Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - FIGYELŐ - Huszonötéves a magyar katolikus papi békemozgalom
FIGYELŐ HUSZONÖTÉVES A MAGYAR KATOLIKUS PAPI BÉKEMOZGALOM „Mostani éveinkben, amikor egy lezajlott, meg egy fenyegető háború velejárójaként roppant súllyal nehezednek rá az emberiségre a megpróbáltatások és szorongások, az emberiség egész családja nagykorúságának sorsdöntő órájához érkezett. Bár lassanként egységbe tömörül, és immár mindenhol egyre jobban rá is ébred egységére, mégiscsak úgy teljesítheti a ! reá nehezedő kötelességet, vagyis csak úgy építhet igazán emberségesebb világot minden ember számára az egész földkerekségen, ha megújhodott lélekkel az igazi béke meggyőződéses híve lesz mindenki. Ezért ragyog fel manapság új fényben az evangéliumi üzenet, összhangban van az emberi nem magasabbrendű törekvéseivel és vágyaival, amikor boldognak mondja a békén munkálkodókat, mert „ők Isten fiai” (Mt 5,9)." Pontosan tíz esztendővel ezelőtt, 1965. december 7-én írta alá VI. Pál pápa, majd őt követően a 2. Vatikáni zsinat atyái a „Gaudium et spes” kezdetű pasztorális konstitúciót (Az Egyházról a mai világban), melynek 77. szakaszából vettük a fenti idézetet. A zsinat e helyen magának Jézus Krisztusnak szavait idézte emlékezetbe, aki boldognak jelentette ki azokat, akik a békesség fiai, akik a békén munkálkodnak. Ma, huszonöt év távlatában, mi is méltán örvendezőknek, boldognak mondhatjuk mindazokat, akik hazánkban a külső és belső megbékélés ügyét negyedszázada szívügyükké tették, akik nyíltan a békességszerzés szolgálatába álltak. Huszonöt év távlatából már világosan látjuk, hogy az 1950-es esztendő fordulatot hozott a magyar katolikus egyház életében. E fordulatot az a felismerés eredményezte, hogy az emberiség és hazánk polgárainak féltve őrzött — az öt esztendeje befejeződött világháború után, a hidegháborús hangulatban még nagyon is törékeny edényben ápolt — kincsét, a békét nemcsak áhítani, hanem azért szavakkal és tettekkel cselekedni is kell. Huszonöt esztendeje egy kis katolikus papi csoport indította útjára azt a mozgalmat, melyben ma már a magyar katolikus papság — lélekben mind, szervezetten sokan — a hazai hierarchia vezetésével vesz részt. Ebben az ünnepi jubileumi órában — úgy érezzük — nem is tehetünk többet, nem írhatunk le jelentősebbet, mint hogy újra a tíz esztendeje megjelent zsinati okmányt idézve mutatunk rá a békének és a békét őrző, biztosító munkának jelentőségére. „A béke nem egyszerűen az, hogy nincsen háború. Nem egyszerűsíthető az ellentétes erők puszta egyensúlyának állapotára sem. Nem is valami zsarnoki főhatalom eredménye, hanem helyesen és szabatosan „az igazságosság művének" kell azt mondanunk (Iz 32,7). Annak a rendnek gyümölcse, amelyet az emberi társadalomba isteni Alapítója ültetett be, és amelyet a mind tökéletesebb igazságosságra szomjazó embereknek kell megvalósítaniuk. Mert ha az emberi nem közjavát elsődlegesen és magában véve örök törvény szabályozza is, az idők folyamán szüntelenül változnak a közjó konkrét követelményei, így a békét sem vagyunk képesek egyszer és mindenkorra megszervezni, hanem szakadatlanul építenünk kell azt... Ennyi azonban nem elegendő. Ezt a békét a földön nem érhetjük el másként, csak ha biztosítva van a személyek java és ha az emberek bizalommal és önként közössé teszik lelki és szellemi kincseiket. A béke felépítéséhez feltétlenül szükséges egyrészt az a szilárd akarat, mely tiszteletben tartja az embereket és népeket, meg azok méltóságát, másrészt pedig a testvériség lankadatlan gyakorlása. Ilyen módon a béke a szeretetnek is gyümölcse; azé a szereteté, amely messze túlmegy mindazon, amit az igazságosság egymagában nyújtani képes. A földi béke, amely embertársaink iránt való szerétéiből fakad, mása és következménye Krisztus békéjének, amely az Atyaistenből árad ki. A testet öltött Fiú, a béke fejedelme ugyanis keresztje által maga bé- kített ki minden embert Istennel... feltámadásának dicsőségében pedig a szeretet Lelkét árasztotta szét az emberek szívébe.— Éppen ezért az összes keresztényeknek szól a sürgető felhívás, hogy szeretetben cselekedve az igazságot, fogjanak össze minden 234
