Teológia - Hittudományi Folyóirat 10. (1976)

1976 / 3. szám

Ütött a cselekvés órája... a világ békéje és a világ civilizációja forog kockán. Minden embernek és minden népnek vállalnia kell a felelősséget.

Populorum Progressio 80.

Nemzetközi Békekonferencia plakátmotivuma nyomán

Jézus az isteni igazságokat a nagy nyilvánosság előtt tanította. Mégis, egy önző kisebbség ellene fordult, majd a tömeget is fellázította ellene, mivel bűnös magatartásukat, lelket-testet sorvasztó önzésüket újra és újra leleplezte. Sőt életére is törtek, bár ismételten hangoztatta és bizonyította, hogy az ő országa nem e világból való. Az ő országába minden ember és nép meghívást nyer. Abba az országba, melynek „politikai dimenziója", meghívó és éltető üzenete: az Isten szeret minket, az Isten mindenkit szeret. Minden ember javát akarja már evilág- ban is, — és az örök életben. A közénk jött Isten, Jézus Krisztus megmutatta, szavában és tetteiben feltárta, hogy „miértünk emberekért" lett az Isten is emberré, hogy küldetése szolgálat volt: az Atya akaratának teljesítése és az emberek szolgálata. Megtanított rá, hogy mindannyiunknak szolgálnunk kell, és e szolgálat során saját önző énünket kell feladnunk azért, hogy míg mások javát munkáljuk, saját életünket is megmentsük.

Jézus követésében és követségében jár a keresztény ember is, amikor minden korban meghallja az ,,idők szavát", és meghozza a maga áldozatát is a rászorulókért, az elesettekért. Ezt tette az egyház, ezt a munkát vállalták tagjai, amidőn évszázadokon át hirdették keresztények és kívülállók előtt a szeretet igéit, vállalták a szeretet tetteit. Végeláthatatlan azok sora, akik nemcsak anyagi értékeiket, de életüket is feláldozták a rászorulók, a szegények, kitaszítottak és betegek nyomorának enyhítésére s az örök üdvösség, a valódi boldogság reményének felélesztésére.

Ma ezt a munkát az egyház csak szerényebb keretek között végezheti. A szegénység, az éhség, a háború veszélye ma egész földünkre kiterjed. E tény azonban nem ,,felmentő körülmény". Ma minden jóakaraté embernek, köztük minden kereszténynek is súlyos kötelessége, hogy szolgáljon embertársainak a bajok, a szegénység felszámolása, a háború veszélyének elhárítása során. Ezért nem lehet egyetlen keresztény számára sem idegen vagy elcsodálkoz- tató, ha újra és újra a közösséget, az emberiséget szolgáló „politikai elkötelezettségére" és béke-hivatására mutatunk rá. Annál kevésbé hanyagolhatjuk el épp ma ezt a munkát, mivel alig tíz esztendeje az egyetemes zsinat mutatott rá, hogy mily nagy kötelességei vannak a keresztényeknek e téren.

Döntéseinknek természetesen ki kell lépniük a sajnálkozás és jószándékok világából, tettekké kell beérniök. Az evangéliumi üzenet lényegét, a szeretet jóhírét, az üdvösség ígéretét ma földünkön számos helyen, így elsősorban az ún. harmadik világban csak az emberibb élet igazolhatja. Nem lehet a szerétéiről hitelesen szólni úgy, hogy ne vállaljuk egyszersmind a szeretet cselekedeteit is. „Még nem fogjátok lel - figyelmezteti VI. Pál pápa a ke129