Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 4. szám - Borsos Miklós: Törékeny palló
TÖRÉKENY PALLÓ Borsos Miklós szobrászművész halk nyugalmat árasztó alkotásaival, visszatartott, de annál érzékenyebb élettapasztalásaival, mély és felelősségteljes erk.ölcsiséggel tanit minket az örömre, az öröm fellelhetőségére. Az öröm is, mint az élet annyi más alapvető tartozéka, a fény és árnyék, a jóság és a bűn minden változatát magában hordja. Amint közeledik az ember a megfogalmazásához, torlódnak az egymásnak ellentmondó jelenségek. A frázisok, a kopott és soha be nem tartott álszent szavak. Csak az álörömök, bűnök örömei és a sok rossz, kusza hazug öröm mögött rejtőzve találunk rá azokra az alig megfogalmazható szerény örömökre, amivel valóban bekopogtathat az ember tékozló fiú módjára az Atya kapuján. Igaz, hogy az Atya egyformán fénylik jóknak és gonoszaknak egyaránt, de az oly nehezen elért és megfogalmazottt erkölcsi követelményekről mégsem mondhatunk le az emberi történelem, vagy társadalmi együttélés és etika jegyében való mérlegelésünkben. Tovább nézve az egyén örömét, vagy az érzéki örömöket látva és ezeknek az oly gyakran gaztettekig menő kihatásait és rövid tartamát ismerve, éppen mert fizikai, materiális jellegűek, — nehéz volna bírálat nélkül az öröm fogalmába helyezni. öröm volna az adomány, a segítés, a jótett, amivel másokon, az arra rászorulókon segíthetünk. Tehát a jócselekedetek. De megronthatja az érdek, ami legtöbbször az indítója, vagy megrontja a megsegített hálátlansága, ami önvédelemből adódik, hisz legtöbb ember nem szívesen fogadja azt a gyengeségét, hogy rajta segíteni kell. Belerúg, megrontja a harmadik, a kívülállók irigysége, tehát a jócselekedetekhez is hozzánő a bűn, amit az emberi természet hordoz. Fölvetődhet a kérdés, hogy hát akkor nem is élhetünk örömmel, nem is lehet semmiben örömünk, ha a rossz, a bűn ott leselkedik minden jó mellett? Talán azért is olyan halhatatlanok Shakespeare drámái, mert még erre is válaszolnak. Nincsenek egyetemes ábrándjai az emberi természetet illetően, sem anyagi, sem lelki vonatkozásban. Olyannak ábrázolja az embert, amilyen. Jónak, rossznak, elvetemültnek és játékosnak. Ezért bírja az ötszáz és még sok ötszáz évet. Az örömöt hol is találjuk meg. A bensőnkben, ott ahova Jézus küldte a körülállóit. „Ha imádkoztok, zárkózzatok be, ahol senki sem lát és imádkozzatok titkon és az Atya megfizet nyilván”. Vagyis a léleknek csak a legbensőbb rezdüléseit őrizhetjük meg a rontástól. Avagy a zene, a költészet, a dal, a művészet, tehát a lelki, szellemi tartalmú hatóerő élménye tud ellenállni a Világ, a társadalom, a környezet rontásának. A szeretet, mely a nagy művek felé vezethet, nagyon szerény a kielégülésben, vagyis az öröm-érzésben. Elég egy dallam, néhány taktus Mozart-tól, vagy egy Rembrandt rajz, hogy határtalan és megronthatatlan pillanatokban részesüljön a lélek, a szellem, vagyis öröm töltsön el. Hiszen az öröm nem mennyiségi fogalom. Nem kell hozzá sem pénz, sem külső társadalmi keret, csak a lélek, a szellem csi- szoltsága, a befogadásra való készsége, amit viszont nem könnyű elérni. Hogy kinek a közelében élünk, kik mellett jó ülni, kivel jó együtt lenni, — ha ezt megválogathatjuk, — talán ez az örömben való életnek egyik feltétele, hogy ezt megérezzük. A palló, ami átvezeti életünket egyik oldalról a másikra, nincs nagyon erősen rögzítve A mélység, ami fölött húzódik, elég ijesztő. Kapaszkodnunk kell a korlátba és oda kell figyelnünk, hogy hova lépünk, örömeink, akár valaminek az elérése váltja ki, avagy csak maga a lét öröme, nem határtalanok. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy törékeny a palló és vegyük figyelembe azt is, hogy valaki, valakik szembe is jöhetnek, vagy mellettünk elhaladnak. Ha nem gondolunk rá, akkor összeütközünk és a mélybe hullunk. Tehát öröm lehet a lemondás is, a belátás, vagyis az áldozat, - sokkal inkább, mint a diadal. Erre intettek a próféták, a görög bölcsek és a Megváltó! Borsos Miklós 194
