Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)
1976 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Boda László: Az evangéliumi erkölcs társadalmi vonatkozásai
fellebbez; és Pál büszke arra, hogy római polgár40. Az evangéliumi erkölcs társadalmi irányulása szempontjából még egy fontos tanulság szűrhető le. Szent Pál meg van győződve arról, hogy aki kereszténnyé lesz, az a társadalom számára is hasznos taggá kell, hogy váljék. A hitre való megtérés tehát az emberi közösség felé is megtérést jelent. Ezt írja: „Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék és keze munkájával keresse kenyerét". S erre az utóbbira maga ad példát41. Összegezésül elmondhatjuk, hogy a Krisztus, valamint az apostolok személyében és tanításában körvonalazódó evangéliumi erkölcs ma is a leghitelesebb forrás a katolikus erkölcsteológia megújításához. S ha ennek az evangéliumi erkölcsnek társadalmi vonatkozásait nézzük, arra a következtetésre jutunk, amire már a bevezetésben is utaltunk. Krisztus hívása nem elszólít a társadalmi kötelességektől, hanem felszólít azok lelkiismeretes teljesítésére. A társadalmi törvények a személy és a közösség kibontakozásának elsősorban a külső kereteit biztosítják. Az evangélium légkörében a keresztény embernek arra kell törekednie, hogy a pénzkereseti lehetőségből az emberek és Isten szolgálatának lehetősége, illetve valósága legyen, a szakmából, vagy a hivatalból pedig hivatás. A társadalmi törvények jogi vonatkozásúak. Krisztus törvénye viszont elsősorban a szeretet törvénye. A kettő között nem ellentmondás van, hanem inkább kölcsönösség. A jog szabályozza a közösség életét és őrködik felette. A társadalom élete azonban bővelkedik olyan szituációkban, ahová a jog már nem érhet el. S a „joghézagokat” csak a szeretet, illetve a lelkiismereti alapon álló, önzés fölé emelkedő emberiség tudja betölteni, hogy az élet folyamatossága és lendülete biztosítva legyen. S az evangéliumi erkölcs ebben a vonatkozásban válik a társadalmi erkölcs statisztikailag is kimutatható, nélkülözhetetlen energiaforrásává és segítőjévé.42 JEGYZETEK: 1. A morálteológusok 1975 szeptemberi luzerni konferenciáján is érvényesült ez az igény. 2. A Szentírás és az Egyház tanítása szerint ugyanis „odaát" már nem lehet érdemeket szerezni. — 3. Id. Hermann /.; A bensővététel lehetőségei. Vigilia, 1971. 694. o, — 4. Mt 5,17. - 5. vö. Ám 7,2; Józs 7,7 stb. — 6. Iz 7,9. - 7. M. Törvénykönyv 15,1—2. - 8. Ef 4,1.- 9. Maga az alapvető felismerés nem újkeletű. Az újabb exegétikai értelmezések figyelembevételével már Häring is ezzel a megállapítással kezdi a Das Gesetz Christi-t, Freiburg im Br. 1954, 47. o. — 10. Nyíri T.: Legyen meg az akarata! Vigilia, 1975. 369. o. - 11. Mt 5,1—7,8 - 12. Jn 1,16 — 13. Mt 20,16 — 14. vö. Hahn /.; Eszkatologikus etika — immanens etika. Vigilia, 1971, 665. és 667. o. - 15. 2Kor 5,17 és 25 stb. - 16. Ef 3,16 - 17. Jn 15,9- 18. Rám 13,10 - 19. Mt 25,15 és 25 — 20. Fii 4,13 - 21. Die neutestamentliche Sittenlehre in ihrer Eigenart; in: Moraltheologie und Bibel, Paderborn, 1964, 42-67. o. A jelen témához még részletesebben ugyanezen szerzőtől Id. Christliche Existenz nach dem Neuen Testament Bd l/ll. München, 1968. — 22. vö. Rom 7,22 — 23. Id. Nemeshegyi P.: A Szentírás nyelve és a mai ember. Szolgálat, 1974, 23. sz. 102. o. — 24. Rám 8,21 — 25. Jk 1,25 — 26. Részletesebben Id, F. Böckle: Grundbegriffe der Moral (magyarul is), Aschaffenburg, 1972 (7. Aufl.) 28. o. — 27. J. Ratzinger: Prinzipien christlicher Moral, Einsiedeln, 1975. Ebben a kötetben H. Urs von Balthasar: Christus als die konkrete Norm, 71. o. — 28. Verso una nuova morale nella chiesa? Brescia, 1968, 264. o. — 29. Mt 17,24 analógiájára; Mk 22,21 — 30. Jn 18,36 — 31. Jn 6,15 — 32. A. Auer még azt is megjegyzi, hogy Krisztus az ő Egyházát sem alapította „societas perfecta”-nak, és semmiféle kijelentése nincs, amivel Egyházának hatalmat vindikálna a társadalom felett. Autonome Moral und christlicher Glaube. Düsseldorf, 1971. 83. o. - 33. 1 Pt, 3,8 skv - 34. Rom 13,10 - 35. Zsid 13,3 - 36. Rom 13,1-5 - 37. ApCsel 5,29 - 38. Rom 13,7 - 39. iKor 6,1-8 - 40. ApCsel 25,12- 41. Ef 4,27, továbbá iTesz 4,11 és 2Tesz 3,10-11 — 42. Auer utal a Jézus által meghirdetett szeretet-etika szociális vonatkozásban megmutatkozó hatásaira, melyeket a történelem is tanúsít; i. m. 82. o. 7
