Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok Újévtől bőjt 5. vasárnapjáig

koljuk. Ezért nem nézi érdektelenül, hogy válaszolunk-e neki. Ö maga adja meg a segítséget a válaszhoz is. A segítség lehet belső megvilágosítás vagy olyan emberektől kapott útmutatás, akiket az ő gondviselése hoz utunkba. Sőt mindenhatóságával ellensúlyozni tudja a megtévesztést is. Meg tudja tenni, hogy azok is utat mutatnak nekünk, akik hitünket saját önző céljaikra akarják kihasználni. Ha arra gondolunk, hogy Isten a kinyilatkoztatásban elsősorban atyaságát mutatta meg, akkor neki nem közömbös, hogy vannak-e örökösei és hányán vannak.

Isten a meghívással nem kényszerít. Azt akarja, hogy szabadon döntsünk, s a nehézségekben is tartsunk ki. Jellemben, erényekben csak így növekszünk. Aki azonban figyeli életében a gondviselés jeleit, rájön, hogy a küzdelem mellett sok öröme is van. Istent világfelettisége miatt egész életünkön át keresni kell, de akárhányszor érezzük, hogy már megtaláltuk, felismertük szavát és felhívásait. Aki átéli ezt a felsőbbrendű vezetést, annak sejtelme van az idők teljességéről, és értékelni tudja azt is, hogy mit kapott a keresztény hittel.

Jézus megkeresztelése (Iz 42,1—4.6—7; Ap- Csel 10,34—38; Lk 3,15—16.21—22)

A keresztség értékelése

Az evangéliumokban úgy találjuk meg Jézus életének eseményeit, ahogy azokat az apostoli igehirdetés tanító célzattal kifejtette. Beleolvasta azt a kegyelmi tartalmat, amelyet a megváltás megtörténte, Jézus feltámadása után felismert. Jézus megkeresztelése úgy áll előttünk, hogy abból inkább a Jézus által rendelt keresztség képét kapjuk meg. János keresztsége csak bűnbánati szertartás volt, amilyet másutt is használtak. János még legföljebb arra gondolt, hogy akik megkeresztelkednek nála, azok hittel várják az eljövendő Megváltót. Jézus esetében azonban arról hallunk, hogy az Atya a megkereszteltet szeretett Fiának nyilvánítja, akit eltölt a Szentlélek. Ez a leírás már összhangban van azzal a paranccsal, hogy a keresztséget az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kell kiszolgáltatni. Az egyház megértette, hogy mivel Jézus a Fiú, azért egészen birtokolja a Lelket, és joga van ahhoz is, hogy másokra kiárassza. Az Ószövetségben is megvolt a meggyőződés, hogy a nagy tetteket, a vallási megújhodást az „Isten lelke" hajtja végre. De ők még csak valamilyen természetfölötti, szellemi erőt értettek rajta. Izajás szövege azonban már előre jelezte, hogy a Messiás különleges módon birtokolja majd ezt a „lelket”. Isten azért tölti el vele, hogy igazságos legyen ítéleteiben, hogy másokat megerősítsen és a megrokkant embert felemelje. A

szentleckében Péter ennek a jövendölésnek a teljesedésére utal: Isten, az Atya fölkente Jézust Szentlélekkel és hatalommal, s ezt fel lehetett rajta ismerni. Tettei felülmúlták az emberi képességet, viselkedését szeretet, szelídség, igazságosság, jóság, bátorság és hűség jellemezte.

Azóta minden keresztségben elhangzik az örökbefogadás: te az én kiválasztott gyermekem vagy, mert újjászülettél vízből és Szentiélekből. Keresztény életünknek tükröznie kell azt, hogy a „lélek gyümölcseit kaptuk: a szeretetet, örömet, békességet, türelmet, kedvességet, jóságot, hűséget, szelídséget és fegyelmezettséget” (Gál 5,22).

Böjt 1. vasárnapja (MTörv 26,4—11; Rám 10,8—13; Lk 4,1—13)

Ha Isten Fia vagy ...

A kiválasztottság, a méltóság, a hatalom új jogokat és kötelezettségeket jelent. A Szentírás többféleképpen fogalmazza meg azt a magatartást, amely Istennel fennálló kapcsolatunkból ered. Az ószövetségi olvasmány azt hangoztatja, hogy a vallásos ember áldozatbemutatással köteles hódolni Isten előtt. Ezzel elismeri, hogy mindenét tőle kapja, neki tartozik hálával.

Az olvasmányban Pál apostol arra figyelmeztet, hogy a hit Isten adománya. Ő küldi hozzánk azokat, akiknek a szavára hiszünk. A hit viszont jogot ad és kötelességünkké teszi, hogy segítségül hívjuk az ő nevét. A hittel kifejezzük, hogy benne bízunk, tőle várjuk a segítséget és az üdvösséget.

Az evangélium azt magyarázza, hogy Jézus is átélte küldetését, kilétét, kegyelmi kiváltságait, és megvolt a lehetősége, hogy válogasson a megoldások között. A kísértő csak annak ad nyomatékot, ami mint ösztönös indíttatás emberi természetében is jelentkezett. Ismerte kortársainak messiás-vá- rását és ismerte az Atya akaratát is. A kettő között személyes döntéssel kellett választania. Nála a kísértés azt a formát ölti, amit a politikai és evilági messiás-várás kiszínezett: Ha Isten Fia vagy, akkor jogod van kényelemben élni, jogod van a földi dicsőséghez és hatalomhoz. Akkor ne vezekelj, hanem változtasd a köveket kenyérré. Az emberek is követni fognak, ha biztosítod a földi jólétüket. Ha feltűnő jelekkel igazolod, hogy rendkívüli hatalmad van, akkor az emberek ünnepelni fognak, s megszerezheted magadnak a föld minden gazdagságát.

De jelentkezik a másik hang, amely legyőzi a kísértést: ha Isten Fia vagyok, akkor a jövendöléseket úgy kell értelmeznem, ahogy az Atya akarta. Be kell mutatnom, hogy az ember nemcsak kenyérrel él. Céljának eléréséhez az szükséges, hogy megtegye az Isten akaratát, és bízzon a gondvise229