Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok a húsvéti idő 4. vasárnapjától Jézus Szíve ünnepéig
Jézus Szíve ünnepe (Óz 11,1—3. 4. 8c—9; Ef 3,8-12. 14-19; Jn 19,31-37). Átalakulni belső emberré A vallás abban különbözik a jogrendtől, hogy van benne bensőség. Isten és az ember személyes kapcsolata, szeretete, bizalma fejeződik ki benne. A Krisztus előtti kinyilatkoztatást általában úgy emlegetjük, hogy ott Isten törvényt adott, Krisztus ellenben a kegyelmet és az igazságot hozta (Jn 1,17). De amint a mai prófétai olvasmány mutatja. Isten már az Ószövetségben is kitárta bensejét. Ügy vezeti népét az üdvösség útján, ahogy az apa vigyáz gyermekére. Ez a gondoskodás Krisztus küldetésében lett teljessé. Őbenne az Atya egészen meg akart mutatkozni. Elég arra hivatkozni, hogy Krisztus milyen őszintén és közvetlenséggel beszél az Atyáról, szeretetéről, irgalmasságáról, milyen emberiek és megkapóak azok a hasonlatok, amelyeket a példabeszédekben használ az Atyáról (tékozló fiú apja, szőlősgazda, lakomát szerző apa, az elveszett pénzdarabot kereső öregasszony). Krisztus nem elméleti tanítást ad, hanem maga mellé veszi tanítványait és szemük láttára mutatja be az Atya és a Fiú kapcsolatát. Az Atya kitárulása teljes lett akkor, amikor a Fiút áldozatul adta a világ bűneiért. Az apostolok ügyeltek arra, hogy ez a mozzanat ne hiányozzék az igehirdetésből, mert az igazi keresztény vallásosság abban áll, hogy erre a szeretetre egész életünkkel válaszoljunk (Jn 3,16; 1Jn 4,16). Krisztus nem merev eszköz volt az Atyának ebben a kitárulásában. Ö embersége szerint is egészen felfogta az Atya gondolatait, érzéseit, szeretetét és irgalmát, azt egészen átélte és úgy adta tovább, mint saját szeretetét, irgalmát, közvetlenségét. Ennek a magatartásnak a szív a kifejezője. Szíve egészen kinyílt az Atya felé és egészen nyitott volt az emberek felé. Ezért tanításának mindig lesz hitele, s példájának lesz vonzóereje. A mai szentleckében az apostol azért imádkozik, hogy hívei átvegyék ezt a ben- sőséget: hogy a Szentlélek által benső emberré váljanak, hogy a hittel Krisztus lakjék a szívükben, hogy gyökeret verjenek a szeretetben és így beteljenek Isten teljességével. A Jézus Szíve tisztelet tehát nem egyszerűen a vallás érzelmi oldala, hanem a személyes mélységek feltárása. Krisztus ben- sejének megismerése nélkül nincs vallásos összeszedettség, nincs igazi keresztény lelkűiét. Elmélyülést, őszinteséget, erőt és vigasztalást csak annak a leikéből meríthetünk, aki egészen elmerült Istenben és egészen tudott embertársaié lenni. Gál Ferenc Akik feltámadnak Krisztussal, olyanok, mint azok az emberek, akik magas hegyet megmászva, a hegycsúcson megpihennek. Lábaik alatt mindenütt köd, sötétség, zsivaj, de fenn az ormon csend van. Minden olyan derűs és világos a ragyogó fényben. Newman A feltámadott Krisztus azért jön közénk, hogy számunkra élő belső ünnepet teremtsen. Előkészítse az Egyház tavaszát, — olyan Egyházét, amely többé semmiféle hatalmi eszközzel sem rendelkezik és kész arra, hogy megossza minden ember sorsát. Ez az Egyház lesz Krisztus látható közösségének igazi „helye” ez egész emberiség javára. Ez az Egyház képes bátorságot és indítékot adni mindannyiunknak a kiengesztelő- désre, — hogy készek legyünk életünket is feláldozni azért, hogy az ember ne lehessen többé embertársa kizsákmányolója. A taizéi közösség húsvéti üzenete A keresztény hit a jelent mindig a teljes misztériumban szemléli és ezzel magába foglalja a jövőt is. Ez a jövő elővételezetten jelen van Jézus Krisztus húsvéti misztériumában. A keresztény erkölcstannak ebben az eszkatologikus erőtérben kell szemlélnie a jelen valóságát. Életünknek a végsőhöz fűződő feszültségét nem szüntetheti meg még az a törekvés sem, amely a valóságot csak a tevékeny egzisztencia sorsává szűkíti le azzal, hogy a jövő utópiáját belopja a jelenbe. Charles E. Curran 30
