Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Sólymos Szilveszter: A bűnbánat-tartás új rendje az Egyház életében
kétségkívül a bűnbánattartás egyik mozzanatát, a bűnbevallást hangsúlyozza. A penitencia szó pedig szinte kizárólagosan az elégtételt jelentette szóhasználatunkban. A rekonciliáció magyar megfelelője a „kiengesztelődés” sem fejezi ki latin tartalmát, ti. hogy a bűnbocsánatban Isten a kezdeményező, Ű kinálja fel az embernek a kibékülést. A „kiengesz- telődni" nem jelzi azt sem, hogy ki volt a másik megbántója és ki az, aki megbocsát. A „kiengesztelés” szó pedig inkább az emberi kezdeményezést hangsúlyozza és így alkalmatlan a tényleges tartalom kifejezésére. — Magyar szóhasználatra ezért a következő elnevezéseket javasolnánk: Penitencia szentsége vagy (tágabb értelemben) penitencia-tartás (a metanoia értelmében); bűnbocsánat szentsége (itt az isteni kezdeményezés, mint döntő mozzanat van kiemelve) és bűnbánat szentsége (ami az ember részéről a legfontosabb mozzanat); azonkívül maradhat a közismert gyónás, és az új kiengesztelődés szentsége. Az új Ordo ismertetése Minden bizonnyal sokan vannak még az egyháziak között is, akik a 119 oldalas új Ordo Paenitentiae-t nem ismerik. — Az eddig megjelent új dokumentumok jellegzetessége, hogy a szentségek rítusa előtt teológiai-lelkipásztori bevezetést adnak. Ezt teszi a penitencia- tartás rendje is 25 oldalon. Egész hangvételére jellemző az első mondat: „Az Atya könyörülő irgalmát azzal mutatta meg irántunk, hogy kiengesztelte önmagával Krisztusban a világot". Ezt a kiengesztelődést a keresztény ember először a keresztségben kapja meg ajándékképpen, és a kiengesztelődés-megtérés a keresztény életet végig kell hogy kísérje. — Az Egyház maga, mint Krisztus jegyese, szent. Mi, az ő tagjai azonban esendő, bűnös emberek vagyunk, akiknek állandóan meg kell újulnunk, bűnbánatot kell tartanunk. A tagoknak ez az állandó penitencia-tartása sokféle módon nyilvánulhat meg: az egyik azonosul a szenvedő Krisztussal a bajok elviselésében, a másik gyakorolja az irgalmasság cselekedeteit. A szentmiseáldozat elején mindannyian bűnbánatot tartunk, máskor egyéni gyónást végzünk stb. A bűnbánat tartás tehát a zarándok-egyház alapmagatartása: a bűnös, de a megtisztulásra mindig kész Isten népe Így halad előre a krisztusi teljesség felé. Az új Ordo az Egyházban a bűnbánat-tartás hármas formáját határozza meg. 1. Az egyéni kiengesztelődés, az eddigi gyónás bizonyos változtatással megmaiad: A gyóntató fogadja a bűnbánót és Isten iránti bizalomra szólítja fel. Isten igéjéből szabadon idéz, vagy felolvashat idevágó szöveget (ez szükség esetén el is hagyható). A gyónó vallomást tesz bűneiről, felindítja a bánatot, a gyóntató pedig megfelelő intelmek, közvetlen szavak, válaszok után feloldozza. A gyónó hálát ad az Isten irgalmáért és búcsút vesz. A nem részletezett rítusból itt egyet emelünk ki: a feláldozás régi négyrészes formája helyett most csak egy van. A lényeges szavak megmaradtak ugyan a tridenti zsinat megfogalmazásában, de ugyanakkor nagyon szépen kiegészíti a Szentháromság bűnbocsánati szerepével és az Egyház szolgálói közvetítésével. Az OLT ezt a magyar szövegtervezetet javasolta : Isten, a mi irgalmas Atyánk, Aki szent Fiának kereszthalála és feltámadása által kiengesztelte önmagával a világot, és kiárasztotta a Szentleiket a bűnök bocsánatára, az Egyház szolgálata által bocsásson meg neked és adja meg a békét. Én tehát feloldozlak téged bűneidtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A gyóntatás helye, a gyónó testtartása stb. nincs kötelezően előírva, azt a helyi püspöki karok határozhatják meg. 2. Közös bűnbánati liturgia egyéni gyónással. Az egész megújítás egyik legfontosabb mozzanatát alkotják a közös bűnbánati igeliturgiák, melyeket esetlegesen egyéni gyónással zárnak le. Az Egyház ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy a bűn nemcsak Isten megsértése, de az Egyház testén is sebet ejt; ezért a bűnbocsánat szentségében a bűnös kibékül Istennel és az Egyházzal is, tehát az egész Egyház résztvesz a bűnös testvér megtérésében. Ezt az ekkleziális jelleget, közösségi vonatkozást emeli ki a bűnbánati liturgia. Felépítése a következő: Ének és bevezető szavak után a közösség előtt megszólaltatja a pap Isten igéjét (esetleg több olvasmányt is válogathat össze, köztük zsoltárének van). Isten igéjében megtérésre és Krisztussal egyre szorosabb kapcsolatra szólítja fel az embert: Krisztus feltámadásának ereje, és a Szentlélek ösztönzése hozza létre kiengesztelődésünket Istennel; Isten ítéli meg az ember jótetteit és bűneit, Istenhez igazodik lelkiismeretünk, önmagunk megismerésében és megítélésében. Mindezt kifejti a homilia és utána csend következik, majd lelkiismeretvizsgálat és bűnbánat közös felindítása, Miatyánk imája, áldás és 20
