Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)

1975 / 2. szám - EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA - Gál Ferenc: Homiliavázlatok az év 16-23. vasárnapjaira

EXEGÉZIS ÉS KÉRÜGMA Az év 16. vasárnapja (Bölcs 12,13. 16—19; Rám 8,26—27; Mt 13,24—43). Isten országának belső ereje A példabeszédek több oldalról világítják meg azt a kegyelmi rendet, amelyet Jézus Isten országának nevez. Valójában Isten uralmának megvalósulását érti rajta, de olyan megvalósulást, amelyet az ember ön­kéntes hódolata jellemez. Szabadok vagyunk Isten országának elfogadásában vagy vissza­utasításában, de az ennek ellenére nem lesz az emberi közömbösség áldozata. Belső erők biztosítják megmaradását és bontakozását. Az ószövetségi olvasmány arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten az üdvösség munkálá- sában érvényesíti hatalmát és bölcsességét. Az embernek éppen ez a meglátás ad tápot a reményre. A szentleckében az apostol arra hivatkozik, hogy a Szentlélek kegyelmével belülről irányítja gondolatainkat és érzelem­világunkat. Magunktól azt sem tudnánk, ho­gyan szólítsuk Istent, mit kérjünk és hogyan kérjük. A Szentlélek „Isten tetszése szerint" jár közben értünk és irányít bennünket. Te­hát azt hozza létre, hogy megismerjük és el­fogadjuk azt az Atyát, akit Krisztus hirdetett. Az evangélium még jobban részletezi a kegyelmi rend természetfölöttiségét. A mag az Isten igéje, tehát felülről jön. Másutt Jézus úgy jellemzi tanítását, hogy az „lélek és élet" (Jn 6,63), tehát a szellem lendületét és elevenségét hordozza. Égi eredetéből kö­vetkezik, hogy olyan hajtások sarjadnak be­lőle, amelyek felülmúlják a természet erőit és értékesebbek azoknál. Aki hisz, annak tudnia kell, hogy magasabb ismeretei van­nak Istenről, az élet céljáról és feladatairól, ösztönzést kap a reményre, a szeretetre, a türelemre és a bűnbánatra. Isten előtt fele­lősnek érzi magát azért, hogy igazságos és szelíd legyen, s hogy igyekezzék mások ter­hét is hordozni. Ugyanakkor számít arra, hogy Isten gondviselése vezeti útjain. Ennek a magnak idegen környezetben kell kicsíráznia, sőt konkoly között. De a konkoly nem Istentől van s nem is hordozza magá­ban az isteni erőt. A bűn elhatalmasodhat a világban, magunkban is érezhetjük burján­zását, de Isten ügyét nem teszi reménytelen­né. Minden remény küzdelemben erősödik. A hit akkor mélyül, ha leküzdjük magunk­ban a jelentkező kételyt és a kívülről jövő nehézségeket. A szeretet akkor igazi, ha mindig érzi, hogy nagylelkűnek, türelmesnek, megbocsátónak kell lennie. Isten sem az egyes embert, sem a kereszténységet nem akarja megóvni ettől a küzdelemtől. A jó és a rossz szétválasztása majd az ítéleten, az aratáskor valósul meg. Ha ezt maga Krisz­tus aratásnak nevezi, biztos, hogy lesz mit begyűjteni csűrjébe. Ő nem áll majd üres kézzel a történelem végén. Ez a remény ad nekünk is erőt. 17. vasárnap (1 Kir 3,5. 7—12; Rám 8,28—30; Mt 13,44—46). Természetfeletti okosság A meséből ismeretes annak a favágónak az ügyessége, aki ígéretet kap, hogy három kívánságát teljesítik: először okosságot kér a másik két kívánság megfogalmazásához. A hithez, a vallásos élethez elsősorban józan megfontolás kell. Ha nem látom be, hogy Isten, az Ű szeretete, irgalma és a Tőle re­mélt örök élet nagyobb érték, mint a múlan­dó javak, akkor nem vállalom a Tőle való függést, nem tudok teljes bizalommal feléje fordulni. Ezért Krisztus tanításával és tettei­vel úgy mutatta be az Isten országát, mint „elrejtett kincset", amelyért érdemes min­dent odaadni. Az Atyáról úgy beszélt mint vonzó egyéniségről, aki megért bennünket, megbocsátó nagyvonalú, aki amellett jelen van minden lépésünknél és maga felé irányít. Fia által kinyilvánította mindenhatóságát, közvetlenségét, bűnbocsátó hatalmát, és fő­leg ígéretet tett, hogy megjutalmazza min­den fáradozásunkat. Maga Krisztus saját életében úgy mutatja be az Atya akaratának teljesítését, mint az élet legnagyobb értékét. Aki ezt teszi, az Isten gyermekévé válik és övé a mennyei örökség. Aki Istenhez kötötte sorsát, az elvben már a halált is legyőzte, mert birtokolja a feltámadás és az örök élet ígéretét. Végül a csodák és Krisztus feltáma­dása igazolják, hogy a hit nem merő elkép­zelés, hiszen Isten ereje benne működik világunkban és meg tudja valósítani ígére­teit. 102

Next

/
Oldalképek
Tartalom