Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Előd István: Hiszek Jézus Istenében és Isten Jézusában
Ennek a két elvnek szellemében vázolunk fel elmélkedésszerűen néhány gondolatot arról, hogy Jézus Isten-képe és Isten Jézus-képe hogyan találkozik egymással az elméleti teológiában. Isten mint értékteljesség és ajándékozó szeretet A filozófia különféle utakon jut el Istenhez, és ezeket az utakat is több szempont szerint csoportosíthatjuk. Egyik csoportba tartozik a külvilág lényeinek és történéseinek esetlegességéből (kontingenciájából) való kiindulás az abszolút Létező felé.8 Az utak másik csoportja bizonyos emberi szükségletek, értékek és magatartások transzcendáló jellegéből indul ki és jut el az értékteljességig.9 Egy harmadik csoport a transzcendentális módszert alkalmazva szellemi magatartásformáink (pl. kérdezés, csodálkozás, a lét tudata stb.) elemzése során jut el arra az eredményre, hogy az ember eleve föltételezi olyan Abszolútum létezését, akiről nem nehéz kimutatni, hogy azonos azzal, akit a vallás a profánnal szemben , ,szent”- nek tart és Istennek nevez.10 Elmélkedésem során a legkönnyebben népszerűsíthető módozatot választom, tehát Istent úgy élem meg, mint értékteljességet. Amit az ember igazi értéknek érez, amire mogasabb- rendű törekvései irányulnak, amit akár az igazság, a jóság, a szépség, a szentség, akár más neveken szoktunk megnevezni, Isten mindannak legtökéletesebb megvalósulása, /'mi igazság, szépség, jóság, szentség bárhol is található, mind Őt tükrözi, mint a reggeli harmat- csepp a felkelő nap fényét, — mondja egy régi hasonlat. És amennyivel tökéletesebb a nap a harmatcseppnél, és a nap fénye a harmatcsepp csillogásánál, nem annyival, hanem mil- liószor nagyobb, tisztább, teljesebb az Ö igazsága, jósága, szépsége, szentsége és egyéb „erényei", „tökéletességei” a földön találhatóknál, sőt elképzelhetőknél. Ez az első gondolatom, amikor így imádkozom: hiszek egy Istenben. De a régi hitvallások tovább vezetnek, mert mindenható Atyának mondják Istent. Ez a kifejezés arra figyelmeztet, hogy végtelen tökéletességeit nem önmaga számára birtokolja, hanem az átadásnak, az ajándékozásnak lelkületével; mintegy a Másik felé nyújtott kezében tartja, a Másik, a Fiú pedig az elfogadásnak örömében és a szeretett lény hálás viszontszeretetével fogadja. Olyan ajándékozás és megajándékozottság ez, arrely öröktől fogva így van, és örökké így lesz. Hiszek az Ajándékozóban, és a Megajándékozottban. Hiszek abban, Aki minden odaadást (embereknek, céloknak, feladatoknak, eszményeknek való önátadást) kezdeményez és magáénak érez, és hiszek abban, Aki a szeretet elfogadását és a hálás viszontszeretetet kezdeményezi és megszenteli! Az emberek — többen mint gondolnák —, szüntelenül szomjúhozzák és igen sokan keresik az igazságot, jóságot és egyéb értékeket. Megtalálhatják? Van egyáltalán abszolút érték? És ha von, fellelhető valahol? Vagy talán minden önbecsapás, vagy az egyéni és társadalmi érdekek mindenkori függvénye? Hiszem, hogy van érték, és hiszem, hogy megtalálható, hiszek az értékekért folytatott küzdelmünk célbatalálásában is. Azért hiszek a küzdésben, mert Isten-hitem az abszolút értéknek egyrészt valódiságát mutatja, másrészt azt a lényegi tulajdonságát is, hogy nem tud és nem akar magában maradni, hanem adja magát, kisugározza lényét, és visszasugárzást igényel, „dialógust" keres. Ezt a dialógust a szeretet teszi érthetővé. Az önzetlen ajándékozás indító oka egyedül a szeretet lehet. És minden szeretetből fakadó ajándékozásban önmagából is ad valamit az ember, de még az ajándékot hálásan fogadó viszontszeretetbe is beleadunk valamit önmagunkból. Istennél mindez számunkra elképzelhetetlen méretekben és intenzitásban képes megvalósulni. Itt az ajándék megszemélyesíti az ajándékozót, képes magábafogadni annak lényegét, és a hálás viszontszeretetbe is beleadhatja az elfogadó önmagát, a kapott ajándékot, kettőjük közös lényegét. A Szentháromság teológiája arról beszél, hogy a Szeretet személyként birtokolja az isteni természetet. Isten minden egyes „tulajdonságát" átfogja, átjárja, átizzítja az ajándékozó szeretet és a hálás viszontszeretet. Nem lehet Isten végtelenségére, örökkévalóságára, igazságosságára, bölcsességére vagy bármilyen más tulajdonságára gondolnunk anélkül, hogy hozzá ne gondolnánk ezt a szeretetet. Jézusban lakik az istenség egész teljessége A Szentháromság életét nem képzelhetjük pusztán a Szentháromságon belüti megajándékozásnak, megajándékozottságnak, szeretetnek és boldogságnak. Hiszen a legrégibb hitvallások, —■ így a vasárnapi szentmisékben imádkozni szokott Niceai-Konstantinápolyi Hitvallás — a Názáreti Jézusról mondják, hogy Isten az Istenből, világosság a világosságból, valóságos Isten a valóságos Istenből, és hogy az Atyával egylényegű. Ugyanarról az Ür Jézusról, 216
