Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Könyvfigyelő
rek közé érkező Isten önmaga egészen sajátos jelet választott: a rejtettség, az egyszerűség és a földi örömről való lemondás, a szenvedés jelét. A jászol és a kereszt az isteni jel alfája és ómegája viliágunkban. Hivő bizalommal fordulunk Isten nagyságának és szerete- tének „jelrendszeréhez", amelyet a kereszt fémjelez az idők végezetéig. A jászol és a kereszt mutatja meg ma is, hogy valóban elérkezett közénk az Isten országa. Benne és Általa várjuk a végső találkozás, a „teljes megváltás” nagy óráját, amikor mindenki számot adhat a valóságról: Emeljétek fel fejeteket, mert elérkezett a megváltás számotokra... Elérkezett az Isten országa. Virrasztanunk és imádkoznunk kell. És ez nem is lesz nehéz, mert az élet törvénye szabja ránk. Akkor minden átélt szenvedés, baj, kín, kísértés között, híveink panaszát, jajkiáltását, sírását meghallva virrasztunk, mert tudjuk, hogy Ö van köztünk: „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké" (Zsid 13,8). Paul Claudel szavai szerint ma is így szól hozzánk: „Nem azért jöttem, hogy mindent megmagyarázzak, hogy szétoszlassak minden kételyt, hanem hogy beteljesítsek. Hogy jelenlétemmel pótoljam a magyarázat utáni emberi vágyat." ISTEN ORSZÁGÁNAK EVANGÉLIUMA Betelt az idő, elközelgett hozzátok az „Isten országa" — ezzel a szavakkal kezdi Jézus igehirdető munkáját Márk evangéliumában. Mi ez az Isten országa? Jézusnál az „Isten uralkodásának országa" nem a teremtéssel adott és fennálló uralma Istennek, hanem a végső, teljességgél megvalósult Isten-uralmat jelenti. Ez az esemény „jött közelebb” hozzánk Jézusban (Mt, Mk, Lk). Jézus örömhírében „nyugtalanító", „izgató” kérdés lett, hogy betelt már az idő — és — elközelgett, közelebb érkezett Isten országa. E tény, ez az „elközelgés” nem a törvény megtartásának, a parancsok teljesítésének „eredménye", hanem Isten szuverén tette. Az Atya meghív országába, ezért kell imádkozni, hogy teljességgel elérkezzék az Ő uralma. Ez az uralom Jézus tanításában soha sem a földi-nemzeti, vagy politikai-vallási teokráciát jelenti, hanem csakis vaUási, Isten ügyét jelentő és szolgáló eseményt. A Krisztustól hirdetett Isten országa megtérést és hitet követel. Ez az uralom nem azonos a qumrami szektától hirdetett „ítélkezés” korával sem. Nem Istennek bosszúja és ítélete a bűnösök felett, ellenkezőleg: az üdvösséget hozza el a bűnösök számára. Az Atya házába hívja meg a bűnösöket, irgalma áll előtérben. Ezért lett: Jó hír, örömhír minden ember számára az evangélium, üdvösséget hoz annak, aki megtér és hisz az evangéliumban! Isten országa nem egy „kijavított" erkölcsi törvény megtartását várja az embertől. Radikális döntés elé állít Istenért. Választás: Isten országa, vagy a világ uralma között. Jézus is ilyen módon hagyja ott családját, foglalkozását, házát. Nem volt kifejezett forradalmár. De minden embert radikális „megfordulás”, „megtérés" elé állít. Döntenie kell az embernek, hogy szíve végső soron Istenhez, vagy a világhoz köti-e? Sajátos pozitív-negatív dialektika érvényesül itt. Isten teremtett világa jó, az emberek Isten gyermekei, hogy ha a világban mégis van rossz, az csakis az ember miatt van jelen. Ettől az embertől megrontott világtól és a rossztól Isten jó és szép világa felé kell fordulnia, ahol Ö az úr és ezért jó minden; Istenhez fordulásban Isten akaratának kell alávetnie magát. Szíve semmihez sem ragaszkodhat jobban, mint Istenéhez. Isten ügyében hozott döntés visszavonhatatlan legyen. Nem szabad az embernek „hátra tekinteni" (Lk 9.62), nem szabad a világ rabszolgaságába hajtani a fejet, legyen kész a világban szolgáló szívvel dolgozni, de őmaga Istené és az Ö országáé. Meg kell térni! Nem külsőleg, zsákban és hamuban, hanem mindenek előtt a szív mélyén, a hitben: hinni az evangéliumban, az örömhír erejében. Isten országa polgárjogának elengedhetetlen feltétele: meg kell térni és hinni az üdvösség jóhírének (Mk 1,15). 22
