Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - FIGYELŐ - Fuchs, Josef: Vita a felbonthatatlan házasságról
tekintenünk. A felbonthatatlanság, mint a töretlen hűség jele, Isten országa erejéből fakad, ami kizárja az egoizmus minden fajtáját, és mint ilyen: kegyelem. Ez a kegyelmi jelleg természetesen nem zárja ki az ember kötelezettségét. De mi történik akkor, ha két keresztény a kegyelem ellenére sem tudja tovább fenntartani házasságát? Egy valóban felbomlott és kialudt házasságot nevezhetünk-e még igazán Krisztus és az Egyház egysége „élő szimbólumának"? Vajon ezután már nem csupán a házasság fikciója áll-e fenn, és a személyes kötelék megszűnésével nem csak egy elvont iéttani vonatkozást mondunk-e még házasságnak? A kérdés arra céloz, hogy egyáltalán jelen van-e még valami szentségi kötelék, amit az Egyház semmilyen esetben sem akar felbontani? 2. Még egyéb kérdéscsoportok is vitatottá tehetik az egyházi rendelkezések jelenlegi összefüggéseit: hogyan jutott el az Egyház az „ágytól-asztaltól” elválás lehetőségére? Ez esetben bizonyára az úgynevezett „javak mérlegelését" alkalmazta. Az ilyen elválás ugyanis nem a krisztusi eszményt képviseli, de a kisebbik rosszat jelenti. A nemszentségi házasság felbontása viszont hitbeli és üdvösségi előny miatt megtörténhetik. Ezek szerint úgy látszik, hogy a házasság felbonthatatlanságát az Egyház nem tartja a legfőbb jónak a többi javak között. Vannak még sürgetőbb értékek is Isten országában. Tehát az emberek evilági élete, bibliai nyelven „keményszívűsége" az Egyházat arra kényszeríti, hogy a felbonthatat- lanságot, mint a töretlen hűség jelét is a „javak mérlegelése" tárgyává tegye. Egyet azonban nem tesz mérlegre: a normális jogi esetként felfogható keresztény elhált házasságot. Miért ez a kivétel az Egyház válási gyakorlatában? Ezt a felfogást nem a természetjog alapozza meg, hiszen az Egyház felbontja a természetes házasságokat; de nem alapozzák meg ezt eléggé Jézus szavai sem, mivel Ö nem tett különbséget keresztény és nemkeresztény házasság között. Nem elég indok a szentségi jelleg és az elhálás sem, mert egyik vagy másik külön-külön is alapja lehet a felbontásnak. Hogy a teológiai ok kényszerítő lenne, t. i„ hogy a házasság Krisztus-Egyház megtestesült szimbolikája, — ez elégségesen nem bizonyítható. III. Sándor (1159—1181) kompromisszumos formulájából ered ez a tanítás, amivel hosszú vitát akart lezárni két kánonjogi iskola között. Később az Egyház évszázadokon keresztül képviselte ezt a tanítást és gyakorlatot anélkül, hogy dogmává tette volna. Ezek után már csak az a kérdés következhet, hogy az Egyház, — amely története során annyiszor szembesítette Jézus szavait a házassági rendelkezéseivel, — nem kötötte-e meg saját magát egyházjogilag úgy, hogy még nem tudta: Jézus szavai és a kinyilatkoztatás egyéb helyei nem akadályozzák abban, hogy az emberi keményszívűsé- get tudomásul vegye és a nehéz esetekben kiutat találjon? 3. Vajon az Egyháznak ez a magatartása a nehéz esetekben az egyetlen keresztényileg lehetséges válasz? Már az első keresztények, éppúgy mint a későbbiek, úgy látták, hogy Jézus szavait bizonyos mérsékléssel, szelíd irgalmasszívűséggel és helyes realizmussal lehet az egyházi rendelkezésekbe átültetni. Ezt az is bizonyítja, hogy az Egyház a házasságon kívüli állapotot — például a papságnál — karizmatikus ajándéknak nevezi. Vagy visszautalhatunk II. Gergely iratára, amelyben a férfi egy életen át megkívánt megtartóztatását „hősi aktusnak” nevezi. Így előfordulhat az olyan eset is, hogy nem ritkán bűnnel, vagy anélkül, — aszerint, hogy a fél hogyan értékeli a második házasságot, — elkezdődik egy új kapcsolat, amiből később egy boldog, önmagát kibontakoztató családi közösség alakulhat ki. A mai helyzet Az Egyházat, — amely évszázadokon át Jézus szavát és a keresztények adott helyzetét tekintette, — ma súlyos okok arra késztetik, hogy nehéz esetekben pozitív segítséget találjon. 1. Tisztában vagyunk azzal, hogy sokan ezt a vitát egy dekadens kor jelének tartják, amelyben „még nem talált magára az Egyház”. Mások arra a tényre figyelnek fel, hogy annyi keresztény házasság bomlik fel, Például Németországban végzett mérések szerint évente ötvenezer katolikus köt újra házasságot, vagy pusztán polgári házasságban, esetleg partnerkapcsolatban él. A nagyobb szabadság jegyében a közvélemény is nagyobb elnézést mutat ma a házasságok felbomlásával kapcsolatban. A mai kis- családok anyagilag és munka szempontjából függetlenek — a régi termelő nagycsaládokkal szemben, — és így a házasság fennmaradása kizárólag a két fél személyes és szexuális elvárásain múlik. Sokan előkészítés nélkül, vagy pedig személyes és gazdasági nehézségeik megoldására kötöttek házasságot. Az ilyen bizonytalan alapon nyugvó kapcsolatok nem lehetnek mindig tartósak. Ha ilyen előzmények után a házasság további fenntartása tarthatatlanná válik, joggal felmerül a kérdés, hogy a magára maradt, sokszor még fiatal fél „beteljesületlenül" éljen tovább? Hiszen korunkban annyira magátólértetődő, hogy le63
