Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Belon Gellért: A bibliás Jézus
fátyolként eltakarhatják előlünk a Szentírás belső gazdagságát és elkedvetleníthetnek olvasásában. Ami lényeges A meséknek kincseket rejtő sziklája is feltárta aranyait azok számára, akik tudták a varázsigét. Nekünk is meg kell tudnunk ezt a „Szézám tárulj!" titkot. És meg is találhatjuk, ha rábízzuk magunkat minden kérdés megoldójára, Aki azt mondta magáról: „Én vagyok az ajtó, aki rajtam keresztül megy be, kijár és bejár, és legelőt talál” (Jn 10,9). Amit legelőször is tudatosítanunk kell az az, hogy — meghagyva a tudósoknak a szöveg- kritikai és történelmi kutatás szabadságát — az a Szentírás, amit Isten kezünkbe akart adni, és amelyen keresztül kinyilaikoztatásait és megváltó üzeneteit nekünk embereknek küldi: a Biblia, itt van a kezünkben. Nem egy elveszett kézirattöredék, nem egy a tudósok föltételezésében lévő ős-evangélium vagy logia-gyűjtemény a sugalmazott műve az Istennek, hanem ez a Biblia, amit Egyházunk a kezünkbe ad. Hogy ez a könyv hogyan keletkezett, hogy milyen forrásokból eredt, és milyen szerkezeti vagy szövegtörténeti változásokon esett keresztül, azt keressék a tudósok és vitázzanak egymással, mert a viták is a Szentírás behatóbb tanulmányozására és értelmezésére vezetnek. De az Isten szavát, amiért Isten szavatol, abból a könyvből olvashatom ki, amit Egyházunk kezünkbe ad, így, ahogy most van. Ha mi az Isten szavát és irányítását akarjuk keresni életünk nagy fordulóin vagy akár mindennapjain, akkor igazán mindegy, hogy a Teremtéstörténet más irodalmi műfaj és nem történet a szorosan vett értelmében; és ha Isten irgalmára akar bennünket megtanítani, akkor igazán nem lényeges, hogy Jób vagy Jónás könyve épületes elbeszélés vagy történelmileg pontatlan — neveket és korokat cserélgető — könyv-e. Akár történelem, akár elbeszélés: Isten mentalitását, véleményét és magatartását van hivatva velünk közölni — minden történeti vagy természeti igazságtól függetlenül is. Alapelvül szent Pál tételét kell felállítanunk és mindenestül magunkévá tennünk: „Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére (Rám 15,4). Akárhogy is keletkezett egy szentírási könyv, akármi legyen is a jellege, Isten kinyilatkoztató és életünket irányító szándékát tartalmazza az Egyházunkban használt és a kezünkbe adott Biblia. Emberi tanúságok Hogy fentebbi alapmagatartásunkat a Bibliáról necsak érzelmileg túlfűtött magatartásnak érezzük, érdemes figyelembe venni néhány olyan emberi mozzanatot, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Például a legtöbb nyelvre lefordított könyv a Biblia. Azután, hogy századunk eszméje, a technikai haladás egyik vezető államában Japánban, ahol az összes keresztények száma sem teszi ki a milliót, 3—4 millió Bibliát adnak el évente. Az is figyelemreméltó, hogy nálunk a Biblia világa című riportsorozatnak majd könyvnek milyen sikere volt. És nem mindennapi erőfeszítéssel várják, hogy hozzájussanak a most kiadott Bibliákhoz. Haszonnal járhat az is, ha az ember beleolvas egy-egy klasszikus írónak Szentírásról alkotott véleményébe. Dosztojevszkij Karamazov testvérek-ben Zoszima sztarece szentírás- tisztelete, vagy egy-egy szentírási idézetet használó Ady-vers felvillanthatja, hogyan hatott a Biblia a költő lelke mélyén. Kodolányi János „Égő csipkebokor” című és az „Én vagyok Judás" regényének könyvsikere fokozza a Biblia iránti bizalmunkat. Németh László az „Újabb Drámák”-ban elmondja, hogy sok. esztendő után egy véletlen folytán hogyan került kezébe a Szentírás. Ennek hatására dramatizálta a négy próféta életét, izgató és lebilincselő párbeszédekben feltárja a legmélyebb emberi szenvedélyeket, miközben szinte versről-versre követi az írást. Majd beszámol arról, hogy a nemhívő szemével nézett Szentírás is milyen mély, utolérhetetlen emberi érzéseket tud fölkavarni. Vallomásában ezeket az örökértékű sorokat írja: „Az ember az ószövetségben ismert rá magára s világára, s az újszövetségben az orvosságra és megváltásra” (311.1). Az ilyen segítségek is fellebbentik a szívünkre boruló fátylat, ami teljesen csak „Krisztusban tűnik el” (2Kor 3,14). Krisztus és az írások „Ha az Úrhoz térnek — mondja szent Pál a zsidókról, de értelmezhetjük magunkra is — eltűnik a fátyol" (2Kor 3,15). Át kell vennünk Krisztus gondolkodását ahhoz, hogy az írások belső világára rátaláljunk. „Vizsgáljátok az írásokat” (Jn 5,39) — mondja Jézus nem egyszer azoknak, akik joggal mondhatták magukról, hogy „írástudók". És ha azokat is így ösztönözte újabb olvasásra, akiknek szinte mindennapi kenyerük volt az írás, mennyivel inkább szól nekünk Jézus figyelmeztetése: Olvasnunk kell a Szentírást. Ha nem értünk va155
