Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Hajnal György - Hajnal Róbert - Pauka László - Vigh Szabolcs: Misekatekézisek gyermekek részére
élet kenyerét, mint ahogy kellene és bizony elég értelmetlennek tűnnek a „tartózkodóknak" az áldozás utáni könyörgés hálaadó szavai. Az Instrukció a 7. pontban arról beszél, hogy minden oktatás azt célozza, hogy az eukarisztia titka középponti jellegű legyen az egész egyházi életben, mivel a többi szentség, és minden egyházi szolgálat, valamint a keresztény szolgálat művei mind az eukarisztiához rendelve érik el teljességüket. Az eukarisztiában van az Egyháznak minden lelki java, mert benne maga Krisztus van jelen. A misének központiságát a zsinat azzal is hangsúlyozta, hogy más liturgikus funkciókat is a szentmisébe kapcsoltat bele: házasság, keresztelés, temetést megelőző gyászmise. Ezek a lehetőségek gazdag forrásai a pasz- torációs életnek. A liturgikus reform gyakorlati megindulása nagyszerű eredményeket hozott a keresztény lelkiség fellendítésében. Mintha azonban ez a kezdeti lendület megfáradt volna. Lélektani tény, hogy az újdonság hangulati varázsa hamar megszűnik, viszont ekkor lép helyébe a komoly elmélyedés. A lelkipásztoroknak nem szabad megállniuk és belefáradniuk. Csak az az istentisztelet hiteltér- demlő, amely az egész embert erősíti és táplálja, különben nem tud „mit kezdeni Istennel". Mivel az emberi szellem természete szerint a teljességre irányul, arra kell törekednünk, hogy az ember ebben az odaadásban Istenhez törekvésének teljes dimenzióját érje el. Az önátadás megvalósításában nagy erőforrást nyer az élet minden területére. Az eukarisztia ünneplése tehát nem csupán vasárnapi pasztorációs lehetőség, hanem feladat. Nagyon fontos önmagunk általános képzése, hogy a híveknek is minél többet adhassunk. A szentmise legyen vallásos életünk középpontja. Ezért minden pasztorációs kezdeményezésnek ebben kell gyökereznie és innen kell kiindulnia. Pajkó László MISEKATEKÉZISEK GYERMEKEK RÉSZÉRE Hosszabb idő óta megfigyeltük a gyermekek részére tartott vasárnapi miséket. Ekkor láttuk meg, hogy a megújított és magyar- nyelvű szentmise is miért teremt oly gyakran hiányérzetet bennünk. Hiányzik a miséző és a gyermekek között az elmélyült és tartós lelki kapcsolat. Már az is sokat jelent, ha a pap az egész misében tekintetével kapcsolódhat a közösséghez és ha a gyermekek szerepet kapnak a felolvasásokban és a felajánlási körmenetben. Mint misézőnek, legtöbbször az volt a benyomásunk, hogy a gyermekek a magyarul elhangzó imádságokat, olvasmányokat értik ugyan, — feltéve, ha figyelnek, — de nem élik át, nem köti le őket. Az ilyen általános érvényű felolvasások hallgatása alig jelent többet számukra a régi latinnyelvű misemondásnál. A Liturgikus Konstitució azonban azt kívánja, hogy a szertartások „alkalmazkodjanak a hívők befogadóképességéhez és általában ne szoruljanak sok magyarázatra" (47. P-). A gyermekek részvételével tartott misékről a közelmúltban kiadott Direktórium megkívánja, hogy a vasárnapi és ünnepi miséken ne hagyják figyelmen kívül azokat a gyermekeket, akik még nem tudnak a felnőttek miséibe bekapcsolódni, illetve nem tudják azt úgy felfogni, mint a felnőttek (Dir. 17.). Azt a vasárnapi misét pedig, amelyen gyerekek jelentősebb számban vesznek részt, úgy végezzék, hogy az a gyermekek pszichológiai adottságainak és a pedagógiai követelményeknek megfeleljen (Dir. 2. és 19.). A felnőttek és gyermekek közös részvételével végzett misék módosítására mindenhol a helyi püspökök adhatnak engedélyt (Dir. 19.). A gyermek-miséken a lelkipásztorok még ma is gyakran a regényes, eseményes beszédek elmondásával akarják a figyelmet lekötni, hogy a gyermek olyasmit halljon, ami őt megragadja és amire később is emlékezni fog. A hiba az, hogy a gyermekek az egész misét távolállónak érzik, ahol csupán a pap érdekes történeteire érdemes figyelni. Az érdeklődést így is fel lehet kelteni, de ennél többre van szükség: az egész mise szerkezetét és mondanivalóját kellene úgy alakítani, hogy az önmagában is lekösse azok figyelmét, akikhez szól. Csakis ekkor nyújthat maga a mise belső lelki élményt a résztvevőknek. A szentmise megújításának célja ugyanis az, hogy a jelenlévők minél elevenebb kapcsolatba kerüljenek a mise imádságaival, tanításával és szertartásával. A Római Misekönyv Általános Rendelkezések 1/3. pontja kifejezetten arról beszél, hogy a mise bemutatása akkor gyümölcsöző, ha tekintetbe vesszük az egyes közösségek természetét és sajátos körülményeit. Eddigi tapasztalataink szerint ez a gyermekek számára az alábbi módon valósítható meg:
