Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - FIGYELŐ - Életünk igazsága
Mihály professzort illeti, aki összetartotta a növendékeket. A kispapok hősiesen viselkedtek. Akik fel voltak szentelve, légó-lelkészi kinevezést kaptak. Az ostrom alatt életük kockáztatásával járták a bunkereket, ott miséztek, szükség szerint tüzet oltottak, sebesülteket gondoztak és halottakat temettek. Az egyetem kupolacsarnoka tele volt lőszerrel, ha az egyetem telitalálatot kap, az egyetemmel együtt a templom és szeminárium is levegőbe repült volna. A lőszereket a kispapok hordták le a pincébe s ezzel a veszélyt elhárították. Ezért az Egyetemtől később elismerő okiratot is kaptak. Szeretnénk megtudni, milyen volt az a Bánk érsek úrtól is megemlített dicsérő oklevél! Megmutatom, mert gondosan őrzöm, — mondja Zsák Péter — körülbelül harminc társammal kaptunk ilyent, mindannyian, akik végig dolgoztuk a nehéz időket. „Kiállította a Pázmány Péter Tudomány Egyetem Rector Magnificusa .., . hittudományi hallgató egyetemünk ostroma idején átlagon magasan felülemelkedő önfeláldozó, hősies magatartásával emberszeretetéről és az egyetemhez való hűségéről tett tanúbizonyságot és a légi bombák hullása közben testi épségét és életét többször önként kockáratette. E derekas magatartásnak megadni kívánjuk a kijáró tiszteletet és a nevezettnek DICSÉRŐ OKLEVELÜNKET kiadatni rendeltük. Budapest, 1946. évi január hó. Moór Gyula Rector Magnificus stb. Az 1946. évi ,,Centralista" Orökmécs-rovatában a papi önzetlenség mélyebb okát Mar- czel Atya tárja elénk: „Hiába zúzta be a bomba a kórus tetőzetét, a mi örökmécsunk már előbb vándorútra kélt és a fáspince Hóreb-hegyén újra fellobbant az égi Követ imá- dására... Innen izzította önfeláldozó testi-lelki életmentő szolgálatra a „hősi nemzedéket". Ezek a tények olyan hatást gyakoroltak az ostromlott város lakóira, hogy a „központista kispapok" élete legendás tiszteletet váltott ki a szenvedő emberekből. .. Most pedig előttünk a biztató jövő, bennünk az ígéret, hogy földfeletti munkánkban továbbra is Vele maradunk és Neki áldozzuk éltünket." Emlékezésünket Pataky püspök úr közlésével zárjuk: Tavasz lett ismét, de egészen más, mint az előző. 1945. tavasza feledhetetlen marad azok számára, akik végigélték 1944 nehéz tavaszát, szomorú nyarát, könnyező őszét és halálos, véres telét. Ekkor munkára készen indultunk a reményteljes nyár, a jövő felé. — A nehéz időkben a Központi Szeminárium példamutató rektora valóban sokszor erősített minket azzal, hogy „ti hősi nemzedék vagytok." Valóban hősök voltunk-e? Talán nem. Inkább jóakaratú emberek, akiknek egyszer meghirdették a béke örömhírét és mi küldetésünk szerint, ezt a békét akartuk továbbadni minden rászorultnak, védtelennek, szenvedőnek, — és azután mindazoknak, akik új utakon indultak a jövő felé. szm ÉLETÜNK IGAZSÁGA „Én azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról” ■— így foglalta össze Jézus küldetését a törvény színe előtt. Pilátus, pedig talán választ sem várva, feltette magának a kérdést: „Mi az igazság?” így áll a mai kérdező ember is az igazsággal szemben. Sokféle elképzelése és elvárása miatt nehezen ismeri fel az igazit. Az igazság elmélyítéséhez ugyanis kevés az „értelem pallérozása." Az igazság megragadása átélést, nyitott, őszinte egyéniséget és egész életet kíván. Hányszor veszítheti et gondolatunk, szavunk igazának hitelességét, ha tisztázatlan előítélet, túlfűtött rajongás vagy éppen merev ellenérzés telíti véleményünket? Régen ismert bölcsesség az, hogy a megismerő „per módúm recipients recipit" — azaz mindig sajátosan a maga módján fogadja be az igazságot. Ez adja meg a valóság tükörképének az egyéni színezetét, anélkül azonban, hogy az egyénnek joga lenne azt eltorzítani. Görög fogalom, vagy héber gondolkodás? Az igazság tehát mindig a szellemi keresés tárgyát jelenti. Ezzel a szóval minden kultúrában találkozhatunk, végigvezet iaz emberi gondolkodás történetén. A bibliai teológia az elmúlt évtizedben a felfedezés örömével különböztette meg a görög (alétheia) és a héber (émet) igazság fogalmát. Alétheia: azt a gondolatot jelentette, amely megfelel a valóságnak, amit az ember szóban is kifejez és közöl a másikkal (a-léthés — ami nem rejtett, kinyilvánított). Ez az igazság-gondolat azt az általános és józan emberi felfogást tükrözi, 180
