Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 1. szám - FIGYELŐ - Vida Tivadar: Bűnök, amelyek az emberiség halálát okozhatják
BŰNÖK, AMELYEK AZ EMBERISÉG HALÁLÁT OKOZHATJÁK ... Konrad Lorenz orvostanár, aki harmadmagával megkapta az állati és emberi magatartás kutatása terén több mint három évtizede kifejtett munkásságáért és elért eredményeiért az idei orvosi Nobel-díjat, ráJió- előadás-sorozatot tartott a hibás emberi magatartás következtében ránk leselkedő életveszélyekről. Hallgatói számtalan levélben kérték, adja ki az előadások szövegét könyvalakban is. Amikor barátai unszolására végül megtette ezt, ilyen címet adott könyvének: „D/e acht Todsünden der zivilisierten Menschheit" (= A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Megjelent Münchenben a Piper Kiadóvállalatnál 1973-ban). Halálos bűnökről ír egy orvostudós. Nincs itt dolgunk valami félreértéssel?! Igen is, meg nem is. Igen annyiban, amennyiben az orvost természetesen nem érdekli a bűn a maga teológiai valóságában. De nem félreértés, ha hivő ember olvassa az osztrák professzor fejtegetéseit. Olvasás közben ugycn- is folyton érzi, hogy a hibás emberi magatartások, amelyek fölidézik az emberiség fizikai megsemmisülésének a kockázatát, valamikor és valakinél egyúttal személyes felelősséggel járó bűnös állásfoglalás következményei voltak. S hogy ez nemcsak szubjektív meglátás, igazolja maga a szerző is: „Az itt levő értekezés ... — írja könyve előszavában — bevallottan ... az egész emberiséghez intézett lelhivás a bánatra és megtérésre, és azt lehetne gondolni, hogy jobban illenék a bűnbánati hitszónokhoz, pl. Abraham a Sancta Clara-hoz, a híres bécsi ágostonos- hoz, mint a természetbúvárhoz". A felmerülő ellenvetésre maga válaszol: „Olyan időket élünk, amikor a természettudós az, aki különösen tisztán képes látni bizonyos veszélyeket. (gy a prédikálás kötelességévé válik” (7. o.). A nyolc „halálos” bűn mindegyike olyan folyamat, amely pusztulással fenyegeti az emberi nemet mint élettani fajtát. Az első közülük a föld túlnépesedése. Érdekes, hogy fejtegetésének előterében itt nem az éhhalál veszélye áll, hanem az a kényszerhelyzet, amelyben a viszonylag kis területre összezsúfolódott emberek védekezésképpen a túl gyakori és túl sok társadalmi érintkezéssel szemben embertelen módon elszigetelődnek egymástól. Sőt a nagyvárosokban nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy ez a helyzet kiváltja a másokkal szembeni agresszivitást! (Gondoljunk csak a túlzsúfolt közlekedési eszközökön lejátszódó jelenetekre.) A második kockázatos folyamat, amelynek tanúi, előidézői s hovatovább szenvedő alanyai vagyunk: az ember környezetének, életterének elpusztulása. Nemcsak közvetve szegényei életünket egy sereg természetes élmény hiánya révén, hanem közvetlenül is, amennyiben oka annak, hogy az ember fokozatosan elveszíti minden tiszteletét és bámulatát az őt körülvevő és bizonyos értelemben felül is múló teremtés szépsége és nagysága iránt. Hivő szemmel itt talán hozzáfűzném, hogy aki elszokik a csodálkozástól, az egyre képtelenebb rácsodálkozni Isten nagyságára és szeretetére is ... A harmadik veszélyes jelensége korunk civilizációjának a versenyfutás önmagunkkal. Naponta résztveszünk benne, és nagyszerűen fejlett technikánk még csak fokozza az iramát. Még a gyarapodó szabad idő is csak. arra jó, hogy fejhossznyi előnyt biztosítson a szomszéddal szemben. Idegrendszerünk megsínyli ezt a rohanást (mely olyan, mint Maurice Maeterlinck kék madarának űzése), de ezenfelül lassanként képtelenné válunk az igazi értékek befogadására. És nincs többé érkezésünk (milyen jó szó annak az érzékeltetésére, hogy rohanunk, de nincs célállomása száguldásunknak!) a reflexió, az elmélkedés igazán emberi tevékenységének a gyakorlására. A negyedik bűnnek Lorenz ezt a kifejező elnevezést adja: „Az érzelem hőha'ála". Miről van szó itt? Először is a gyógyszergyártás ncgy felvirágzásáról. A gyógyszerek reklámozása, a mind szélesebb körű betegbiztosítással járó „kihasználási” igyekezet azután oda vezet, hogy nem vagyunk képesek eltűrni a legkisebb fájdalmat, a legcsekélyebb ellenszenvet, kedvetlenséget kiváltó okot sem, hanem mindjárt alkalmazzuk a megfelelő ellenszert. Ezzel azonban elérjük azt is, hogy képtelenek vagyunk átélni az örömnek azt a tetőzését, csúcsát, ahová csak az akadályok és nehézségek legyőzéséhez szükséges alapos erőfeszítés árán lehet eljutni. így valamiféle lelki entrópia állapotába kerülünk, érzéseink és érzelmeink ellaposodnak, mert a fáidalomnak és az örömnek természetes apálya és dagálya elseké- lyesedik a névtelen unalom alig észrevehető rezdülésévé. — Mellesleg: egyre elkoptatot- tabb, és éppen emiatt folytonosan fokozott szavaink, különösen a jelzők és a határozószók, nem árulkodnak-e erről a belső folyamatról? I Az ötödik veszélyes repedés az emberiség életének építményén a genetikai romlás. Az ember ösztönélete és ennek a művelődés által feltételezett, felelősségteljes uralása egyetlen rendszert alkot, amelyben pontosan össze vannak egymással hangolva e két 51
