Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Klempa Sándor: A hétvége lelkisége
TEOLÓGIAI —LELKI PÁSZTORI JEGYZETEK A HÉTVÉGE LELKISÉGE A tavalyi év folyamán Szurdi István belkereskedelmi miniszter tájékoztatása szerint évente 3 millió magyar állampolgár üdült belföldön, továbbá két millió a hétvégi üdülők, 15—16 millió pedig az egynapos kiránduláson résztvevők száma. A belföldi turizmus dinamikus fejlődését a jövedelmi viszonyok javulása és a szabad idő jelentős növekedése magyarázza. Az előbbi két megállapítás ösztönzött arra, hogy a hétvégi turizmus lelkipásztori jelentőségéről néhány gondolatot felvessek, melyekről szél- tében-hosszában elmélkednek. Sok ember szombaton nem dolgozik, sőt több helyen már a hétfő délelőtt is szolgálatmentessé kezd válni. Ehhez hozzáveszem azt is, hogy napjainkban már péntek este készülődnek a következő pihenőnapra (day off). A hét végén tanúi leszünk az erdők, hegyek tavak, tengerek és hómezők lerohaná- sának. A szabad időnek kétnapos szakasza már nem a felsőbb társadalmi osztályok kiváltsága és az anyagi bőség ténye, valamint az eszközök újdonsága szintén sokak számára elérhető cél lett. Ez késztette Paul Médéricet a következő kijelentésre: „a jelen órának fő problémája abban rejlik, hogy a népi osztályok eme masszív rohama a szabadság kiélvezésére már-már a határtalanság jellegét ölti magára" (Paul Médéric: Loisir et loisirs, II. k. 77). — A „weekend" realitása kikerülhetetlen alternatívát állít fel sok ember számára. Ha a motorizált tömeg nem sajátítja el, hogyan kell fegyelmezetten élnie, akkor beállhat az ellenkező eset, az élet leromlása, megtanulunk halálosan unatkozni, balesetet előidézni, ideges fáradozásban elmerülni, sőt gyilkosságokra is vetemedni. Középút már-már nincsen! Mivel pedig a sok szabad nap életformája kihat a családi életre, fel kell tennünk a kérdést: mit tehet a lelkipásztori gondoskodás e téren? Vajon van-e a vasárnapnak még méltósága, az Eukarisztia lesz-e még hatással a profán élet ritmusára, avagy az Úr napja (mint a feltámadás és teremtés emléknapja) csak egy szimbolikus félórává zsugorodik össze? Vajon ajz igehirdetés gyakran száraz mondatai fognak-e még annyi lelki erőt önteni a hívőkbe, hogy a húsvéti misztérium, a vasárnap méltósága felivódjék a lelkekbe? Ha a hét végén kimegyünk a szabad természet világába, a táj szépsége, az üdítő levegő, a mozgásra késztető magatartás előbb-utóbb örömet kelt bennünk, és ennek lelki gyökere a szabadság utáni vágy. Ez az örömérzés mintegy előérzete lesz az eljövendő új létrend örömeinek. A vándorból így lesz a hét végén — akarva nem akarva — az Abszoiutum felé siető zarándok. Ezek és hasonló gondolatok sok teológust arra a meggyőződésre juttattak, — és nem alap nélkül —, hogy a húsvéti misztérium és a modern mentalitás között lehetséges valamilyen szimbiózis, csak el kell vetnünk előítéleteinket technizált korunkkal szemben. A modern világ igenis sok pozitív értéket tud besorolni észrevétlenül is a húsvéti misztériumba. A modern ember önmagát akarja kivetíteni, rajong a szabadságért, várja a függetlenséget, és annak teremtő megvalósítását. íme így a vasárnap és a hétvége önmaguktól irányítanak az emberi szabadság és önfelszabadításunk eszméje felé. S ha ez elérhető felnőttek körében, nem érvényesíthető-e a ma is lelke mélyéig lelkesedni kívánó ifjúság soraiban? Ha a húsvéti feltámadás gondolata a szabadság szellemét sugározza felénk, akkor a weekend szabad ideje is erre az útra kell hogy vezessen. A természetes és természetfeletti üdvösség egyszerre kap éltető szikrát. Gaston Étienne ezeket mondja: „a szabad idő: lehetőség arra, hogy önmagunk lehessünk" (permission d'etre soi- méme) (G. Étienne: Semaines sociales de France, 1936). Tehát ha intenzíven élem a szabad időt meggyorsítom felszabadulásomat, realizálom a talentumok példázatát és egyben elősegítem lelki feltámadásomat. Természetesen mindez bizonyos feltételek alatt következik be: 1. a hét vége ne legyen teher számomra, 2. ne merüljünk el a semmittevés szellemében. Amint a hivő zsidó, aki nem dolgozott szombaton, hogy felüdüljön, továbbá azért is, hogy megmutassa másnak: íme felszabadultam, új világba kerültem, megköny123
