Teológia - Hittudományi Folyóirat 8. (1974)
1974 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Pajkó László: A mise mint pasztorációs lehetőség
Tekintsük át még: Jn 13,34—5; 15,12—14; 1Jn 3,11 részeket. „A föltámadás reményében elhunyt testvéreinkről Is" megemlékezünk, akiknek még szükségük van arra, Hogy fölajánljuk értük az élet és az üdvösség kelyhét. — „.. .És bocsásd őket szent színed látására." Elhunytjaink számára ezt az adományt mint földi életük egyetlen igazi érteimét és végső megvalósulását kérjük. A II. kánon a dicsőült szenteket hármas egységbe foglalja: az Isten anyja, a szent apostolok, és valamennyi szent. Velük együtt kívánjuk magasztalni Istent. Szűz Máriától kérjük most is, hogy legyen részünk Fia emberi értékeiben. — „ ... Minden szenttel együtt", ezek a szavak az Egyház ősi társadalomszemléletét is magukba foglalják: a nők egyenjogúságát, a szabad és rabszolga egyenrangúságát, az Egyház nemzetköziségét, a legteljesebb ökumenét. — .......Részesei lehessünk az örök életnek,": az eukarisz- tia által részesülünk az örök életbe segítő kegyelmekben. De az örök élet részesei csak akkor leszünk, ha eljutottunk a szentek közösségébe. Az első három kánonban a bűn szóval csak az átváltoztatás szövegében találkozunk. A kánonok alapszemlélete az, hogy az itt imádkozok már szent nép. Isten gyermekei. Az átváltoztatás bűn szava felett ott lüktet a határtalan és véget nem ismerő megváltói szeretet. A kánonban elérkeztünk a záródicsőités- hez. Az ,,Őáltala, Ővele és Őbenne . . ." szavaknál a pap áldozatbemutató gesztussal emeli föl Jézus Krisztus testét és vérét. Krisztust mi szeretnénk látni, tekintsünk fel reá. A gazdag tartalmú cselekmény vágyat kelt az isteni irgalom, az örök boldogság után. Lelkiáldozásra készíti fel azokat, akik valóságban nem vehetik magukhoz Krisztus testét. Mindkét hívő imádkozza együtt szent Tamással: „Adoro te devote, latens deitas" — Rejtőző istenség hittel áldalak. Danczi Villebald Könyvfigyelő: A SZENT ISTVÁN TÁRSULAT legújabb kiadványai: Cserháti József pécsi megyéspüspök: Mindennapi kenyér (Idézetek a napi olvasmányokból és szentleckékből, gondolatok és imádságok az 1974. év minden napjára). — Kele Pál — Bán Endre: Találkozás Istennel Krisztusban (Elmélkedések az imáról és a lelkiéletről). — Dr. Varjas Győző és a szombathelyi Katekétikai Bizottság: Találkozás Jézussal. — A mennyei Atya szeret minket (Hittankönyv kisgyermekek részére, 2. kiadás). — Elsőáldozók hittankönyve (2. kiadás). TEOLÖ GIAI- LE L KI PÁ SZTORI TE GY ZETE K A MISE MINT PASZTORACIÓS LEHETŐSÉG Amikor a pasztorációs ‘lehetőségekről, utakról, módokról beszélünk, talán elcsépelt dolognak tartjuk, hogy a szokásos miséről, egyáltalán a liturgiáról beszéljünk. Pedig érdemes elgondolkodni J. Gelineau francia lelkipásztor szavain: ,.Az Egyház a modern világban a diaszpóra állapotában van: a társadalom, a munka, a szabad idő. a kultúra világa elszekularizálódott. A megkeresztelt ember vasárnap találkozik Istennel, a liturgia jelein keresztül. Tehát létkérdése, hogy a misztériumok ünneplése elegendő világosságot közvetít-e számára, hogy ellen- állóképes marad-e egy szekularizálódott környezet közepette”. A kereső lelkipásztorok átérzik ezt a problémát. Hiszen mindenfajta papi tevékenység alkalom a hívekkel való találkozásra. A mai rohanó életben az egyszerű ismerkedés is egyre nehezebbé válik. A sokrétű feladatok, az ingázás, a vidéki munkahely, több műszakos munkabeosztás még a családokon belüli találkozást is megnehezíti. A gyermekek életében is bizonyos túlterhelésről beszélhetünk. Ezért érthető, ha mai ember áldoz az idejéből az Istennek, akkor szeretne is kapni valami lelki értéket. Súlyos tehát a lelkipásztorok felelőssége azért, hogy minden erejükkel, tudásukkal minél élményt- adóbbá tegyék a híveknek Krisztussal találkozását. Az istentisztelet „hatékonyságát rangban és mértékben az Egyház semmi más tette nem éri el” (Lit. Konst. 7). Nem véletlen, hogy a Szentlélek Úristen a zsinaton az 125
