Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Földényi János: A kicsinyek boldogsága

TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK A KICSINYEK BOLDOGSÁGA A tanítványok nem engedték Jézushoz a gyermekeket. A közösség peremére szorí­tották őket. Jézus magához hívja a gyer­mekeket, sőt, középre állítja, és példakép­nek nevezi őket. Milyen értelemben példa­képek a gyermekek? Nem tudjuk. Csak annyit mondott Jézus: Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa (Mt 19,13). Nem is fontos, hogy egészen megértsük Jézus szavait, hogy mi értelmezzük ezeket a szavakat. Inkább engednünk kell, hogy ezek a szavak értelmezzenek minket, és e szavak alapján felismerjük a mi életünk, a mi magatartásunk igazi értelmét. Sokféleképpen próbálták már megérteni ezeket a szavakat. Volt, aki azt mondta: a gyermek azért példakép, mert kicsiny, és ezért áhítattal néz fel minden nagyra, — a gyermek azért példakép, mert őszinte, — a gyermek azért példakép, mert még nem szennyezték be az ösztönös vágyak, — a gyermek azért példakép, mert tud bizalom­mal kérni, — és hasonló módon próbálták megfejteni Jézus szavainak az értelmét. A magyarázathoz azt is figyelembe kell vennünk, hogy az Újszövetség a gyerme­keket egyáltalán nem tekinti mindig példa­képnek. Jézus mondta: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon ta­nyászó gyermekekhez ...” Ez a hasonlat bi­zony nem hízelgő. Szent Pál írja: „Amikor még gyermek voltam, úgy ítéltem, mint a gyermek”. A gyermeki gondolkozásmódot, mint valami tökéletlent állítja szembe a magasabbrendűvel. Szent Pál arról is be­szél, hogy majd, amikor „meglett emberek­ké leszünk, Krisztus teljességének mértéké­ben", akkor már „nem leszünk többé (éret­len) gyermekek, akiket a megtévesztő em­beri tanítás és a tévedésbe ejtő álnoksáq minden szele ide-oda hány és tovasodor” (Ef 4,14). A gyermek itt éretlent, alacsony­rendűt jelent. Ha valaki egyáltalán meqérti Jézus sza­vait, biztosan másképpen érti meq. A kü­lönböző magyarázatok jószándékában és részleges igazságában nem kételkedhetünk. Ennek az elmélkedésnek nem is célja, hogy újobb magyarázatot kíséreljen meg. Inkább megpróbáljuk elmondani azt, hogy Jézus szavainak fényében hogyan látjuk életün­ket, emberi kapcsolatainkat. Az emberi kapcsolatokat főképpen az ne­hezíti meg, hogy az emberek álarcot hor­danak. Ez leginkább a felnőttre jellemző. Kialakultak a magatartásformák, tudjuk, hogyan kell „viselkedni”. Az álarc mögött szinte felismerhetetlen sokszor az illető iga­zi mivolta. De ez még a kisebbik baj. A nagyobbik baj, hogy az álarcot az embe­rek önmaguk felé is hordják. Ha úgy tet­szik, nem csak a többi embernek hazudnak, hanem becsapják önmagukat is. Már a gyermeknek is van egész sor ta­pasztalata a világról, önmagáról. Megtanul, ja azt is, hogy vannak benne indulatok, vá­gyak, törekvések, melyek nem illenek a jó gyermekhez. Ezeket nem fogadja el önma­gában: az önmagáról kialakított tudatos képbe ezeket nem veszi be. Minél több ilyen, el nem foqadható dolgot tapasztal, az önmagáról kialakított tudatos kép egyre jobban különbözik a tényéktől, a valóság­tól. Erre mondják, hogy az ember elidege­nedett önmagától. Nem ismeri önmagát. Nem tudja, mit akar. Tévesen ítéli meq ön- maaát, következésképp a környező világot is. Bizonyos tapasztalatokat önmagában nem tud elfoqadni. és ezért nagyon nehezen fo- aadja el a másik embert is. A többi em­berrel egyre kevésbé tud kijönni. Dehát mit tehet szegény? Senki nem jó­szántából ilyen, hanem rákényszerítik. A mama azt mondja: Nem szeretlek, ha ha­ragszol a testvérkédre! A gyermek pedig kedves lesz a testvérkéjéhez, és önmagá­ból nem fogadja el a haragot. A tanító azt mondja: Baj lesz, ha nem viselkedsz tisz­telettudóan. A gyermek megtanul tisztelet­tudóan viselkedni, és az ellenkező érzelme­ket önmagában elutasítja. A munkahelyen azt mondják: Akkor fogsz érvényesülni, ha ezt és ezt teszed. A fiatal pedig a saját jól felfogott érdekében azt teszi, amit monda­nak neki, és megpróbálja még a gondo­lataiból is száműzni mindazt, ami ezekkel a követelményekkel összeegyeztethetetlen. Ju­talmat — anyukától a szeretetet, az iskolában a jó jegyet, a társadalomban az érvénye­sülést — többnyire akkor kapunk, ha elfőj­252

Next

/
Oldalképek
Tartalom