Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok az év 4. vasárnapjától a bőjt 5. vasárnapjáig
részesítsen mást is annak világosságában. Aki rendelkezik a reménnyel, az erősítsen meg másokat is. Aki megtapasztalta a lélek gyógyulását, az legyen nevelője másoknak is. Aki meggyőződött Isten szeretetéről, az továbbítsa ezt a szeretetet. A keresztény élet minden területén érvényes a megbízatás: Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Krisztus úgy jött el, mint a természetfeletti világ energiaforrása, s a kereszténységnek erről kell tanúságot tenni. A másik vonás az, hogy miután Krisztus bizonyságot ad a kegyelmi erők jelenlétéről, tovább megy. Annyit megéreztet jóságából, amennyi felébreszti a hitet, de őt nem lehet kisajátítani a magunk számára, s főleg nem földi ügyeink számára. Egyrészt azért nem, mert ő mindenkié akar lenni, másrészt meg azért, mert azt akarja, hogy a hit egyéni vívódásaink közepette mélyüljön el. Nekünk azokból a jelekből, bizonyítékokból és adományokból kell élnünk, amelyeket itthagyott Egyházában. Nem ezért jött, hogy minden gondunkat elvegye és minden betegségünket meggyógyítsa. Azért adta a hitet, a reményt és a szeretetet, hogy a földi gondok és bajok között Isten gyermekeinek érezzük magunkat, s hogy egyéni érdekeinken túl igyekezzünk Isten országának munkásai is lenni. Pál apostol ezt a gondolatot világítja meg a szentleckében. Mindenkinek mindene akar lenni, hogy mindenkit üdvözítsen. Tudja, hogy akkor részesedik leginkább az evangélium áldásaiban, ha nem keresi saját előnyét vagy kényelmét. Az ilyen kitá- rulás arra késztet, hogy befelé gyakoroljuk az önfegyelmezést, kifelé pedig a jóakaratot, türelmet, megbocsátást és a szolgálatkészséget. Az év 6. vas. (Lev 13,1—2. 45—46; iKor 10,31—11,1; Mk 1,40—45) Isten akarata Amikor Isten akaratát emlegetjük, általában úgy gondoljuk, hogy az a törvényben, a kötelességben fejeződik ki. A „legyen meg a te akaratod” belenyugvás és engedelmesség. Közben természetesen meg vagyunk győződve, hogy Isten akaratának teljesítése elvezet az erkölcsi tökéletességre és biztosítja az örök jutalmat. De honnan ez a bizalom? A törvényben csak akkor bízhatok, ha tudom, hogy a törvényhozó jót akart és a követelmények is az én boldogulásomat szolgálják. A mai evangélium éppen erre ad választ: „akarom, gyógyulj meg”. Krisztusban a jótevő akarat megelőzi a követelményeket. Isten mindig olyannak mutatkozott az üdvösség történetében, hogy először szeretettel közeledett,, bátorított, felemelt, reményt öntött az emberbe és utána adta a törvényt. Jézus különösen tartja magát ehhez a módszerhez. „Isten nem azért küldte a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem; hogy a világ üdvözöljön általa” (Jn 3,17) „Atyámnak az az akarata, hogy mindenki, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen" (Jn 6,40). Krisztus küldetésének első célja tehát az, hogy megismerjük az Atya szeretetét és irgalmát, s így megszülessék bennünk a bizalom. A törvény arra való, hogy a bizalomnak és az engedelmességnek helyes kifejezést adjunk az élet döntő vonatkozásaiban. A keresztény élet kialakításához először ezt az üdvözítő Istent kell megismernünk. Csak az irgalmas Atyának és Krisztusnak a Megváltónak a helyes ismerete vezethet el oda, hogy szeressük az Istent és az ő kedvéért megtegyük kötelességünket embertársaink szeretetével. Ahhoz nem közeledhetek bizalommal és szeretettel, aki csak uralmát akarja elismertetni. Attól legföljebb félhetek. Imádkozni is csak olyan Istenhez tudunk, akiről feltételezzük, hogy javunkat akarja. Ezért Krisztus evangéliumának ismerete nélkül nem alkothatunk kellő fogalmat Istenről. Krisztus nemcsak úgy beszélt Istenről, mint gondviselő Atyáról, hanem be is mutatta, hogyan kell az Atyától való függésben élni. Éppen ez adott hitelt szavainak. Mindig úgy viselkedett, mint a Fiú, aki egészen rábízza magát az Atyára. A hit továbbadásában, mások meggyőzésében és vezetésében mi is csak ezt a módszert alkalmazhatjuk. Szavunkkal és életünkkel tükrözni kell, hogy olyan Istenhez kötöttük sorsunkat, aki javunkat akarja. Mi azt _a Krisztust követjük, aki az élet terheinek hordozása közben meg akar enyhíteni bennünket. Csak az ilyen keresztény ember mondhatja másoknak azt, amit az apostol magáról állít: Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok. Az év 7. vas. (Iz 43,18—19. 21—22. 24b— 25; 2Kor 1,18—22; Mk 2,1—12) Az ígéretek teljesedése Az ószövetségi kinyilatkoztatáson kettős prófétai szemlélet vonul végig. Az egyik az, hogy amíg a nép megtartja a szövetséget, addig békés élete van, ha eltávolodik Istentől, csapások sújtják. A másik szemlélet pedig az, hogy a megoldást a jövő hozza: Isten összegyűjti a nép fiait, igazi pásztorokat rendel föléjük, állandó békét él223'
