Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FIGYELŐ - Fuchs, Josef: Vita a felbonthatatlan házasságról
aminek elégtelensége az idők során lett nyilvánvalóvá. Sokan azt a véleményt képviselik, hogy ha ilyen szakadás áll fenn a személy lelkiismereti fóruma, valamint az Egyház külső, jogi fóruma között, a megadott jogi elismerés nélkül is lehetséges, hogy a második a valódi házasság. Az azonban nehezen gondolható el, hogy az illető számára az alapvető jog a házasságra többé nem érvényes, abban az esetben, ha csak erkölcsi bizonyossága van az első házasság érvénytelenségéről. 4. A polgári válás utáni másodházasoknak még a szentségekhez bocsátási lehetősége sem oldja meg gyökeresen a kérdést: hogyan lehet segíteni az elhált keresztény házasfelek nehéz esetein? Biztos, hogy a szent- ségekhez-bocsátás megoldási kísérletei komoly okokon alapszanak. De az igazi kérdés mégiscsak más: nem találhatna-e az Egyház a lehetséges rendelkezések kutatásával egy olyan megoldást, amely a leibomlott házasságok után törvényesen és hivatalosan is lehetővé teszi a leieknek, hogy új életközösséget kezdjenek, nemcsak testvérek módján és nem is csupán úgy, hogy a szentségek megengedésével utólag éppen csak „megtűrtek" legyenek a keresztény közösségben. Az az elhált keresztény házasság, amely már valójában nem élő, nem érett-e meg arra, hogy hivatalosan is vagy felmentés (dispenzáció) formájában felbontsák? így utána, — ha nem is teljes- értékűleg szentségi, — másodházasság kövesse, amely a nehéz helyzetet még nyitva hagyja, de lehetőséget ad arra, hogy házastársi szeretetben és hűségben éljenek, így bekapcsolódjanak az Egyházba és a szentségekbe, mindenek előtt az eukarisz- tiába, mint Krisztus kegyelmébe. Befejezésül meg kell még mondani, hogy amint a házasság felbonthatatlanságáról szóló vitát a nyilvánosság elé vitték, sokaknak az volt a benyomása, hogy most egyesek fennhangon védelmezik a felbonthatat- lanságot, mások ellenzik, vagy megkérdőjelezik. Ezek a benyomások tévesek. Az Egyház határozottan jézus szava mellett áll: Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza! Elelől nincs vita! — Hogy mégis vannak olyan házasságok, amelyeket megfelelő okok miatt „semmissé nyilvánítanak", hogy „ágytól-asztaltól” elválasztanak, — hogy megengedik a „testvérmódján-élést”, — hogy az érvényes nemkeresztény házasságokat bizonyos körülmények között felbontják az Egyházban, ez sem képezi vita tárgyát. A vita tárgya egyedül az, hogy vajon nem adhatna-e az Eayház a keresztény elhált házasságok esetében, — ami az egyetlen kivétel volt a felbontások gyakorlatában, — engedélyt hivatalosan új életközösségre. Az én mostani kísérletem sem a házasság felbonthatatlansága ellen irányul, hanem bevezet a keresztény házasságok nehéz eseteibe és azon okok megértésébe, amelyek ilyen vitát indokolttá tesznek. Ha pedig ezek az okok súlyosak és fontosak, akkor az Egyház teljhatalmának az újraátgondolása nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. A keresztény szellem, — amint évszázadokon át tette, — arra kötelez, hogy tovább kutassunk, hátha kinyilvánul, hogy az Egyház még többet tud segíteni, mint amint eddig hitte. Mert a keresztény lelkűiét egyetlen területen sem engedheti meg, hogy életszükségben lévő embereket segítség nélkül hagyjon, ha annak lehetősége valamiképpen megtalálható. És ha megtaláljuk azokat, még mindig fennáll a lelkipásztori kérdés: milyen határok és formák között éljen az Egyház esetleges hatalmával? Vajon az Egyháznak az-e a feladata, hogy ma már annyira lassúvá vált válópereket folytasson? És végül a teológiai kérdés: vajon csak az Egyházon belüli házasságokkal kell foglalkoznia, vagy pedig az Egyházon kívüli házasságok felbonthatatlansága, illetőleg érvényes felbontási módja is megfontolása tárgya-e? Ugyanis Krisztus szava az abszolút házassági hűséget mondja ki. Az Egyháznak a házasságot, mint a töretlen hűségnek erkölcsi követelményét az egész világ számára kellene képviselnie keresztények és nemkeresztények előtt. De ezen követelmény általános meghirdetésének sem szabad az emberi „ke- ményszivűség"-ből eredő nehéz helyzeteket figyelmen kívül hagynia, mert ezek is jellemzőek keresztényre és nemkeresztényre egyaránt. És ez az, ami ebben a világban szükségessé teszi a megfelelő házassági rendelkezéseket minden ember számára. Irodalmi utalások: John Noonan: Indissolubility of Marriage and Natural Law: Theology Digest 19, Spring 1971, S. 9—15. — Legfontosabb gyűjteményes munkák a következők: N. Wetzel: Die öffentlichen Sünder oder soll die Kirche Ehen scheiden? Mainz, 1970. — Weil—Pesch—Gründel—Gerhartz—Höberle: Ehescheidung, Stuttgart, 1970. — ]. David— F. Schmalz: Wie unauflöslich ist die Ehe? Eine Dokumentation, Aschaffenburg, 1969. — Theologische Quartalschrift 151 (1971V — R. Metz—]. Schlick: Le lien matrimonial, Strassbourg, 1970. — W. W. Bassett: The Bond of marriage, Notre Dame, 1968. 5 TEOLÓGIA 65
