Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - A "kiengesztelődés" a Szentírásban
A „KIENGESZTELÖDÉS” A SZENTÍRÁSBAN A Szentatya hosszú megfontolás után választotta a Szentév kulcs-szavául a kien- gesztelődés, a megbékélés kifejezését. Úgy, ahogy szent Pál apostol sem véletlenül használta a korintusi levélben ezt a kifejezést. ..Korintosz" városának helyreállítása után Julius Cézár kiengesztelődést, bocsánatot hirdetett és a görögöknek és minden ott lakó népnek amnesztiát adott, elengedte a büntetéseket. Korintusban ez a szó (re- conciliatio) annyira népszerű lett, hogy segített jól megérteni azt a mélységes kiengesztelődést, amit Isten ajánlott fel számukra Krisztusban. Az Újszövetség számos helyen használja ezt a kifejezést. A második korintusi levél 5,17—20 sorai ötször ismétlik meg. Szent Pál innen küldi számunkra is a szentévi felszólítását: Krisztus nevében kértek: engesz- telődjetek ki Istennel! „Új valóságot” hirdet, az evangélium jó hírét, amit az ember magától nem tudott volna kitalálni: 1. Mindent Istentől kapunk Jézus Krisztus által. Tehát minden Isten ajándéka! — 2. Ez pedig isteni kezdeményezés eredménye. Isten elfelejti hibáinkat. — 3. Megszólított minket és ezzel megvalósította a „kiengesztelés szolgálatát." — 4. Mi az emberek szerepe ebben a megbocsátó kiengesztelésben? Fel- tárulás és elfogadása annak: Legyetek ti is megbocsátok! Hogyan is lehetne ellenállás ennyi jóság láttán olyan bűnösökben, mint mi vagyunk? ■— Ez szent Pál üzenete a ko- rintusiakhoz. A római levélben újból használja ezt a kifejezést (5,6—11). Itt is Isten kezdeményező erejét hangsúlyozza. A kiengesztelés misztériumában rámutat a kezdeményezés gyökerére: Isten azért bocsát meg nekünk, mert szeret minket, még akkor is, ha bűnösök lettünk. Ezt a két szöveget gyakran idézik. Voltaképpen ugyanazt az eszmét fejezi ki ugyanazon szavakkal. A két levél időben is közel esik egymáshoz. A 2. korintusi levelet szent Pál 57 végén írta, a római levelet néhány héttel később, 57—58 telén. Négy év múlva, a 61—65 években ismét használja ezt a szót, de sokkal erőteljesebben. A két fejezetet alaposan át kell elmélkednünk, hogy megértsük a gondolat fejlődését. Az elezusi levél szerint (2,1—19) bűneink miatt halottak voltunk, de Isten nagy sze- retete új életet adott. Kívül estünk Isten szövetségén, de mint elidegenedetteket is, magához vont. Mint előzőleg, itt is Isten kezdeményez, Jézus Krisztus kegyelméből, ő lett a mi békénk. Jézus a zsidókat és a pogá- nyokat egy testben kiengesztelte. Így lettünk mindnyájan a szentek polgártársai és Isten családja. A kolosszei levél Krisztus-himnusza (1,12— 22) meghirdeti Isten művének beteljesedését. Az Apostol itt már átfogja az idők teljességét a teremtéstől a végső kiengesztelő- désig a kereszt vérének békességében. így részesedünk mindnyájan bocsánatban. A négy szöveg együttesen mutatja be a kiengesztelödés keresztény jelentését. Ez a szó alkalmas kifejezés arra, hogy emberi nyelvre lefordíthassuk Isten művét. Azonban ezen szövegek mellett és előtt voltak még hasonló értelmű szavak és kifejezések. A bocsánat, az üdvözítés, a megváltás, — mindegyik Isten kezdeményezését és ingyenes ajándékát jelzi. A kiengesztelödés szónak azonban nagyobb a lélektani háttere: gazdagabb, melegebb. A kiengesztelés ugyanis feltételezi azt az előzetes barátságot, amit elvesztettünk és most Isten visszaadott nekünk. Felidézi bennünk a házassági kapcsolatot is. Napjainkban a válások gyakorlatában nagy szerephez jutnak a törvény előtti békítési kísérletek. Ez nem is új módszer. Szent Pál az első korintusi levélben leírja: „A feleség férjét el ne hagyja. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül vagy béküljön ki (engesztelődjék ki) férjével" (7,11). — A kiengesztelödés tehát a házassági szeretet kifejezője is. A Biblia korai történetében a próféták Istennek népéhez fűződő szeretetét mindig a jegyesi szerelemmel szemléltették. A kiengesztelödés többet mond annál is, hogy megtörténik a bűnös és az Isten találkozása. Á kísérő és értelmező kifejezések jobban megvilágítják. A kiengesztelés egyben béke, szövetség, hit bősége, királyság, kegyelmi tett, aki részesedett benne a szentek polgártársa, Isten családtagja Jett. A bibliai szavak ilyen szövegösszefüggéseiben nyilvánul meg igazán a szó értelme és forrásul szolgál nekünk is, hogy miként beszéljünk róla. Az eddigi szövegek Isten és az ember ki- engesztelődését beszélték el. De az evangéliumok az emberek közötti kiengesztelést is hangsúlyozzák, mert a kettő el nem választható egymástól. Aranyszájú szent János a liturgiában a békecsókot a hitvallás kijelentésével kíséri. „Szeressétek egymást olyan benső egységben, amint az Atya, Fiú és a Szentlélek közösségét hirdetjük." A testvéri kien- gesztelődés így elvezethet a hit teljességére. Az Újszövetségben még kifejezetten Máté használja a kiengesztelés kifejezést embertársra alkalmazva: „Ha tehát ajándékodat az oltárhoz viszed és ott eszedbe jut, hogy felebarátodnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj, békülj ki (engesztelődj ki) előbb felebarátoddal . . .” (5,23). A testvéri kiengesztelés 189
