Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 3. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok az évközi 31. vasárnaptól Advent 4. vasárnapjáig
meny a szelídseg, a gondoskodás, a türelem és egymás javának ápolása, de egyben annak a gondolatnak is az ébrentartása, hogy mindnyájan Urunkat várjuk. Advent 2. vasárnapja (Iz 40,1—5,9—11; 2Pét 3,8—14; Mk 1,1—8). Isten útjának előkészítése Minden vállalkozáshoz szükség van kedvre, lelkesedésre. Ha a cél nem vonz, ha az eszmény nem lelkesít, akkor nehezen mozdulunk. A vallásos életben különösen így van ez, hiszen ott a hithez le kell győzni az előítéleteket, az erények követéséhez fel kell számolni a kényelmet, az önzést és az ösztönösséget. Az advent előkészület Krisztus eljövetelére. Miért készüljünk rá, amikor ő már eljött? A felelethez meg kell érteni az Egyház kegyelmi berendezkedését. A kereszténység nemcsak Krisztus történelmi emlékét őrzi, hanem abból a hitbeli tartalomból él, hogy a vallásos élet jelképei alatt ott van a természetfölötti valóság. Az Egyház hitbeli megemlékezései és szentségei olyan szertartások, amelyek nemcsak felhívják a figyelmünket valamire, és nemcsak jelképeznek valamit, hanem közvetlen kapcsolatba hoznak bennünket Krisztussal és a megváltás művével. Ezért merjük mondani, hogy a karácsony sem csupán emlékezés, hanem azoknak a kegyelmeknek a be- vetítése a mi életünkbe, amelyeket az ő születése hozott. Az apostol mert ilyen kijelentést tenni: a hit által Krisztus lakik a szívetekben (Ef 3,17). Mi ilyen találkozást várunk, erre készülünk. Keresztelő János az előkészítésre szóló felhívást Izajás prófétától kölcsönözte. Valamikor a próféta a fogságból való hazatérést úgy mutatta be, hogy Isten maga gyűjti össze és vezeti vissza a népet hazájába. A földi esemény így lett természetfölötti jelenség, de egyben előképe a Megváltó jövetelének, aki majd a bűn fogságából vezeti ki népét. János ezzel a hivatkozással tudatosan lelkesíteni akart. A fogság után Isten maga gondoskodott arról, hogy a romokon új élet sarjadjon és a csüggedést felváltsa a remény. A Megváltó eljövetele ilyen új kezdeményezés. Ö nagyobb, mint az eddigi próféták. Ezek számára az is megtisztelő feladat, ha a rabszolga szerepét betölthetik mellette, azaz ha a saruját leoldhatják lábáról. A Messiás igazi nagysága az lesz, hogy nemcsak vízzel keresztel, azaz nemcsak jelképezi a belső tisztulást, hanem a Szentlelket adja és általa belénk is új lelket teremt. Ezekkel a célzásokkal János már előre vetíti a megigazulást és a gyermekkéfogadást, mint az Isten országának nagy adományait. Az előkészület nálunk is csak akkor válik személyes programmá, ha tudjuk, hogy mit várunk és mit kapunk. Ű úgy tölt el bennünket kegyelmével, hogy újjászületik bennünk, átalakít a saját képére. De csak akkor, ha mi is akarjuk és eltüntetjük az akadályokat. Ezért kell lehordani a gyarlóságok hegyeit, halmait, és ezért kell feltölteni a tökéletlenség szakadékait. Mi már ismerjük Krisztus alakját, viselkedését, tanítását az evangéliumból, tehát hozzámérhetjük magunkat. Ebben az összehasonlításban kitűnik, hogy mi a fogyatkozás, mi a görbe út és mi a bűnös kinövés, önnevelés, előrehaladás csak úgy biztosítható, ha az eszmény ilyen konkrétan áll előttünk. Advent 3. vasárnapja (Iz 60,1'—2a.10—11; 1Tesz 5,16-24; Jn 1,6-8.19-28). Tanúságtétel Sok keresztény ember is csak odáig jut el, hogy néhány kiragadott igazságot jegyez meg magának a kinyilatkoztatott tanításból. Talán akkor sem a lényegeset. Amikor Jézus megjövendöli az apostoloknak, hogy ellenállásba fognak ütközni, hozzáfűzi : ezért teszik ezt, mert „nem ismerik sem az Atyát, sem engem" (Jn 16,3). A legtöbb ember azért nem közeledik Istenhez, mert előítéletei vannak, illetve téves fogalmat hordoz mogában, s azt hiszi, hogy ilyen istenségnek kell szolgálnia. Ismét mások megharagusznak egy olyan istenségre, amilyet ők elképzeltek maguknak, s ezért nem tudják kialakítani hitbeli kapcsolatukat az igazi Istennel. Az Ószövetségben még sok kezdetlegesség volt, de amint Izajás szövege igazolja, a prófétákban megvolt az igyekezet, hogy vonzó képet rajzoljanak Istenről, aki megbízottait azért küldi, hogy az Úr lelkének segítségével örömhírt vigyenek a szegényeknek, gyógyítsák a megtört szívüket, továbbá szabadulást és békét hirdessenek az élet számkivetettjeinek. Ez a küldetés teljessé válik a Megváltóban Krisztus valóban alkalmazta is magára ezeket a szavakat. Keresztelő János működését az evangélista abban foglalja össze, hogy „tanúskodott az igazi világosság mellett”. János maga nem akart sem vallást, sem egyházat alapítani. Még azt is természetesnek tartotta, hogy tanítványai lassan otthagyják őt és átmennek Krisztushoz. Hiszen mindvégig az volt az álláspontja, hogy a megoldást, a világos látást, a bűnből való szabadulást és az üdvösséget csak ő hozhatja. 170
