Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Danczi Villebrand: Gondolatok a szentmise konszekrációs szövegéről
Le dimanche dans la liturgie byzantine: „La maison de Dieu”, 1956. 46.). Az első századokban ezek a vigilia-ünnepségek hamarosan elterjedtek és a keresztség szentségének kiszolgáltatására jó alkalmaknak kínálkoztak. A vasárnapi vigíliákon szentelte az egyház a diákonusokat, papokat és püspököket, úgy, hogy a felszenteltek az Úr feltámadásának emléknapján kapták meg azt, amely már szombat estéjén liturgikus bevezetést nyert. így lett a vigilia a húsvéti misztérium ünneplésének egyik eleme; a szombat lett a feltámadás emléknapjának bevezető szertartása. A keleti egyház még jobban kiemelte a vasárnapi vigíliának a nagyböjtre való emlékeztetését. Valóságos ünnepnap lett belőle. A böjt megszűnt az Eukarisztiát ünnepelték, s ha úgy jött, a szentekről is megemlékeztek. Azt hiszem, a keresztény hagyomány mezsgyéjén mozgunk, ha azt állítom, hogy a vigilia nagyban hozzájárult a 24 órás vasárnapnak valamint a mai hétvégének a kifejlődéséhez (Tanulmányom adatait részben Roland Dufour kongresszusi jegyzete adta meg: La Spiritualité du weekend, Roma, 1970. november 4—7). Mi lehet végső következtetésünk? A weekend legyen az örök élet előképe. Az ég végnélküli vasárnap, törés és unalom nélkül, olyan vasárnap, amelyet az eső vagy az út kellemetlenségei nem rontanak el. Ilyen szempontból a keresztény gondolat szorosabb kapcsolatba kerül a zsidó hagyománnyal is, mely azt mondja, a hit nem más, mint előlegezett eszkatológia. De nemcsak az égi élet előképe a földön, hanem olyas valami, ami képes vágyat kelteni bennünk oly vasárnap után, melyet nem követ a hétfő. Szent Pál az eget a teljes szabadság helyének nevezte Isten gyermekei részére. íme a keresztény misztérium, mely profán realitásokban gyökerezik. Megízlelni a weekend lelki tartalmát, amelyben szabadság, jóság, boldogság és szeretet fedezhető fel. Ezt az eszményt igyekezzenek a turizmussal foglalkozó lelkipásztorok embertársaiknak ötletes módon kifejteni. Ha egyáltalán van közös vonás a húsvéti misztérium és a modern gondolkodás között, akkor a fent állított szimbiózis csak azzal a feltétellel valósulhat meg, ha a XX. század emberének sajátos veleszületett személyiségét tekintetbe vesszük és hozzá még az ő korszerű nyelvét is beszéljük. Könnyű lenne ez esetben az Apokalipszis szavainak értelmét szabad fordításban megérteni: „marana tha": „Jöjj el Uram Jézus”; azaz: vágyakozom a paradicsom után, töltsd el velünk a hét végét, az idők hétvégét, melynek sohasem lesz vége. Amen (vö. Jel 22,20) Klempa Sándor püspök GONDOLATOK A SZENTMISE KONSZEKRÁCIÖS SZÖVEGÉRŐL A szentmise kónonszövegében az utolsó vacsora elbeszélésével a lelkiélet szempontjából foglalkozunk. Tehát az Oltáriszentség mint áldozat áll előtérben: az Oltáriszent- ségből mint áldozatból, jelenlétből és táplálékból csíráznak gondolatok a modern ember számára is. Jézus keresztáldozata, gyöt- relmes halála a szégyen fáján istenkeresésre döbbenti a gondolkodó embert, s ebben a nem könnyű, — magunkkal is szembenálló munkában — alapvetően segít a szentmiseáldozat, mert amit az ember üdvössége számára kaphat Istentől, leggyümölcsözőbben a szentmiseáldozatban nyerhető el. A szentmiseáldozatban való eredményes részvételhez alapvető hitnek elég annyi, amennyit a Szentírás elmond a szentmise alapításáról és Jézus keresztáldozatáról. Mivel hitre mindig nagyobb szüksége van az egyes hívőknek is. a kereszténységnek is; — az eukarisztikus áldozat szavaiban és kísérő cselekedeteiben is mélyebb értelmet kell keresnünk. Ezáltal csökkentjük a megszokás veszélyét, frissen tartjuk gondolatainkat és érzelmeinket. Csatlakozzunk P. Pio imádságához, amelyben azt kérte, hogy a szeplőtelen áldozatnál minden és mindenki tiszta és Istennek tetsző legyen. A konszekrációs rész a kánon többi részével együtt hálaadás az Atyának azért, hogy Fiát áldozatul adta értünk; egyben lelkünk szótlan hálaadása is az Ür Jézushoz, mert eledelül adta magát nekünk. A hálával együtt jár a szeretet. Ezért az átváltoztatásnál nincs helye sem az aggodalmaskodásnak, sem a felületességnek, tiszteletlenségének. Akár félelemmel, akár figyelmetlenséggel vennénk részt az átváltoz- tatási cselekményben, tévesen fognánk fel a szeretetáldozat lényegét. Az Úr Jézus átváltoztató akaratát a konszekrációs szöveg világosan érthető, felszólító mondat alakjában mondja el: „Vegyé125
