Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Tolle, lege! - Vedd és olvasd!
terjesztésekre. A Szentírás korszerű ismerete ma már a keresztény ember általános műveltségét is felméri. Az emberek a tudományos ismeretek nélkül a látszatra építenek: a Nap felkel és lenyugszik, a vonatból nézve a táj elfut szemünk előtt. A Biblia írói is ilyen látszatközvetlenségben írják le a jelenségeket, mert nem magyarázni akarnak, hanem valami többet, mélyebbet közölni. A kritikus szentírás-szemlélet a tudományos ismeretek népszerűsödésével, a földtörténeti és régészeti leletek feltárásával és a keleti vallásrendszer és gondolkodásmód megismerésével kezdődött. A tudományos magyarázat először szembenállt a Bibliával; azaz adataival a vallási igazság kiiktatására törekedett. Az egyes jelenségek magyarázatával — például a föld forgása Józsue napcsodájával szemben, — a bibliai események egész történetiségét kétségbevonta. A gyarapodó leletek azonban mindig több bizonyítékot Hoztak napfényre a Szentírás előnyére. A tények elől nem lehetett kitérni. A liberális magyarázat a racionalizmust vette alapul. így a történeti tényeket, Jézus személyét elfogadta, de mindazt, ami az isteni titok kinyilatkoztatását, a Szentírás üzenetét hordozza, megcsonkította. A racionalista protestánsok (Dibelius, Bultmann) végül a kérügmát, a bibliai üzenetet annyiban látták, hogy adjuk fel egyéni gőgünket és fogadjuk el Jézus utasításait. — Aztán fordult a helyzet. A tudomány eredményeit pozitív módon a Szentírás felkutatására alkalmazták. Minden kutatási lehetőség ugyanis csak segíthet abban, hogy a Szentírás teljes üzenetét a mai szemlélet számára is megvilágíthassuk. És itt már nem elég a művek keletkezését, előadási és irodalmi műfaját feltárni, hanem lélek- és emberismerettel a szerzőknek, a szereplőknek lelkivilágát kell úgy bemutatni, hogy szavahihetőségük értéke előttünk is döntő igazolás legyen. Amint barátunknak értékét a körülmények, származása, neveltetése sokban megmagyarázza, de legtöbbet mégis akkor tudunk meg róla, ha feltárulnak belső szándékai, szabad döntései, közvetlen vágyai. De ehhez csendben meg kell hallgatni őt, engedni, hogy minden akadály nélkül kibeszélje magát — előítéleteinket pedig lehetőleg mellőznünk kell. A kutatási irányok is végesek. Mindegyik a maga módszerét képes eltúlozni, vagy legalábbis visz- szavezethetetlennek tartani. Ha az egyik műről már kijelentik, hogy az „költői elbeszélés", — megállnak. Pedig itt kellene tovább kérdezni: ki ez a költői szellem? Vajon milyen élménye volt, mi történt vele, hogy utána ilyen ihletett művet írt? Hiszen még az absztrakt verseknél sem állunk meg. Megkeressük alkotóját, megkérdezzük azt a valóságélményét, ami ilyen bizarr előadásformára késztette. A kritikákat további józan meggondolással mi is kritika alá vethetjük. így mentesülünk az egyoldalúságoktól. De óvakodjunk az előítéletektől, legyünk mindig készségesek az új befogadására: Most is a Szentlélek fú az Egyházban! Módszeres, türelmes olvasást! Jó, ha olvasunk a Szentírásról, de a legfontosabb, ha a Szentírást olvassuk. Jó, ha érdeklődünk munkatársunkról, barátunkról, de legjobb, ha sok időt töltünk vele, akkor nyílik meg előttünk, és mi is tudunk alkalmazkodni hozzá. Meg kell határozni egy időpontot, amikor nyugodtan, elmélyülten tudunk olvasni. Az időpont pedig rendszeresen ismétlődjön, legalább hetenként egyszer. A közösben, a templomban olvasott szöveget is vegyük át a mi tempónk szerint. Legyen meghatározott helyünk az olvasásra. A helyzetet a belső igény és testi állapotunk szabja meg. Igaz, hogy szerzetesi közösségek gyakran térden állva olvassák, de a mi munkatempónk mellett, a léleknek ezt a nemes üdülését testi pihenés kísérheti: kényelmes székben vagy akár fekve is. Lazítsuk el magunkat, legyünk felkészültek a befogadásra. Gyakran olvassuk el a kedves részeket, amikor már eltájékozódtunk a szent könyvek között. — Nem kell mindent egymás után és pontosan olvasni, főleg nem a fárasztó ószövetségi könyveket, — abban mélyedjünk el, amit legközelebb állónak érzünk. A lelkes tevékeny emberek hamarosan kikötnek szent Pálnál. A fantáziában gazdagok szeretik Mátét, Lukácsot a sok színes egyéniség és helyzet bemutatása miatt. Az elmélyedőknek legtöbbet a jánosi szövegek tárnak fel Jézus misztériumából. Természetesen ez csak durva tipizálás. — Van akinek sokat segít a jegyzetelés, kedves versek összegyűjtése. Van, aki szeret könyv nélkül tanulni. Nagy élmény a hegyibeszédet, Jézus búcsú- és főpapi beszédét megtanulni, a szeretethimnuszt idézgetni, a Magnificat-ot imádkozni. Lassan és észrevételenül azonosulunk a szent szövegekkel, — életünk részévé válik. Egyszeresek azon vesszük észre magunkat, hogy bibliai nyelven gondolkodunk. Olyan élmény ez, mint egy tanult nyelvnél egyszercsak és pillanat alatt átváltunk. Már nem fordítunk hanem úgy is gondolkodunk. Nagy öröm forrása ez, főleg ha Isten nyelvéről van szó! 188
