Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: A keresztény hit új politikai dimenziói
mint ugyanazon valóság két oldalát. Jézus nemcsak megszünteti az elidegenedést, hanem megbocsátja a bűnt: az elidegenedés forrását. KERESZTÉNY REMÉNY ÉS TERVEZÉS; Mi nem úgy hiszünk és remélünk Krisztusban, ahogyan például a sztoikus hisz a végzetben. Isten, a tőlünk különböző „Másvalaki", Krisztusban megígéri a ,,másik életet". Istenbe vetett hitünk teszi a keresztény politikai törekvéseket képessé arra, hogy a jövő-tervezés szakembereivel termékeny párbeszédet folytassanak. A keresztény reménykedő hite hatalmas „szeretet-potenciált hordoz magában", ez indítja arra, hogy segítsen a szenvedőkön. Így visz az élet szeretete erkölcsi erőt a tervezésbe. A keresztény remény szövetséges minden humanista reménnyel, mert szeretné beoltani az emberekbe a „lehetséges megvalósítása iránti szenvedélyt" és így a jövőt vonzóvá tenni. Isten uralma és a politika Wolfhart Pannenberg a Jézustól meghirdetett isteni uralmat vette teológiai megfontolásul. Talán ő a keresztény hit politikai jelentőségének legalapvetőbb kutatója. Munkássága Jézus igehirdetésének exegetikus közlésén túl, főleg a keresztény történelem-elemzésben merül ki. Különösen három fontos kérdést dolgoz fel: — Hogyan értelmezte Jézus az Isten uralmáról szóló üzenetet? — Hogyan kapcsolódik ez az uralom a keresztény egyházértelmezéshez? — Hogyan kapcsolódik a szociáletikához? A liberális teológia erkölcsi felfogása szerint az Ország, Isten királyi uralma (Bazileia) kizárólag az isteni parancsok teljesítésében valósul meg. Jézus azonban az eljövendő isteni uralmon valós konkrét jövőt értett, amelyre minden ember várakozik. Bár a zsidó apokaliptika „várakozás"-gondolatát veszi át, de tartalmát módositja. Nála nem a törvény és annak teljesítése a közvetlen irányadó, hanem a mindenkori élethelyzetünkben végrehajtandó isteni akarat. Minden ember felszólítást kap Istentől az Isten- és emberszeretet állandó gyakorlására, így lesz Isten királyi uralma (Bazileia) az eljövendő Isten működése a jelenben. RÉSZESEDÉS A SZERETETBEN. Jézus szerint Isten uralma szabad szeretetének tárgya. Isten jövőjében az Ő szeretete közeledik felénk, felajánlkozik arra, hogy kinyilatkoztassa magát. Aki elfogadja üzenetét, az már most közösségbe léphet Istennel. A Bazileia gondolata tekintetbe veszi azt az önkéntes szabadságot, amit mi „emberi jogoknak" szoktunk nevezni. A nekünk felajánlott isteni szeretet szabadságot teremtő szeretet, azaz Isten nem akarja a bűnöst a bűnnel együtt elpusztítani, neki hatalma van őt a szeretetben megmenteni és új életlehetőséget adni számára. A közeledő Bazileia átfogja az egész történelmet. Semmi evilági nem végérvényes, az egyháznak is átmeneti, előhírnök-szerepe van. Benne él a világban, a történelemben, nincs tehát politikailag steril, semleges egyház. Ez azt jelenti, hogy az egyház vegye ki a részét a társadalom-építő munkában is. Isten uralmának értékrendjét az egyház képviseli, Pannenberg ezek közül első helyen említi az egységet, mint fontos társadalmi értéket, majd az igazságosság biztosításán tevékenykedő szeretetet, az egyénnek a közösség egészére-utaltságát, amely az egyéni értékek kibontakoz- talója, s végül a békét, amelynek megvalósításában szintén kiemelkedő szerep jut az egyháznak. Külön kiemeli, hogy a tanítóhivatal nem pótolja, hanem feltételezi a teológiai tudományt, viszont fontos feladata, hogy a hívekkel ismereteket közöljön és ítélőképességüket alakítsa. A Bazileia-gondolat az eljövendő Isten szemszögéből tekint minden emberi jót. A történelmet így viszonylagossá teszi és kiemeli, hogy nekünk ezt a legfőbb Jót minden embér közös javának előmozdításában kell szolgálnunk. Így fonódik egymásba az Isten- és ember-szeretet parancsa, amely a Bazileia alaptörvénye. Az Isten-kérdés társadalmi horizontja Edward Schillebeeckx megállapítja, hogy Isten „nem halt bele” a történelem elvilágiasodó változásaiba. A teológia ma az Isten és ember közti különbséget jobban hangsúlyozza; az ember az evilágonbelüli felszabadulás hajtóerejévé lett és az Isten-kérdést társadalmi horizontba állitja. Schillebeeckx Aquinói Tamással vallja, hogy a teológiában szem előtt kell tartani az ember helyzetének gyökeres problémáit. Találkozást és megfelelőséget állít az ember és társadalom kérdései, valamint az isteni kérdések közé, mert a kettő között nemcsak lényegi különbözőségek, hanem kölcsönös vonatkozások is vannak. így a társadalmi szenvedésélmények szorosabb kapcsolatba kerülnek a Krisztusban értelmessé vált szenvedéssel (vö. E. Schillebeeckx: Glaubensinterpretation, Mainz, 1971. 98. o.). Isten üzenete azonban a maga
