Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 3. szám - TÁVLATOK - A békés fejlődés és a fejlődő béke
vezető párbeszéd közvetítőjévé válik, hogy így is szolgálatot végezzen a világbéke megvédésére. A gyakorlati feladatok között elsődleges a békére való nevelés. Igaz, ennek már a szülői házban kell elkezdődnie, de a hitoktatásban, a vallási életre való nevelésben és az egyház tanítói tevékenysége során minden területen jelentős helyet kell kapnia a békére való tudatos nevelésnek. A béke „begyakorlása" talán annak a készségnek kialakításánál kezdődik, melynek segítségével az embereket közvetlen környezetükben is előítéletmentesen tekintik, s igyekeznek értékeiket felismerni. Az embereket sajátos „másmilyenségükben” kell elfogadnunk, felismerve jogos igényeiket, — és megmagyarázva sajátunkat is. így építhető le szívós munkával az egyéni és csoportönzés, erősíthető a kölcsönös együttműködésre való készség. A békére nevelés során fel kell tárni azokat az okokat, melyek a társadalmon belüli és az államok közti békétlenség kiváltói. E munka során is egybe kell kapcsolni a szavaknak és a tetteknek kritikai vizsgálatát. A békére nevelés e vonatkozásban is bele tartozik az egyház életvitelébe: az igehirdetésbe, a hitoktatásba, az egyházközségek és egyházi iskolák nevelő munkájába. — Fokozni kell továbbá az emberekben azt a készséget is, hogy a fejlődő, de sok vonatkozásban támogatásunkra szoruló országok érdekében a keresztények elkötelezzék magukat. Minthogy azok kizsákmányolása és az egyoldalú függése saját gondtalan életünkre is előbb-utóbb visszahat, azért a békére nevelés azt is megkívánja, hogy ezeket az összefüggéseket jól lássuk és másokkal is megértessük. Az egyes keresztények személyes készsége a békéért vállalt számos szolgálatban is megtalálja saját feladatát. A társadalom és az egyház különös módon támaszkodik azokra, akik az előírt hivatásbeli és állampolgári kötelességeiken felül is készek ilyen szolgálatra. Az ilyen emberek emlékeztetnek Jézus szavára és példájára, aki „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Mt 20,28). Az önként vállalt szolgálatok egyre gyarapodó száma hatékonyan segíti a béke biztosítását. A „hivatalos” egyház pedig köteles- ségszerűen kell, hogy kezdeményezéseket tegyen az ilyen szeretetszolgálatok vállalásában. Az egyre konkrétabb feladatok azután az egyház általános lelkipásztori és békefeladatából következnek. Sajnálatos tényként kell felemlítenünk, hogy számos kereszténynél még hiányzik annak belátása, hogy a békéért végzett szolgálatok sürgetőek és szükségesek, — mind a társadalom, az államok, mind pedig az egyház erősítésére. Az egyház tagjainak ezért azon kell fáradozniuk, hogy egyre többen felismerjék az „alkalmas idő parancsát”. Ennek következményeként a béke szolgálatát vállalók találkozzanak — hivők s nemhivők egyaránt —, hogy kicseréljék tapasztalataikat és kiértékeljék, koordinálják munkásságukat. A különböző szolgálatok összehangolása megkívánja, hogy minden békéért végzett munka abban a célban találkozzék, amely a béke világméretű biztosítását segíti elő. A szolgálatok így egymást kölcsönösen feltételezik és kiegészítik. A békekutatói munka, a békére nevelés, a békéért végzett szolgálatok, — mindezek a mát formáló és a holnapot előkészítő fontos feladatok nemcsak az ún. nemzetközi életben, az államok együttélése során válnak életet biztosító tényezőkké. E munkálatokban és szolgálatban ki kell vennie részét a keresztényeknek, az egyházaknak, a katolikus egyháznak is. VI. Pál az 1973. január 1-i békevilágnap alkalmával mint konkrét feladatot állította a katolikus hívek, de az egész világ elé is: „Küzdeni kell a csüggedés ellen a nagyok és a kicsik között egyaránt és meg kell győzni az embereket arról, hogy a béke több, mint csak vágyálom." Végezetül röviden utalnunk kell rá, hogy az egyházi béketörekvéseknek mindenek előtt az egyházon belüli konfliktusok megoldását kell sürgetniük. Az egyház belső egyensúlyának megteremtése a békefeladatok, a békeszolgálat érdekében is nagyfontosságú. Ezen az úton járva, ezt a belső békét biztosítva ugyanis az egyház a saját életén mutathatja be a krisztusi békeüzenetnek hatékonyságát. És amilyen mértékben ezt megteszi, oly mértékben lesz a világ számára végzett békeszolgálata is hiteles és hatékony. Sz. A. A keresztényeknek ki kell venniök részüket a béke társadalmi és politikai szolgálatában. Krisztus végső békéje nemcsak az ember egyéni békéje, nem külön béke, hanem olyan béke, amelyben minden ember részesedik. Mindenek előtt a legszegényebbek, a legkisebbek, tehát azok is, akik a társadalom peremére szorultak. Mert ha nem mindenkinek ígérte volna Jézus az ő békéjét, akkor senki sem igényelhetné azt magának. Amikor az egyház Krisztus békeművét hirdeti, akkor fokozza a keresztények felelősségét, hogy részt vegyenek az egyetemes béke szolgálatában. Johann B. Metz 152
