Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok a húsvéti idő 4. vasárnapjától Jézus Szíve ünnepéig

Jézus Szíve ünnepe (Óz 11,1—3. 4. 8c—9; Ef 3,8-12. 14-19; Jn 19,31-37). Átalakulni belső emberré A vallás abban különbözik a jogrendtől, hogy van benne bensőség. Isten és az em­ber személyes kapcsolata, szeretete, bizal­ma fejeződik ki benne. A Krisztus előtti ki­nyilatkoztatást általában úgy emlegetjük, hogy ott Isten törvényt adott, Krisztus ellen­ben a kegyelmet és az igazságot hozta (Jn 1,17). De amint a mai prófétai olvasmány mutatja. Isten már az Ószövetségben is ki­tárta bensejét. Ügy vezeti népét az üdvös­ség útján, ahogy az apa vigyáz gyermekére. Ez a gondoskodás Krisztus küldetésében lett teljessé. Őbenne az Atya egészen meg akart mutatkozni. Elég arra hivatkozni, hogy Krisz­tus milyen őszintén és közvetlenséggel be­szél az Atyáról, szeretetéről, irgalmasságá­ról, milyen emberiek és megkapóak azok a hasonlatok, amelyeket a példabeszédekben használ az Atyáról (tékozló fiú apja, szőlős­gazda, lakomát szerző apa, az elveszett pénzdarabot kereső öregasszony). Krisztus nem elméleti tanítást ad, hanem maga mel­lé veszi tanítványait és szemük láttára mu­tatja be az Atya és a Fiú kapcsolatát. Az Atya kitárulása teljes lett akkor, amikor a Fiút áldozatul adta a világ bűneiért. Az apostolok ügyeltek arra, hogy ez a mozza­nat ne hiányozzék az igehirdetésből, mert az igazi keresztény vallásosság abban áll, hogy erre a szeretetre egész életünkkel vá­laszoljunk (Jn 3,16; 1Jn 4,16). Krisztus nem merev eszköz volt az Atyá­nak ebben a kitárulásában. Ö embersége szerint is egészen felfogta az Atya gondo­latait, érzéseit, szeretetét és irgalmát, azt egészen átélte és úgy adta tovább, mint sa­ját szeretetét, irgalmát, közvetlenségét. En­nek a magatartásnak a szív a kifejezője. Szíve egészen kinyílt az Atya felé és egé­szen nyitott volt az emberek felé. Ezért ta­nításának mindig lesz hitele, s példájának lesz vonzóereje. A mai szentleckében az apostol azért imádkozik, hogy hívei átvegyék ezt a ben- sőséget: hogy a Szentlélek által benső em­berré váljanak, hogy a hittel Krisztus lak­jék a szívükben, hogy gyökeret verjenek a szeretetben és így beteljenek Isten teljessé­gével. A Jézus Szíve tisztelet tehát nem egy­szerűen a vallás érzelmi oldala, hanem a személyes mélységek feltárása. Krisztus ben- sejének megismerése nélkül nincs vallásos összeszedettség, nincs igazi keresztény lel­kűiét. Elmélyülést, őszinteséget, erőt és vi­gasztalást csak annak a leikéből meríthe­tünk, aki egészen elmerült Istenben és egé­szen tudott embertársaié lenni. Gál Ferenc Akik feltámadnak Krisztussal, olyanok, mint azok az emberek, akik magas hegyet megmászva, a hegycsúcson megpihennek. Lábaik alatt mindenütt köd, sötétség, zsi­vaj, de fenn az ormon csend van. Minden olyan derűs és világos a ragyogó fényben. Newman A feltámadott Krisztus azért jön közénk, hogy számunkra élő belső ünnepet teremtsen. Előkészítse az Egyház tavaszát, — olyan Egyházét, amely többé semmiféle hatalmi eszközzel sem rendelkezik és kész arra, hogy megossza minden ember sorsát. Ez az Egyház lesz Krisztus látható közösségének igazi „helye” ez egész emberiség javára. Ez az Egyház képes bátorságot és indítékot adni mindannyiunknak a kiengesztelő- désre, — hogy készek legyünk életünket is feláldozni azért, hogy az ember ne lehessen többé embertársa kizsákmányolója. A taizéi közösség húsvéti üzenete A keresztény hit a jelent mindig a teljes misztériumban szemléli és ezzel magába fog­lalja a jövőt is. Ez a jövő elővételezetten jelen van Jézus Krisztus húsvéti misztériu­mában. A keresztény erkölcstannak ebben az eszkatologikus erőtérben kell szemlélnie a jelen valóságát. Életünknek a végsőhöz fűződő feszültségét nem szüntetheti meg még az a törekvés sem, amely a valóságot csak a tevékeny egzisztencia sorsává szűkíti le azzal, hogy a jövő utópiáját belopja a jelenbe. Charles E. Curran 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom