Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Előd István: Hiszek Jézus Istenében és Isten Jézusában
gyengeségének átélésétől. Nagy elhatározások, új kezdeményezések itt kezdődnek, de ezek adják a felhívást a magábaszállásra is. A sötétség és a sikertelenség órája lelkiismeretvizs- gálatra késztet, meghozza a bűnbánat hangulatát és főleg imádságra indít. A földi egyház ezt a bensőséges lelkületet csak ilyen küzdelmek árán őrizheti meg. De mivel az egyház nem öncél, hanem mindig az egész emberiség számára hordozza a kegyelmet, azért a Krisztus szenvedésében és elhagyatottságában való részesedés egyúttal az áldozatnak és a kegyelemnek is az órája. Isten irgalma, amely Krisztus kereszthalálában realizálódott, soha nem fogyhat el, és nem is lehet kisebb. A külső hullámzások az egyház kegyelmi értékét nem érintik. Ha valahol beáll a lanyhulás, más helyen mindig több az ima, a buzgóság, a szeretet és az áldozatkészség. A kiegyenlítődést maga a Fő, Krisztus eszközli a Szentlélek által. Tulajdonképpen az egyes hivő a saját életében is megéli az üdvtörténet dialektikáját. Legtöbbször saját magáról sem állíthatja, hogy van elég hite, hanem legföljebb azt, hogy akar hinni és szeretné, ha a hite erősebb lenne. Itt értjük meg, hogy Lukács evangélista miért kapcsolta össze az igazságot kereső özvegyről szóló példabeszédet a hitnek ezzel a látszólagos elégtelenségével. A földi élet hívőkben és nemhivőkben egyaránt a teljes igazság keresése marad. A bizonytalan óráktól nem szabad megijednünk. Ha kitartóan tudunk keresni és imádkozni, akkor a Krisztussal való találkozás annak a megélése lesz, hogy a megváltás éppen a küzdelmet, az akarást és a bizakodást tette meg naggyálevésünk eszközének. Előd István HISZEK JÉZUS ISTENÉBEN ÉS ISTEN JÉZUSÁBAN Jézus Istene Pascal élményében Blaise Pascalnak (1623—1662), a híres matematikusnak és bölcselőnek két „megtérési élménye" volt. Az első 23 éves korában, amikor közelebbi ismeretségbe került két orvossal, akik lelkes hívei voltak a janzenizmusnak, és őt is janzenistává tették. A janzenizmus — mint ismeretes —, eltúlozta Isten fölségét és a p red esti náci ót — az előre elrendelés tanát —, valamint az ember gyengeségét, tehetetlenségét, kegyelemre való ráutaltságát. Pascal ettől kezdve állandóan érezte az Istennek való elkötelezettség szükségességét, de azt is, hogy ehhez Istennek kell megtennie az első lépést, Isten azonban hallgatásba burkolózik. — Nyolc évvel később végetér számára Isten hallgatása (silence de Dieu). 1654. nov. 23-án este felragyog az isteni kegyelem „tüzének" fénye, és meghozza a bizonyosságot, az örömet és a békét egy újfajta felismerésre: nem a bölcselők és tudósok Istene, hanem Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, Jézus Krisztus istene a mi Istenünk.1 Pascalnak ezt a második élményét megörökítő kis írásáról (Memorial) sokat értekeztek és különféle szempontok szerint elemezgették. Általában igazat adnak Pascalnak abban, hogy az ő korában élt bölcselők „deista" Isten-fogalma nem a kinyilatkoztatás Istene, sőt a kinyilatkoztatásra hivatkozó janzenista tudósok Istene sem felel meg a Jézus által megélt és meghirdetett Istennek. Hiba volna azonban Pascal egyéni konkrét problémájából általános érvényű következtetést levonni, Karl Barth tételének igazolását: csak a hit vezethet el Istenhez, az értelem és a teológia tehetetlenül vergődik az Isten-probléma előtt. Annyit azonban igazol a Pascal-élmény, hogy a hit Istene jóval több, mint a filozófiával elérhető Isten, főleg abból a szempontból több, amit még századunk első felében a jézusi kinyilatkoztatásra épülő hittudomány sem hangsúlyozott elég határozottsággal: megszólalni kész, dialógust kereső Isten. Nemcsak a ma Isten-tanának, hanem vallási életünknek központjába is ilyen Isten-képet kell állítanunk; Jézus Istenét. Isten és Jézus a mai fiatalok élménykeresésében Annál időszerűbb ez az Isten-kép, mert Istennek élményszerű keresése ma ismét problémává vált, főleg a fiatalság számára. A hatvanas évek közepén Nyugaton, főleg Amerikában, gombamódra kezdtek szaporodni a Jézus-mozgalmak, amelyek általában egymástól függetlenül keletkeztek, és volt idő, amikor százezrek csatlakoztak hozzájuk. Teológiai nézeteik, továbbá lelkiségük megnyilvá214
