, a negatív jelenségeket pedig mérlegeli, megvitatja, s ha bebizonyul róluk, hogy nem mások, mint az egységet veszélyeztető spekulációk, akkor elutasítja őket. Vigyáznia kell arra, hogy a Szentírás szövege megkapja azt az értelmezést, amelyet a hagyományos hitvallások és a liturgikus szövegek adnak. Az egyházi definíciók esetében is neki kell meghoznia a végső döntést arról, hogy adott esetben a zsinatok vagy a pápák mit fogalmaztak meg úgy, mint amit mindig és mindenütt hinni kell, és mi az, ami csupán a teológiai gondolkodás normája akart lenni abban a korban. Ezt a feladatát a tanítóhivatal csak úgy teljesítheti, ha maga is állandó párbeszédben marad az élő teológiával. Korunkban az ilyen hermeneutikai kérdések újra felvetése az általános szellemi haladás következtében elkerülhetetlen. Az anyag mivoltára vonatkozó tudományos kép miatt meg kell kérdezni például, hogy az eukarisztiánál az átlényegülés (transsubstantiatio) szó még ma is helyesen fejezi-e ki a misztériumot, vagy keresni kell valami új fogalmat (transsignificatio, transfinalisatio)? Vagy az áteredő bűn dogmája kötelezővé teszi-e a monogenizmust az ember származásánál, vagy tartható a poligenizmus is? Az ökumenikus mozgalom közel hozta újra a szentségekre, a megigazulásra vagy a pápai primátusra vonatkozó dogmák igazi értelmének tisztázását? Hasonló a helyzet a Mária-dagmáknál is. A teológiai pluralizmus tehát az egyházi élet dinamikus voltának is a függvénye. Nem szabad megijedni a néha merésznek látszó kérdések felvetésétől és az új kezdeményezésektől. De az igazi hit és a téves nézet közötti határokat ma is meg kell vonni, mégha az egyház nem is akar azonnal anathémákkal dobálózni. Az emberek kezelésében türelemre és nagylelkűségre van szükség, de a túlságos engedékenység, a hamis „irenizmus” csak ártalmas lehet. További probléma az. hogy a tanítóhivatal hogyan él a jogával akkor, ha a teológiai pluralizmus odáig megy, hogy igazában nincs közös nyelv és nincs egységes terminológia. Valamilyen egységes hitvallásra mindig szükség lesz, amely kifejezi, hogy ugyanazt a hitet valljuk, de ez nem okvetlenül azonos szóhasználaton múlik. Valahogy úgy, mint ahogy az egyház az eukarisztiában mindig vallotta, hogy a kenyér Krisztus teste, de ennek a fogalmi magyarázata az egyes korok fejlettségétől függött. Végeredményben tehát oda jutunk, hogy a plurális teológia azért lehetséges és azért szükséges, mert a Szentírásban megkaptuk Isten eleven szavát, az egyházban pedig kibontakozik Krisztus misztériumának sokféle gyümölcsöt termő életereje. Irodalom: W. Kasper, Glaube und Geschichte, Mainz, 1970, 9—48. — K. Rahner, Schritten zur Theologie, Band IX, 11—160. — H. Fries, Handbuch theologischer Grundbegriffe, II. 640 kk. — Louis Bouyer, Die Einheit des Glaubens und die Vielheit der Theologien, Internationale Theologenkommission, Einsiedeln, 1973, 166—169. — H. Fries, Herausgeforderter Glaube, München, 1968, 61—77; 151—179. — O. Semmelroth, Recht und Grenzen eines Pluralismus in der Theologia, Stimmen der Zeit, 189 (1972) 75—85. Világ világossága, állj mellettem, hogy én is ragyogni kezdjek, amint Te ragyogsz, — hogy fényeddel mások világossága lehessek! Newman 84
