Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Pataky Kornél: Az isteni szeretet sugárzása
éppen hogy idelent kell jól felkészülni a mennyei országba való bejutáshoz. Ez a felkészülés nagyon sok mindent rejt magában. Kezdődik az ártatlan gyermek örömöket sugárzó mosolyával, majd folytatódik a jócselekedetek művelésével, az önlegyőzések iskolájával, a szenvedések készséges vállalásával, a bántalmak békével való tűrésével, az erények gyakorlásával, Krisztus kereszthordozásos követésével, hogy aztán megerősödött lélekkel elérjen az ember a húsvéthajnal fényáradásához, amikor valóságosan átveszi uralmát a krisztusi öröm, ami a lélek békéjében nyilvánul meg elsősorban. „Békesség nektek!" — köszön tanítványaira Krisztus. Ez nem üres formula, hanem a már megvalósult és beteljesedett életprogram, sőt maga az Élet. A felborult egyensúly helyreállt, a dolgok minden mozzanata értelmet kap, megszűnt a homály, a bizonytalanság, a tengődés, a halál árnyékában sinylődés és immár itt van a Próféta által megjövendölt „nagy fényesség”, hogy most már soha többé el ne távozzék a történelemből,... hacsak az ember ismét szembe nem kerül Istennel, és a maga akaratoskodásával el nem rontja egyéni életét, vagy embertársainak ügyeit. Az öröm tehát törvényes rangot kapott Jézus Krisztus megváltói munkálkodása folytán. Egyik nagyszerű gyümölcse lett annak. Mert minden igaz öröm forrása a megbékélt lélek, a tiszta szív. A boldogság, ami testvére az örömnek, csak akkor maradandó, ha nincsenek a léleknek akadályai a szárnyalásban, nem találhatók sötét zugok a lélek mélyén, hanem a kiengesztelődöttség nyugodtsága lesz jellemzővé az emberre. így aztán egészen át tudja érteni az ember Jézus nyolc boldogságát, és élni is tudja ezt a boldogságos életet. Az emberben azért mégiscsak maradt homály. Hogy tehát a megváltás gyümölcsei mindig megmaradjanak, szükség volt egy újabb isteni intézkedésre: a Szentléleknek kiáradására a mindent átölelő isteni szeretetben. Az első keresztény Pünkösd valóban örömünnep lett, amely a maga tisztító viharzásával, és fényt és meleget árasztó lángnyelveivel felIóbbantotta a tanítványokat. Péter, aki Jakabbal és Jánossal belecsodálkozhatott a táborhegyi látomásba és gyenge emberi értelemmel némi fogalmat alkothatott az örök örömök honáról, a Szentlélek vétele után már nem a régi. Ugyanígy a többi tanítvány. Új emberekké lettek. S ezek az új emberek elindulnak teljesíteni a küldetést. Elmennek, hogy tanítsanak és tanúi legyenek Krisztusnak. Mennek és mondják az örömhírt: a megváltás nagyszerű eseményeit. Az egyszerű emberek éhező lélekkel seregeinek utánuk, mintha mágnesezve volnának. Vonzza őket az isteni szeretet. Akik sokáig tompák voltak a vonzásra, most a Szentlélek kegyelemáradása hatására egyre közelebb jutnak Istenhez, s közben tüzesedik a lelkűk, derül az arcuk, mert átvette szívükben uralmát a keresztény öröm. Indul az Egyház élete. És ahogy növekszik méreteiben, mind több lesz a mosolygó ember, akiknek lelkűk mélyéről indul el mosolyuk. Az öröm megnyilatkozásai sok helyütt megtalálhatók az újszövetségi Szentírásban. A Jézusban való hit az öröm teljessége. Ez a teljes öröm más, vagy inkább sokkal több, mint a föld örömei. S ez a teljes öröm a szomorúságot is képes megváltoztatni, hiszen az újszövetség embere jól tudja, hogy a szenvedés vezet a feltámadáshoz. Jézus ígérete hamarosan megvalósult a tanítványok kis közösségében: aki benne hisz, az öröm teljességét birtokolja. Ez a gondolat tovább él és munkálkodik a keletkező keresztény egyházközösségekben. És új élet-berendezések jönnek létre. A Krisztus-követőnek tudnia kell, hogy a megváltás befejeződött, tehát nincs akadálya annak, hogy az öröm birtokában legyen. De azt is tudja, hogy a megmaradt emberi gyengeséget erősíti Isten, elsősorban a szentségek használatával. Felnyitja az ember számára az üdvözülés lehetőségét a keresztség szentségében. — Megadja a szükséges támogatást éppen abban az életkorban, amikor az nagyon kell, a bérmálás szentségében, hogy az ember hitet valló, hite szerint élő, és ezáltal az életnek hasznos embere legyen, aki épít minden szavával és tettével. — De táplálja is a lelkeket az Anyaszentegyház, amikor az Oltáriszentségben az Élet Kenyerét nyújtja és emlékezteti az embert Jézus ígéretére: „Aki e kenyérből eszik, örökké él... Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne” (Jn 6,51; 56). — S ha mégis eljön az idő, amikor ráborul az elmét tompító bűn-éjszaka, ha elesik az ember és megtöri lelkét és véres lesz az eséstől a lélek, a végtelenül irgalmas Isten csendesen lehajol és a bűnbánat szentségében feloldja bűneitől, hogy ismét édesgyermeke lehessen az Atyának és megint az öröm éljen benne. - Máskor meg embersorsok és életutak találkoznak. És amikor új életszakaszt kezd két ember, a házasság szentségének kegyelmeivel erősítve elindul családi fészket rakni, szentélyt építeni, tűzhelyet vetni. A szentség kegyelme erőssé teszi az otthont, a család tagjait felkészíti az élet dolgaira, szeretetet nyújt, megértést, egymás-becsülését, egymás elviselni tudását, egymás segítését, hogy a család szentélyében mindig jelen legyen Isten, a családi tűzhelyben pedig a melegítő és világító szeretet égjen, s nagyon tudjanak egymásnak örülni azok, akik Isten csodálatos gondoskodása folytán a társadalom legkisebb sejtjét alkotják. — Vannak aztán, akik Isten és az emberek szolgálatát különleges, kiemelt módon kívánják teljesíteni, s a papi hivatás 196
